Végre itt a tél,

amit annyira vártam, mint egykor gyerekkoromban...persze, hogy a lányaimért kívántam elsősorban a nagy fehér hótakarót. Ki is használjuk alaposan, hála legyen Istennek mindezért. Rebekáról kiderült, hogy kis szobacica...fázós kislány, bentről élvezi inkább a hópelyheket.

Hála Istennek többnyire jól elvannak együtt a lányok...ritkán civakodnak

Istentől kapott Nagy ajándékaim, különböző csomagolásban

Apu, akit nagyon szeretünk. A legjobb, amikor este összekerülünk, hogy jókat lovagolhatunk apu hátán, hasán, dögönyözhetjük őt, átmászhatunk rajta és hát apu sem rest hogy a revansra. Büntetésként puszilva jól össze-vissza csikiz bennünket.

Istentől kapott kincseim

Egyre jobban örülök a feladatnak, amivel Isten megbízott. Áldott legyen az Ő neve, az Ő ajándékaiért. Növögetnek a lányok. Édesek, aranyosak...mindezért Istent illeti dicséret. Látni a munkát, amit Isten beléjük fektetett, látni fejlődésüket úgy testben, mint értelemben. Bárcsak az Úréi lehetnének mielőbb. Ha megkérdezzük, hogy hol van Isten, aranyosan mutatnak mindkét kezükkel körkörösen, mondva, hogy min, azaz: mindenütt. Arra a kérdésre, hogy Isten milyen, buzgón válaszolják, hogy nagy és jó. Már számolnak ötig, különösen Anna szeret megszámlálni dolgokat. (Pl. ha képeskönyvükben több azonos állat látható, Anna azonnal hozzálát:edd, tettő, néd, edd...Korrekcióval azonban sikerül. A hármas szám a kedvence. Valahogy így számol, ha segítünk neki: edd, tettő, hájom, hájom, hájom, hájom(gyorsan ismételgeti egymás után), néd, öt.

Rebeka még mindig nagyon anyás. Gyakran napközben "eszébe jutok", anyut kiáltva hozzám szalad és hozzám bújik. Anna inkább elvan egyedül. Azt hiszem Anna bátrabb is. Rebeka kissé érzékenyebb, félénkebb.

Mindkettő kedvenc játéka is a képeskönyv nézegetés. A könyvespolc előtt állva kiabálják elég gyakran: tota, tota, azaz CSODAország. Ez a kedvenc könyvük, no meg a Füzesi Zsuzsa féle Mondókáskönyv. Emellett mindketten szeretnek építeni. Tegnapelőtt elkezdtek babázni...aztán melléjük ültem, előszedtem a babaruhákat és mindhárman belemerültünk a babaöltöztetésbe.

Élvezik a www.egyszervolt.hu animációit (persze megválogatom), és a babajátékok közül a cirkuszt. Itt felügyelet mellett megengedem nekik, hogy nyomkodják a billentyűzetet, ugyanis így jelennek meg újabb állatok, hangok.

Nagyon élveznek hintázni...a lefödött, beüvegezett előszobában fel van szerelve az Éva nénitől kapott két fahinta...naponta többször is szárnyalnak rajta. Köszönjük Éva néni:) Különösen szeles, esős időben tettek jó szolgálatot a hinták, ugyanis a szabad levegőn lehettünk és tölthettük kellemesen az időt anélkül, hogy megáztunk volna. ezért Apunak és tatának is jár va köszönet. Mindenek fölött pedig Istennek, amiért kegyelméből ilyen gazdag áldásban részesít bennünket. Soli Deo Gloria MINDENÉRT!

Kedvenc verseink, mondókáink (egy éves kortól)

Sündisznócska (Mondóka)

Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.

Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések.

Őszi mondóka

Esik eső, fúj a szél,
ez a kis fa jaj de fél.
Minden ága megremeg,
A levele lepereg,
Ej, haj, semi baj,
Újra zöldül majd a gally.

Gomba


Gomba, gomba, gomba,
Nincsen semi gondja.
Hogyha eső esik raja,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt cask neveti.
Kalapja van, teheti.

Süni

Tüskés gombóc jár a kertben,
Szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját lesi sorra,
Gyorsan szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
Megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó,
Úgy hívják, hogy sündisznó.

Anyának lenni jó

-Kérlek Anna, keresd meg és hozd ide Rebeka másik cipőjét. Aztán kis idő múlva nagy mosollyal megérkezik Anna lányom a cipővel. Én meg örülök, hogy nem nekem kellett keresnem és addig is haladtam Rebeka öltöztetésével. Annyi mindenre meg lehet őket már kérni. Helyére teszik a játékokat...igaz lassan, igaz, hogy gyakran a végén újra kiborítják...de összeszedik. Segítenek a majonéz kavarásában...igaz, hogy 2x annyi időt vesz igénybe a majonézkavarás, de megéri. A kenyér sütésekor Csaba a hűtőszekrényből adogatja a margarint, az élesztőt, a kamrából az olajat...és lányaim nagy mosollyal az arcukon hozzák és átadják. A mosatlan evőeszközöket is rájuk lehet bízni-ügyesen bedobják a mosogatókagylóba...na jó, igaz, volt, hogy a kukába dobták:)
Esténként, fürdetés előtt boldogan lovagolnak apuka hasán és nagy örömmel nyomnak le, amikor elérkezett az esti szoptatás ideje. Aztán Rebeka telefonosdit játszik, nagyon belemerülve halandzsál, miközben a telefont fülénél tartja. Elmutogatják testrészeiket, majd megered a nyelvük. Egyre több szót mondanak: kúp, jaj(ezt már rég mondják. Amikor hallják testvérüket sírni, arcukra teszik mindkét kezüket, jobbra-ballra ingatva fejüket mondogatják: jajajajaj), nem (ez is már régebbi szó...tata tanította: Nekem adod a ruhádat? Amire jött a határozott, egyértelmű válasz: nem.) nagy(Arra a kérdésre, hogy milyen Isten), ima után mondogatják, az ámen szót. Amikor megkérdezem öltöztetés közben, hogy hová megyünk, rögtön rávágják, hogy ki, vagy táj-táj. Kígyó, kakas, ló-az állatnevek közül ezeket mondják ki, a többit csak hangutánzó szóval...
Gyakran, amikor nézem őket, könnyes szemmel adok hálát Annak, aki ilyen gazdagon ruházta fel őket képességekkel. Anyának lenni jó...és az, hogy nap mint nap itthon lehetek velük, játszhatok, taníthatom őket, örömmel tölt el. A házasság, a család, ha Isten szerint törekszik betölteni elhivatását, valóban egy kis szelet a menyországból itt a földön. És én csak áldom Istent, amiért kegyelméből, érdemtelenül részesített ebben a nagy áldásban.

A meggyógyult lepráshoz hasonlóan térek most én is vissza kegyelmes Istenemhez. Nehéz hét áll mögöttem, de kegyelmes kéz vezetett át ezen is. Elsősorban a MMR védőoltás kínozta meg kissé a lányokat. Rebeka négy napig volt lázas, s miután megszűnt, Anna lázasodott be és piros pöttyök jelentek meg arcán és a füle mögött. Mindezt még nehézzé tette a védőoltások beadásával kapcsolatos ellenérvek ismerete...és a védőoltások mellékhatásainak ismerete...Néha a tudatlanság nyugodtabb életet kínál. Folyamatosan ostromoltam Istent, éjszaka is imádkoztam alvó, lázas gyerekeim mellett. Újra meg újra meg kellett erősödnöm abban a biztos, de ilyen esetekben egyre halványodó tudatban, hogy Isten gondot visel a gyermekekről. Ő pontosan tudja a kimenekedést ebből a helyzetből is, hisz Ő maga tervezte el. Ő meghallgatja imáimat, sőt tömlőbe szedi könnyeimet is. Milyen jó, hogy mindig mehetünk Hozzá! És igen, kiönthetjük Előtte szíveinket, amint Ő maga íratta meg a 62. zsoltár 9. versében. Tudja, hogy nem vagyunk erősek, tudja, hogy hajlamosak vagyunk az aggodalomra, de mindezt elmondhatjuk Neki és kérhetjük szabadítását...és megtapasztalhatjuk azt. Nos hát...ismét Soli Deo Gloria. Egyedül Övé a dicsőség, Aki által élem napjaimat, Aki hordozza terheimet, Akinek elmondhatom gyengeségeimet...Aki szeretettel övez körül és Akinek szárnyai árnyékában nyugodhatok.

Alig írtam le a kisebbik lányom beszédkészségének fejletlenségét vagy beszélni nem akarását, néhány napra rá, mintha be akarta volna bizonyítani ellenkezőjét. Játszottunk, majd odament az ajtóhoz és nagyon szépen, mély a-val és szép kerek ó-val kimondta az ajtó szót. Aztán saját nevét, majd miután bementünk a gyülekezeti terembe Katizni kezdett valahogy így: Ka-ti, Ka-ti, Ka-ti, (kedves testvérnőnk tiszteletére:) s közben fejével ritmusosan bólogatott, huncutul mosolygott.

Rebekának azóta újabb szóval bővült szókincse. Sétából értünk haza, s arra gondolva, hogy belőbb a gyerekeket viszem fel, majd ismét lemegyek a kabátokért, elindultam. Rebeka azonban megragadta kabátját és aranyosan mondta a szót is: kapát(olyan angolos t-vel)

REbekáról még annyit, hogy nagyon gondoskodik testvéréről. HA kér saját maga számára egy kiskanalat, rögtön rámutat Annára, mondva nevét és addig nem tágít, míg Annának is nem adok egy kiskanalat. Ha vizet kér, Annát is meg kell itatnom...különben megteszi ő. Különös módon oszt meg mindent vele.

VAlahogy nagyon szereti a rendet is...amikor jó kedvében van. A szőlőfürtökről leeszi a szőlőszemeket, majd a csupasz gerezdet vagy a kukába dobja, vagy ideadja nekem. Az ajtók csukogatását is feladatának tartja. Ha vizet kér és a poharuk nélkül merek elindulni, gyakran utánamszalad, hozva a poharat, közben kiabálva: te, te, te, te!(vagyis:tessék) Azt hiszem rendre tanít a nagylányom:)

Védőoltás

Miért van az, hogy minden védóoltás előtt van jó néhány álmatlan éjszakám...és utána is két hétig valami nem enged nyugodni.

Az egy éves védőoltást most, majdnem másfél évesen kapták be a lányok, védőoltáskrízis miatt. Ismét elő jött a dilemmám...Persze, ismeremJenner kísérleteit a tehénhimlő kórokozójával, olvastam Pasteur állatokon végzett kísérleteiről is. Ő elöregedett kolerakultúrával oltott be csirkéket, s később ezek a csirkék akkor is egészségesek maradtak, amikor fiatalabb kultúrából származó baktériumokkal ismételte meg az oltást. Kísérletezett a lépfene legyengített kórokozóival is...a kísérleti állatok egyike sem betegedett meg később, amikor életerős baktériumokkal történt az oltás. Utánaolvastam Paul Elrich elméleteinek is (aki a szamárköhögés elleni megbízható védőoltás kifejlesztésén munkálkodott) és Jonas Salk gyermekbénulás elleni védőoltásairól szóló kísérleteinek. És mégis van jó pár kérdés bennem, ami nem enged nyugodni. Miért van az, hogy a védőoltás ellenére sok gyermeknek (vagy épp felnőttnek) át kell menniük bizonyos betegségeken, amelyekre előzetesen védőoltást kaptak. Vagy mi van, ha az én gyermekem lesz a 10000 közül az az egy, aki épp a védőoltással "fertőződik meg"? Az egyik gyülekezetbe jár egy olyan fiatalember, aki lebénult, miután bekapta a gyermekbénulás elleni védőoltást... Ugyanakkor most egy keresztyén család lakik közelünkben, aki megtagadta gyermekétől a védőoltások beadását. No, hát ezt nem merném vállalni. Így aztán hajdani tudósokra (akik közül sokan kjeresztyének voltak), meg jelen élő keresztyén orvosok véleményére alapozva természetesen mi is a védőoltások beadását választottuk. Azt, hogy teljesen Istenre bízom gyermekeim nem zárja ki azt, hogy a téma továbbra is érdekel és maximálisan utána szeretnék járni a dolognak...már amennyire időm engedi. Szeretném, hogy a jövőben nyugodtabban, kipihenten:) vigyem a gyerekeket védőoltásra.

A rendszer sajnos nem töltötte fel a készített kisvideókat, így írnom kell, amit másként látni lehetett volna.
Rebeka és Anna hamarosan egy évesek és öt hónaposak lesznek. Egyéves koruk után hamarosan jártak már...előbb Anna indult el egy hagymaszárba, majd Rebeka egy labdába kapaszkodva. Érdekes módon Rebekának hamarabb eleredt a szája...első szava az apa volt, majd előszeretettel kezdte mondogatni az apuka szót. Mára már "terjedelmes" szókincse van: apa, apuka, mama, tata, cipő, kulcs, Anna, ajtó, autó, manna (hiszen egy keresztyén család vagyunk:), csüccs, hoppá, kopp (amikor megüti a fejét), zí (ez a víz lenne), cici (amikor szopizni akar), kuka (csemegekukorica), Emmo(Edmond, egy kedves testvérünk fia), anu(ez én vagyok:). Kedvenc étele elsősorban az anyatej...még mindig. Próbálom kiegészítónek használni csak, étel után. Rebeka kis ínyenc...hogy ne írjam egy nagy válogatós. Nem eszik sokat, de szopizni azt bármikor tudna. Kedvenc levesei a karalábé-, karfiol-, zöldségleves. Szereti a rakott karfiolt, a csemegekukoricát, paradicsomot és a franciakrémest. Mozgékony leányzó, szeret mászkálni. Elmúlt héten a mosogatókagylóból szedtem ki:), pedig én a nappaliban vagyok. soha nem hagyom magukra őket, mindig körülöttem vannak. A mosogató mellett egy három kosárból álló fiókos szekrény van. Rebeka a kosarakon nagyon szeret felmászni. Az elején engedtem, hadd mászkáljon, legalább elfoglalja magát, én meg végezhetem a feladataim. Csak hát úgy jártam, mint a farkas a mesében...nem volt elég, hogy beengedték a hátsó lábait...szóval Rebeka fel-felmászott a kosarakon és mellettem tett-vett, pancsolt, amikor mosogattam...míg egyszer becsüccsent a mosogató kagylóba. Nagyon segítókész. segít felmosni (ketten fogjuk a felmosópamacsot), majd mikor csavarjuk ki egyik lábával tartja a vödröt, nyílván, ahogy tőlünk látta. Segít port törölni, szemétlapátot tartani, amikor sepregetek. Nem annyira érzelgős. Nem puszil meg gyakran, de ragaszkodik. Túlságosan anyás. Folyton a szoknyámba kapaszkodik, vagy felveteti magát velem. Ha éjszaka felébred senki más nem tudja lecsitítani. Szeptember hetedike óta nem szoptatom éjszaka egyáltalán. Adig néha megsajnáltam fogzás idején...de túlságosan rákapott a szopira, csecsemőként visszaszokott rá. Az idegenekkel bizalmatlan. Hozzám menekül. Mindent alaposan, tágra nyílt kék szemekkel megfigyel.

Anna kis lepcses volt...azt hittük ő kezd el beszélni előbb. De nem így történt. Jóval kevesebb szót használ mint Rebeka. Szókincse közé tartozik: mama, tata, apa, ví(víz), cici(amikor szopizni akar), kuki(csemegekukorica). Édesszájú, jól eszik, nem válogat. Kedvenc szórakozása a fotelen álldogálni és kibámulni az ablakon. Különösen kifejezi szeretetét: szopás után összepuszilgat, ahol ér, gyakran csak úgy elkapm és megpuszilgatja arcomat, számat...és az apujával is ezt teszi...meg bárkivel, aki hozzánk jön. Kis társasági lény, igyekszik beférkőzni mindenki szívébe. Ha zenét hall érdekesen vezényel. Gyakran mosolyog. Jól elszórakozik egyedül is, neki elég ha a tudja öt négyzetméteren belül megtalál. Nem csüng folyamatosan rajtam.

Örülök,hogy Isten ennek a két kislánynak a nevelésével bízott meg. Igyekszem türelmesen végezni feladataim...s aki ismer, az tudja, hogy milyen nehéz nekem türelmesnek lennem...de tanulgatom. Hála Istennek, hogy van Akitől...és van Aki segítsen ebben a harcban (is). Naponta hálát adok, hogy itthon lehetek és láthatom gyermekeim, játszhatok velük, én vigasztalhatom, ha sírnak, én táplálhatom. Nagy ajándék Istentől, hogy leállított és megmutatta, hogy mi is az igazi érték ebben a világban. Nos hát, Soli Deo Gloria...egyedül Istené a dicsőség. Mindenért!

Kedvenc versek

A lányok nagyon szeretik, ha szavalok nekik. Utánozzák a harkály kopogtatását, a nyuszik üldögélédét, fülelését, a szarka repülését. Ha ismertek írnátok még verseket, amelyeket szerettek másfél éves kor körül gyerekeitek?

Gazdag Erzsi:

ÁLMOMBAN...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

Spurgeon imája

az én imám is.

Az alábbi sorok olvashatók C.H. Spurgeon Isten ígéreteinek tárháza c. áhítatos könyvének augusztus 1-re szóló bejegyzésénél:

"Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. mert Istened leszek, és utódaidnak is." 1 Mózes 17:7

"Istenem, Te szövetséget kötöttél velem, szolgáddal, az én Uram, Krisztus Jézus által. Most arra kérlek, add, hogy gyermekeim is legyenek annak részesei. Engedd hinnem, hogy ez az ígéretnekem éppúgy szól, mint Ábrahámnak. Tudom, hogy gyermekeim bűnben születtek, mint minden más ember. Ezért nem is a vér szerinti összetartozás alapján kérem ezt, mert tudom, hogy "ami hóstesttől született, hústest az", és semmi más, hanem arra kérlek, Uram, szüld újjá, és vedd fel őket a kegyelem szövetségébe, Szent Lélek által.
Könyörgök továbbá minden leszármazottamért a jövő nemzedékein át. Légy az ő Istenük, ahogy nekem Istenem vagy. Legnagyobb tisztességem, hogy szolgálni engedtél. Add, hogy utódaim is Téged szolgáljanak. Ó, Atyáink Istene, légy gyermekeink Istene is. (...) Kérlek, hogy a tieidet, akik félik a Te nevedet, ne próbáld azzal, hogy Istentelen és gonosz gyerekeik lesznek. Fiadért, Krisztusért hallgasd meg könyörgésemet. Ámen"

Alvástanulgatás

Rebeka július 26-án este egyedül aludt el a kiságyában egy plüssmacihoz bújva, különösebb közbeavatkozás :) nélkül. Természetesen bennt voltam a szobában vele...másként nem megy még. Tegnap apuka volt bennt vele a szobában és az anyás leányzó nem tiltakozott...mély álomba merült. Még vannak esetek, amikor a fogzása miatt nyűgöl és nem tud elaludni. Ilyenkor feladom, megszoptatom. Anna hajthatatlannak látszott. Amikor altatáskor betettem a kiságyba üvöltött...és képes volt akár másfél órán át ordítani, jóllehet ott voltam mellette. Augusztus elsején aludt először el egyedül a kiságyba...persze majdnem fejest álltam a kiságyban, hogy hozzá bújhassak. Ma már könnyebb ez is. A plüssmacihoz bújva szívesen fekszik a kiságyában...csak ki ne menjek a szobából. Hogy miként tudjuk elérni azt, hogy ne kelljen a szobájukban legyünk altatáskor, azt még nem tudom. Mégis ezekért a haladásokért hálásak vagyunk Istennek. Ő volt és Ő az, aki meghallgatta imáinkat a gyermekek altatásával kapcsolatban is és kitartásra bátorított. Az éjszakákat egyre gyakrabban alusszák át...felváltva. A fogzás eléggé megviseli őket. Amikor mindkettőnem jön a fogacskája, gyakran félóránként sírnak fel. Ez is Isten kezében van. Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy egy-egy nyűgösebb periódus után, amikor Csabával már eléggé fáradtak voltunk, Isten nyugalmas éjszakával áldott meg, így kipihenhettük magunkat. Nem próbál Isten jobban, mint ahogy azt elszenvedhetjük. Gyakran "prédikáltam" magamnak, hogy hálás kell lennem Istennek, amiért nagyobb probléma nincs a lányokkal, mégis a naponta 3-szori altatási cécó és az éjszakai "szolgálat" épp eléggé türelmetlenné tett és kedvetlenné. Remélem az elért eredmények maradandóak lesznek...Jó Istennel nevelni a gyerekeket...és tanulgatni a gyereknevelés csínját-bínját:)

Meghallgattam az ajánlott honlap hanganyagját, Petra!!! NAGYON köszi. Néhányat már kipróbáltunk, élvezik a lányok. Dédi halála miatt ismét 350 km-es út áll előttünk...

Ismét alvás szoktatás...

Tegnap újból hozzáláttunk az önálló alváshoz szoktatni a lányokat. Sokat imádkoztam, imádkoztunk, kértük Urunk, hogy adjon megoldást és éjszaka legalább ne kelljen gyakran félóránként navigálni egyik szobából a másikba. Most mi átköltöztünk a vendégszobába. Rebeka a gyerekszobában, anna a hálószobánkban alszik. A költözés egyrészt azért történt, mert tucatjával vannak nálunk szúnyogok. A gyerekek helyzetét megoldjuk egy szúnyoghálóval. Mi így "nyugodtan" csapkodhatjuk a szúnyogokat éjszakánként, amikor épp kedvünk szottyan...azaz...amikor már nem bírjuk.
Imánkra a válasz a lányok még jobban való elkanászosodása volt a válasz...mintha Istren sürgetett volna, mondva: "Veled leszek ebben az ügyben is, csak tegyél már valamit ennek érdekében és ne várd, hogy magától jól fognak működni a dolgok." Magától valóban nem működtek... Amikor csaba itthon volt, ő ringatta Annát, én szoptattam Rebekát. Így aludtak el. Éjszakánként is gyakran felsírtak...(S mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ejnye de lusta anyuka vagyok, amiért olyan nyűgösen kelek fel a lányokhoz néjszaka, hát elárulom, nem erről van szó. Amikor tudtam, hogy éjszaka szoptatnom kell, fáradtan bár, de nagy örömmel keltem fel és gondoskodtam a lányokról. Azonban tudom, hogy most jó lenne átaludniuk az éjszakát, hisz most fejlődik az idegrendszerük. A másik meg a mi pihenésünk...reggel indul a nap és örömmel, vidáman és fürgén helyt kell állni:)
Nos, Isten kegyelmét tapasztalhattuk meg már az első nap. Noha nagyon ordítottak a lányok, végül beadták a derekukat és a kiságyban elaludtak. Az éjszaka is egyszer ébredtak fel csupán...Anna visszaaludt, csak Rebét kellett elringatnom...és nem is hadakozott. Milyen öröm, hogy Isten az ilyen helyzeteknek is Ura és hozhatjuk hozzá, könyörüljön gyermekeinken és segítsen nekik alkalmazkodni az új helyzethez. Ha olvassátok soraim, Testvérek, kérlek imádkozzatok kitartásért számunkra.

UTAZÁS IKREKKEL

Az első hónapokban könnyebb volt, mivel a mozgó autóban gyorsan elaludtak. Azonban akkor is voltak olyan esetek, hogy ki-ki kellett vennem őket és ölben tartanom. Mostanában azonban szoktatjuk a kisülésben való maradáshoz, ami hát nem könnyű, különösen az örökmozgó Anna lányunknál. Általában indulás után jó pár kilómétert haladunk...addig le tudom foglalni őket. Középen ülve hol Rebekát, hol Annát szórakoztatom. Rebeka gyorsabban elfoglalja magát egy-egy játékkal. Képeskönyveket, régen nem látot játékokat, zizit, müzlit, kekszet szoktam felpakolni az útra. (anyukák, valami egyéb ötletetek van?) Amikor már nem bírják, megállunk, szaladnak egy kört, aztán folytatjuk utunkat. Nyáron általában este utazunk (ami hát éjszakába nyúlik) a meleg miatt. Az autóban nincs légkondi, így a beszoruló meleg még nyűgösebbé teszi őket. Ez az utazási időpont ugyanakkor arra is jó, hogy az utazás nagy részét végigalusszák a gyerekek. Az altatás viszont egy külön cécó. Csaba egy csendesebb helyen megáll...és ringatja Annát, amíg én az autóban altatom Rebekát. Rebeka csak szopizva alszik el. Elalvás után betesszük a kis ülőkékbe. Ezután ha valamelyik gyermek felsír, rögtön szoptatom, nehogy a testvérét is felébressze. Mivel nem veszem ki az ülőkéből, ez elég furcsa, deréktekergetős pozíciót igényel. Legutóbbi utazásnál Rebeka felsírt. Észrevettem, hogy teljesen átázott a ruhája. A másodosztályú pelusok kb. 10 százaléka eléggé nem nedvszívó. Így Anna is megébredt...ő is teljesen át volt ázva. Sorra tisztába tettem őket. Elég zajosak voltak. Rebekát szoptatva visszaaltattam. Addig Anna Csabánál volt. Aztán Anna szopizása következett...elaludt. Kb. fél óra múlva hazaértünk. Olyan mélyen aludtak, hogy inkább azt választottuk, hogy mi maradunk velük az autóban, minthogy felébresszük őket és kezdődjön újra az altatási cécó. Három harminckor ébredt meg Anna...így bevittük mindkét leányzót, majd négy fele mi is mélyen aludtunk már.

Látogatás nagyiéknál-képekben

Egy igéret, amelyre alapozhatunk

Sokat imádkozom gyermekeinkért. Elsősorban vágyam az, hogy ők is az Úr tanitványai legyenek...megtérjenek és szolgálják Teremtőjüket, Megváltójukat, Urukat, Istenüket. Örömmel töltött el ma, amikor olvashattam a 112. Zsoltárban Isten szavait:

"Boldog az ember, aki féli az Urat és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. HŐS LESZ ANNAK MAGVA A FÖLDÖN, A HIVEK NEMZEDÉKE MEGÁLDATIK." 112 Zsoltár 1-2 versek

Hős lesz...azaz győzedelmeskedni fog ő is Istennel a bűn felett.

Ugyanakkor feltételhez van kötve ez az igéret...az Urat félők valamint az Ő parancsolataiban gyönyörködők igérete ez.

Uram, áldalak ezért a igéretedért. Köszönöm, hogy alapozhatok erre. Emlékeztess mindenkor, hogy belekapaszkodhassak a viharok idején és bizzak abban, hogy Te gondot viselsz gyermekeink lelkéről is. Krisztusért. Ámen.

(a férjem bekapcsolt számitógépéről pötyögtem, sajnos nincs hosszú i...)

Mire jó még a zöldhagyma?

Sorsdöntő lépések függnek tőle:) Május 7-én Annánk egy zöldhagymaszárba kapaszkodva elindult. Már februárban tett néhány lépést, azonban ez most más...igazán jár-kel, séta-fikál a kisebbik lányunk. Rebeka néha utánabámul tátott szájjal, hogy mi ez a függőleges állapot a tesónál, de aztán ő trappol tovább négykézláb...

Zólya Anna

Jóllehet öt perccel és fél kilóval maradtam el tesómtól, szépen behoztam a lemaradást. Igaz, sokkal többet és nagyobb étvággyal ettem, mint Rebeka. Egy évvel ezelőtt anya nagyon el volt keseredve alakom miatt.Két kiló 30 dekával születtem és valóban elég sovány voltam. Az arcom is torz volt még. De szüleim nagyon hálásak az Alkotómnak, amiért ilyen szépen formált az elmúlt egy év alatt. Mozgékony vagyok, szeretek hintalovazni. Nagyon szeretem a kutyákat. Gyakran borulok hol apu hol meg anyu nyakába és nagyon-nagyon szorosan megölelem őket. Kati néni megtanított egy bizonyos rityi-rityi rityityi táncra, amit szívesen járok. Nagyon vendégszerető vagyok, könnyen mosolygok bárkinek. A lépcsőmászás az erősségem, de anyunak és apunak nincs mindig ideje meg energiája, hogy folyton utánam jöjjenek. Pedig én magamtól is szívesen mászkálnék. Én már februárban megpróbáltam négy-öt lépést tenni, egyedül is tudok már állni. Szívesen kóstolgatom az udvaron levő kavicsokat. Amióta kizöldült az udvarunk, nem igazán tudnak anyuék a babakocsiban tartani a kapun belül. Ezért gyakrabban sétálunk és olyan nagyon szeretem, főleg, ha kutyusokat is látunk. Ilyenkor mindig megered a szám, sikoltozom és vau-vau hangutánzó szavakkal próbálom kutyának álcázni magam, hátha közelebb jönne hozzánk a kutyus és megcibálhatnám jól a bundáját.

Zólya Rebeka

Egy éves lettem. Hála Istennek sokat fejlődtem az elmúlt év során. Már meg tudom mutatni hol a fülem, orrom, szám, azt is, hogy hogy repülnek a madarak, hová ülnek a babák-persze mindezt akkor, ha kedvem tartja. Reggelenként élvezettel nézem a szomszéd háztetőn gyakran pihenő gerlepárt. Élvezem megnevettetni anyut azzal, hogy a szopizást abbahagyva a számmal bürrögtetek a hasán, érdekes hangokat keltve ezáltal. Még nem beszélek, de már megértetem magam anyuval és apuval. Ha valamit meg szeretnék kapni a te szócskát kell csupán kimondanom. Ez amolyan rövidítése a tessék szónak. A tata, papa szavakat is használom már(az utóbbit valóban apára értem) Persze Anna tesó ért meg engem a legeslegjobban. Nem csüngök egyfolytában a nyakán, de olyan jó vele kukucs játékot játszani.

Szeretek nyitni-csukni mindent, ami nyitogatható és csukogatható. Kedvenc játékom egy kis popsikrémes doboz. ezzel elszórakozom akár órákig is. Ha valami mondókát mond anyu, alaposan megfigyelem. Több ember szerint művészlélek vagyok.

Az idegenekkel sem vagyok annyira barátságos találkozásunk elején. Nagy kék szemeimmel alaposan megvizsgálom a felém közeledőket.

Első szülinap

Az Úr ajándéka, hogy az elmúlt egy évben kegyelméből hordozta Rebekát és Annát, meghallgatta imáinkat és megőrizte őket. Áldott legyen az Ő neve.

Mivel mi elég sokat utazgattunk, anyukám sütött-főzött otthon. Egy tojás és tejmentes almás tortareceptet vittem, s mivel nagyon jól sikerült, ebből bátran ehettek a lányok.

Azonban megengedtük néhány percre, hogy a karamellkrémes tortácskát is megkóstólják. Anna fedezte fel elsőnek a tortaevés hogyanját. Rebeka nem mutatott túl nagy lelkesedést a torta iránt, ám amikor megérintette kis kezével, jó gyurmának bizonyult. Evés helyett gyorsan mozgatva kis kezét, alaposan sikerült a torta egy kis részét összeturmikszolni.

A lányok kedvenc szórakozása

bevásárlóközpontokban való kocsikázás. Gyakran járunk hármasban babakocsival, ám a bevásárlószekérben izgalmasabb.

a

egy éve volt

2010 április 14, a székelyudvarhelyi órház udvara

Egy évvel ezelőtt utoljára sétáltam itt nagy pocakkal. Isten nagy kegyelméből most a lányokkal az ölünkben nosztalgiázhattunk ugyanott.

Reggeleink

Lufik kozt

A lanyok egyik kedvenc szorakozasa volt a felfujt lufikkal megtoltott paplanlepedon hintazni.

Gyerekhinta

Apukam tovabb fejlesztette az irodai szekek felhasznalasat. A gorgoket a szankora szerelte. Nem nehez kitalalni, hogy mibol van a gyermekhinta...

Apa! En felnezek rad!

Nemsokara egy evesek a lanyok

Istennek legyen hala, a lanyok szepen novekednek, fejlodnek. Mar tajt intenek apanak, mikor megy el itthonrol, tudjak hol apa es anya orra, szaja, fule es imara kulcsoljak kezeiket mikor imadkozunk. Meg nem igazan beszelnek, de ez altalaban az ikreknel nem csoda. Rebeka eloszeretettel mondja a te szocskat, amikor valamit meg akar kaparintani. Nyilvan a tessek szobol roviditette. Mindketten mondjak, hogy papa, amikor meglatjak apat. Annanak mar tiz honapos kora ota vannak probalkozasai az egyedul allasra valamint jarasra. Eleg sikeres, am az utobbi idoben felhagyott a buzgo probalgatasokkal. Rebeka meg nem kivan egyedul jarni. Kedvenc szorakozasuk az ablakba kikuporodni es nezni a szomszed haz gerlecsaladjanak tevekenysegeit, meg egyeb latnivalokat. Estenkent, amikor apa is bekerul, nagy hancurparti van. Mindketten az apukajukon csungnek. Meg mindig nagy eloszeretettel szopnak es hat nem banom en sem. Az ejszakakat ismet nem alusszak at, nyilvan a fogzas zavarja oket. Naponta ketszer ket orat vannak a friss levegon, hatalmasakat alszanak.

Hozzakezdtem Tedd Tripp A gyermekszi pasztorolasa c. konyvenek olvasasahoz. Meg buzgobban imadkozom gyermekeink lelkeert. Egyre inkabb latom, hogy milyen nagy szuksegem van Isten kegyelmere a gyermeknevelesben is...es egyre inkabb bizom magam erre a vegtelen kegyelemre. Valoban, semmit nem cselekedhetek Krisztusom nelkul.

Hazajöttek a lányaink...

...azaz végre újra a régiek. Habár még köhögnek és folyik az orruk, visszatért hozzánk a jókedv. Áldott legyen érte az Úr...és áldott legyen minden egyéb ajándékért, amelyet kegyelméből kirendel nap mint nap számunkra.

Annánk az elmúlt hét óta próbálkozik megtartani az egyensúlyát és egyedül járni. Kedden három lépést tett egyedül kiságyában. Esténkénti szórakozásunk, hogy egyik leányzó kezeit apa, a másikét én fogom és rohangálunk utánuk, amerre visznek.

Még élvezik amikor a járókában ellökjük magunktól...majd visszarohannak és várják az újabb ellökést.

Néhány napja leraktuk a földre a nappaliban és a konyhában is...nyitott kosárfiókokban tartom a zacsikat, a fedőket és a legfelsőben a törlőruhákat, asztalterítőket és a kenyeret. A két alsó fiókot elérik és buzgón rámolnak.

Rebekának jön a harmadik foga, Annának még egy sem jött ki...remélem nem valami fejlődési rendellenesség. Milyen orvostól lehet véleményt kérni?

Rebeka rendszeresen kimászik a járókából, nem lehet egyedül hagyni. Ma vettem észre, amikor lefektettem aludni és nem akart, hogy egy jó tincset kitépett a hajából. Azóta tépegeti a haját, többször rá kellett szólnunk, hogy ne tegye. Nem tudom miért teszi...

Nos, zajlik az élet nálunk

Kedvenc játékok

Hathónapos koruk óta nem szívesen játszanak a számukra készített játékokkal. Rebeka legkedvesebb játékai közé tartozik a papír (amit hát előszeretettel rágicsál). Mindketten nagyon szeretik a zománcozott edényeket, inox kiskanállal párosítva-jó kis hangszerek. A popsitörlőt is nagyon érdekes játéknak tartják-kiszedegetik a törlőket egy pillanat alatt, ha nem vagyunk figyelmesek. A fűtőtestre száradni tett kisebb ruhadarabok leszedegetése is hobbijuk. De mindemellett játszanak a teaszűrővel, sütivágó formákkal, kis gyógyseresüvegekkel (amelyekről Rebeka körberágta már a papírt). Ha nagyobb korukban is ennyire fogják szeretni a könyveket, hát örülni fogok...Anna egy figyelmetlen pillanatomban kiszakította Bibliám legelső lapját.
Szóval mindennel játszanak, de a nekik szánt játékok nem kötik le őket annyira...van még ötletetek, miket lehet a kezükbe adni, ami nem is veszélyes és eltöltenek vele néhány élvezetes percet?

Gyógyulófélben

Isten kegyelméből. Elég hosszas volt...legalábbis annak tűnt. Talán azért is, mert ez volt az első közös:) betegeskedésünk. Mikor nagyon szenveddtek a gyermekek, mindig eszembe jutott, hogy hát...ezt elkerülhettük volna. De igyekeztem Isten kezébe tenni és elfogadni Tőle...s örülni, hogy ápolhatom gyermekeink, hogy mellettük lehetek. Nem gondoltam, hogy ennyi odaadást igényel a beteg gyermek ápolása. Orrtörlés, gyakori tisztábatétel és gyakori bodycsere, a beteg gyermek szórakoztatása, dajkálása, a gyógyszer beadása minden rúgkapálás ellenére. Édesanyámat még inkább tisztelem (nagyon sokat betegeskedtem gyerekkoromban és anyukám nagyon odaadóan állt mellettem) és minden gondoskodó anyukát:)Isten kegyelme volt az is, hogy rendszeresen Csabával felváltva betegeskedtünk...amikor én voltam rosszul, ő volt fitt, és fordítva. Nekem a szombat volt a csúcspont. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a mandulám és a légutak, s közben belázasodtam. Mivel nem vagyok gyógyszerpárti, s tudom, hogy az antibiotikum a vírusok esetén hatástalan, hát csak paracetamolt vettem be. S közben nem hiányzott étrendünkből a grapefruit, vöröshagyma, gyógyteák, párlatok. Így a lázam is lejött és továbbra is szoptathattam. Nem látom a gyermekeken, hogy különösen lefogytak volna, jóllehet anyatejen kívül mást nem akartak enni.
Nos, hála legyen Istennek érte, gyógyulófélben vagyunk.

Rebeka is

lebetegedett. Mivel csak szopiznak, imádkozom, hogy az Úr könyörüljön rajtam és ne lázasodjak be, ugyanis lázasan nem szoptathatok-jóllehet már én is szortyogok. Isten könyörült rajtam és kaptam kellő erőt naponta..sőt még örülhettem is e próbák közt. Istennel öröm az élet, jó szárnyai alá menekülni és megnyugodni szeretetében

Kisgyerekes anyukák lelki élete és szolgálata

1. Ti hogyan oldjátok (oldottátok meg, mikor picik voltak a gyerekek) az Istentiszteleteken, bibliaórákon való részvételt? Nekem az elmúlt héten sikerült lemennem egy Istentiszteleti alkalomra, mindeddig fennt hallgattam a gyerekekkel. Most 10 órakor lefektettem őket és el is aludtak.
2. Mikor, naponta hány alkalommal sikerül igét olvasnotok és imádkoznotok? Nálunk reggel közös igeolvasás és ima van, viszont nincs konkrét időponthoz kötve, a lányok határozzák meg többnyire. Igyekszünk ezt kilenc óráig megejteni. Viszont nehezebben ébredek fel, ha pl. éjszaka több alkalommal fel kell kelnem a lányokhoz. Ebéd után van a következő csendességem, amikor imalista szerint imádkozom Bibliaolvasás után-ha sikerül. Igyekszem azonban ezt követni. Estére már rendszerint fáradt vagyok, de azért olvasok néhány igeverset és imádkozom. Amióta megvannak a gyerekek sokszor imádkozom pl. mosogatás, takarítás közben is.
3. Mások fele hogyan sikerül szolgálni? Gyakorlati megoldásokra vagyok kíváncsi, ugyanis az utóbbi időben ez foglalkoztat. Igyekszem imádkozni másokért, fel-felhívogatok embereket, Úrnaponként énekelünk a gyerekalkalmon...

Annácskánk beteg

Fertőző hörghurutja van, csúnyán köhög és magas láza van. Eddig még nem volt beteg, ahhoz képest elég jól viseli. Hála az Úrnak. Kérdés volt bennem, hogy vajon nem kíméljük-e túlságosan, mert nem vittük gyakran tömegbe. Többnyire fennt voltam velük. Mostmár megvan a válaszom...jó, hogy óvtuk őket. Elsősorban mert még nem elég erős a szervezetük. Sajnos antibiotikumot is írtak...négyféle cseppet szed. Több gyógyszert szed, mint amennyit eszik. Kizárólag szopni akar, semmi szilárd vagy más folyékony ételt nem fogad el. A délelőtt elég zűrös volt számunkra, tehát másodsorban a mi szempontunkból is könnyebb volt az egészséges gyermekekkel. Ezután még inkább ajánljuk Istenünk védelme alá és mi is igyekszünk még inkább éberek lenni (azaz odatenni Isten száz százalékos szuveranitása mellé a magunk felelősségének száz százalékát) vigyázni rájuk, mint Istentől ránk bízott ajándékokra.

Anna karanténban van, a mi szobánkban, persze. Rebekát átköltöztettük az irodába, mert a gyermekszoba a szigetelés hiánya miatt elég hideg lett ezekben a szeles időkben. Anna fennt volt, próbáltam etetni. Rebeka a földszinten a járókába. Amikor leindultam, a lépcsők közt láttam, hogy üres a járóka. Nem tudom, hogy csinálta a kislány, de már a negyedik fok lépcsőn mászott felfele. Íme, Isten újból megvédte attól, hogy lebucskázzon. A délelőtt a lépcsőkön való futkározással telt el. Közben volt egy Annás pólóm, meg egy Rebekás...hogy a bacikat vagy vírusokat ne hordozzam. S persze minden szoptatás után mosakodás...meg minden le vagy fellépcsőzés után kézmosás. Bárcsak az Úr megóvná Rebekát. A férjem segített be a főzésbe, s amíg elvitte Annát az orvoshoz, rendbe tudtam szedni a nappalit és konyhát. Hálás vagyok férjemért, bárcsak mindig tettekben is ki tudnám fejezni, hogy mennyire nagyra értékelem őt.

Remélem az Úr megadja ebben a próbában is a kellő erőt. Elég nehezen hordozom, úgy látszik aggódó anyuka vagyok. A helyzet hordozását megnehezíti az a tény, hogy tudtuk, a gyermekek megbetegedése valószínű, mivel kényszerből, a békesség megmaradása végett kellett tennünk egy lépést. Ez az eset még inkább nyílvánvalóvá tette számomra azt az igazságot, hogy a feleség számára Isten után első helyen a férje, második helyen pedig gyermekei állnak...legyen a férjnek bármilyen hivatása.

Az éjszakai alvásokról ... ismét

Jó az Úr! És jó Vele a gyermeknevelés is. Már régóta szeretném leírni a legfontosabbat, mindazt, ami a látszólagos események mögött zajlik. Tulajdonképpen az imáról beszélek. Altatáskor Őt hívom segítségül, hogy adjon pihenést a csöppségeknek. Ha felébrednek ismét az Úrhoz fordulok segítségért, hogy visszaaludhassanak a lányok és mi is pihenhessünk egy keveset. Sajnos nagyon zsémbes vagyok, ha az éjszaka kellős közepén többször is fel kell kelnem. Ha felébredek is a gyereksírásra el kell telnie egy kevés időnek, hogy realizáljam a helyzetet és elinduljak. Az első hónapokban ez nem így volt. Az első gyerektől eredő zajra ugrottam az ágyból. Jó, hogy Rábízhatjuk gyermekeinket úgy az éjszakában, mint a nappalokban. Ő a mi őrizőnk.

Hála Istenünknek, a lányok mostanra már engedik, hogy akár öt órán át is aludjunk. Anna külön szobában van. Az elején Rebeka volt ott, de mivel a fogzás miatt többször is felsírt, így most ő került be hozzánk. Anna általában éjszaka kettő és három óra között ébred, ekkor megszoptatom és alszik reggel akár nyolc-kilenc óráig. Rebeka gyakrabban felébred, nem igazán tudom az okát. Anna általában kisebb nyűgöléssorozat után elalszik egyedül. Rebeka tegnapig üvöltve hívott vissza magához. Tenap volt az első este, amikor egyedül aludt el.

A dicséret ugyancsak a mi Urunké, amiért a napi programot is megszokták már.

Most készülünk Rebekát is átköltöztetni egy másik szobába. Annával egy szoába fektetni nem jó ötlet, mivel zavarják egymást. A mi hálószobánkban altatni sem jó ötlet, mert ha éjszaka felsír lát bennünket, ami még fokozza a követelőző hangerőt. Ugyancsak készülünk az éjszakai szoptatás kiiktatására...ám mivel még néhány utazás vár ránk, elnapoljuk. Újabb műtét vár csabára, az elmúlt napokban ezért is voltam olyan hallgatag. Kissé megvisel, de sikerült az Úrra bíznom helyzetünk és hiszem, hogy ígérete szerint gondot is fog visleni rólunk, amint eddig is tette. Jó az Úr!!!

Járókás sztorik, avagy a lakberendezés felújítása

Szerdán délelőtt elvégeztem a szokásos tennivalókat, kisepertem és feltöröltem a nappalit és a konyhát, majd, mivel már közeledett a gyerekek etetésének ideje, hát kezdtem előpakolni a gyermekételt az asztalra. Frissen párolt cékla, zöldborsó, jaurt. Anna a járókában volt és rohangált a nappaliban. Gondoltam addig megetetem Rebekát, aki már türelmetlenül várta ebédjét. Alig ültem le nagyobbik lányommal, amikor csörömpölésre lettem figyelmes. Átkukkintottam a nappaliba, amelyet csak egy kályha választ el a konyhától. Néhány percre megkövültem...ha lehet így mondani. A padlón itt-ott fehér jaurtfoltok, szanaszét gurult zöldborsószemek, piros céklahalmok és, mivel a cukortartó is az asztalon volt, cukorszemekkel volt mindez a látvány csillogóvá téve. Akkor a figyelmem az eltört cseréptálon akadt meg, amelyben a jaurt volt. Hirtelen eszembe jutott Anna-vajon nem törte-e be a fejét? Hála Istennek nem történt baja. Vidáman turkált a ruháján végigfojt jaurtban közben egy borsószemet szopogatva. Azóta figyelünk az asztalterítő méreteire...

Másnap ugyancsak Annánk magára húzta nyolcszögű kisasztalunkat mialatt ebédeltünk. Megóvta Isten, különösebb baj nem lett. Érdekes volt a látvány, amint a kislány a járókában, az asztalka rajta és az asztalon levő ezeregy tárgy szanaszét rajta meg a járókán. S ő az asztal mögül nagy barna ártatlan szemekkel kandikált ránk. Az lett a következménye, hogy kiköltöztettük a kisasztalt és a két kisszéket az előszobába, mivel veszélyesnek találtuk továbbra is előző helyén hagyni.

A második szoptatás kiiktatását

hétfő óta gyakoroljuk. Gondolom nem túl korai, Petra. A korrekció hogyanjáról az Ezzo könyv nem ír konkrétan. Rebeka éjszaka háromkor, Anna négykor ébredt. Rebeka miután visszaaludt felébredt még négy órakor. Aztán mindketten hat órakor ébredtek, ekkor már megszoptattam.

Múlt hét végén valamint az Úr napján elég nehezen aludtak a lányok. Volt olyan periódusa az éjszakának, amikor félóránként ébredtek. Annánál talán a fogzás...Rebeka szobájában túl meleg volt, talán azért.

Apropó, az idő beosztásáról: annyira jónak találtam az áltatlad leírt hónapokra lebontott feladatokat Petra, hogy egy ima után megbeszéltem a férjemmel és februártól gyakorolni szeretném. Már a határidőnaplóba vázoltam is a tennivalókat. Elég nagy a gyülekezeti ház, s bár van segítségem, mégis mindig van mit tenni. S hogy minden szabadidőm ne takarítással teljen, hát kipróbálom ezt a jó ötletet. Köszi, hogy időt szánsz ezek leírására.

A fegyelmezésről

Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.

Az örökös kérdés: Hogy osszam be az időm?

Délelőtt 11 óra körül elaludtak a lányok. Gondoltam én is leülök egy kicsit és kezembe veszem a Bibliát meg a naplómat. Úgy gondoltam a fontosabb tennivalók megvannak már. Még a szanaszét levő cipőket tettem fel az előszobában levő polcra...akkor láttam meg, hogy milyen poros. Aztán hozzákezdtem az előszobakitakarításához. Letöröltem és lemostam a polcot, meg a cipőket, az ajtókat, majd a földet. Még be sem fejeztem, amikor felébredt Rebeka.
Azon gondolkodom, hogy osszam az időmet, hogy a csendességeimet is megtarthassam (és minőségileg, mert hát pusztán elolvasni az aznapi igerészeket nem olyan nehéz), a ház is tiszta legyen, változatos étel az asztalon, hordozni tudjam mások terheit imában, beszélgessek, minőségi időt töltsek gyerekeimmel(mondjak mondókákat, énekelgessek, játszak velük), és hát férjem is van:)és ezek csak az alapdolgok, a szükségesek... Szeretek(nék:) délutánonként leülni egy kicsit olvasgatni, vagy sétálgatni, egy-egy lélekemelő filmet megnézni. Mindezt nem panaszként írom, hisz szeretem végezni a feladataim...de ha be tudnám osztani az időm, hogy mindenre jusson...hogy Márta is lehessek, de a Jézus lábaihoz leülő és Őt hallgató Mária is, hogy a családomra is figyelni tudjak, de ne hanyagoljak el másokat sem.

Mire is jó még a kengurulabda?

fogzás idejére fogínyvakargatásra:)

Etetés

Néhány könyvben olvasva, hogy a gyermekeket meg kell tanítani enni már a hetedik hónaptól, én is próbáltam kanalat adni kezükbe és a kis tálat eléjük tenni. Valahogy nem ment. Mindent összemázoltak. Aztán én is úgy döntöttem, hogy egyszerűen megetetem őket. Persze ez nem olyan egyszerű nálunk. Rebeka elég követelőző. Ha neki kell, akkor kell, de ő nem eszik túl gyorsan. Annának pedig egyik kanállal beadom, már kéri is a másikat. Ha egyiket etetem, a másik képes mindaddig üvölteni, amíg ő is sorra kerül. Nos van néhány módszer, ahogy ezt megoldom.
1. a konyhában levő kiságyban állnak a lányok, közben etetem őket.
2. egy etetőszékünk van már Sáráéktól, a másikat is Sára szerezte nekünk, csupán el kell hoznunk. Van úgy, hogy egyiket az etetőszékbe teszem és ott etetem (rendszerint Annát), a másikat a kiságyban (Rebeka élvezi, hogy egy kiskanál étel után egy körsétát tegyen a kiságyban).
3. keddenként Csaba kurzust tart a nappaliban(és hát a nappalit a konyhától egy kályha választja el) Ilyenkor fent az előszobában eszünk. Egyiket ölbe veszem, megetetem, miközben a másiknak is adok egy-egy kanálkával. Általában Anna itt is az első, őt könnyebb megetetni.
Az szilárd ételt követően mindig vízzel itatom meg őket és fent az előszobában egyszerre szoptatom. Oda költöztünk ki, mivel jó nagy hely van. A szobánkból felszedtem a csergéket és az előszobából a rongyszőnyegeket, hogy kedvükre mászkálhassanak. Az előszoba földjére egy paplant tettem le (persze soha nem ülnek arra).
A Babywise szerzői ajánlják az etetőszékben való etetést, miközben meg lehet tanítani a gyermeket, hogy kontrollálja a kezeit. Ha elhozzuk a másik etetőszéket, mi is meg szeretnénk próbálni...ez sem lesz könnyű. Elég mozgékonyak a lányok, a kezeik egyfolytában erre-arra járnak. Tegnap sikerült Rebekának eltörnie a szemüvegem is. Szóval, ha nem teszem a tálaikat távol, egyfolytában benne van a kezük.
Nektek mikor sikerült etetőszékben etetni a gyerkőcöket?
És ha már az evésnél vagyunk...Milyen ételeket adtatok egy éves korig a piciknek? Én igyekszem betartani amit a könyvekből olvasok. Sajnos védőnő nincs, aki tanácsolna. Általában megfőzök, elkészítek egy nagyobb adagot és azt jégkockafagyasztóban lefagyasztom, majd kiszedem és egy nagyobb edényben tárolom a fagyasztóban. A cékla, sütőtök, alma, barack voltak idáig a kedvencek. Most próbálom a salátát krumplival összefőzve. Ezt is szeretik. Rebeka inkább a zöldségeket kedveli, Anna édesszájú, nála inkább a gyümölcsök mennek. Gabonából még csak rizslisztet adtam gyümölcslével keverve. A banántól és a mandarintól kiütéseik lettek, ezért azokkal még várok.
Nemrég kaptam egy letölthető babaszakácskönyvet a babablog.hu oldalon.

Újra itt vagyok! A hétvégén vendégeink voltak és nem volt időm jegyezgetni. Aztán már hétfőn kezdtem meglankadni, csak tettem-vettem, nem voltam jól. Kedden éjszaka belázasodtam, nem tudom mi volt az oka. Úgy érzem, hogy lelkileg is szükségem van feltöltekezésre.
A gyerekekről, hála Istennek, jó híreim vannak. Kimaradtak a 23 órás felébredések. 1-2 között, majd 4-5 órakor szoptatok. Közben egyik éjszaka kijött Rebeka második fogacskája. Annának még egy sincs.
Anna ügyesen elalszik egyedül egy kis nyöszörgés után. Rebeka, aki különösen "anyás" volt, már apu karjaiban is lenyugszik. (ezelőtt ha Csaba vette fel éjszaka, akkor is üvöltött) Azt kérdezném tőletek, hogy ti mennyi időt vártatok a 4-5 órás szoptatás kihagyásának elkezdéséig?
De örömmel hallanék én is a TI gyerekeitekről!!! Hogy vannak?

Legyőzve az akadályokat...

Hatodik nap

Hát haladunk...A Babywise szerzői azt mondják, hogy a korrekcióhoz maximum két hét szükséges.

Estefele már nőtt a gombóc a torkomban, hogy közeledik az az óra, amikor a lányokat le kell fektetni...minden velejárójával. Imádkoztam...és érdekes dolog történt. Annát amint letettem a kiságyba, heves ellenállás nélkül egy keveset nyöszörgött-de ha optimista vagyok nevezhetem mondikálásnak is:). Megsimogattam a hátát, és már aludt is. Éjszaka három órakor ébredt fel, majd reggel hét órakor. Rebekát az apukája fektette le-kis sírás kíséretében. Aztán bementem, felvettem, megnyugtattam és miután visszafektettem, csend volt. Néhány perc múlva felállt és játszani kezdett velem. Nem tudtam hogyan reagáljak hirtelen, hisz alvás ideje van és ezt neki is tudnia kell...de mégis úgy gondoltam, hogy viselkedését (hogy jól elvan a kiságyban és nem üvölt) mégis értékelnem kell. Hát játszottunk egy keveset, majd "táj-tájt" intve kimentem a szobából. Bájos mosollyal intett ő is tájt, miközben mondta is "táj". Ezt nem mindig teszi. Férjemmel csak ámultunk-bámultunk. Kb. öt percnyi vidám mondikálás hallatszott a szobából...sajnos ezután sírás is. Kis idő múlva bementem, próbáltam megnyugtatni. Talán a fogzás miatt nem volt nyugodt, nem tudott pihenni. Fogínykrémmel megmasszíroztam a fogínyét...aztán elaludt. Éjszaka egy órakor ébredt, három óráig nyugtalan volt, ekkor aludt vissza és ő is hét órakor ébredt fel. Mindenért Istené a dicsőség, SDG! És köszönöm a bátorításokat Petra, Zsuzsa!

Ötödik éjszaka

A lányokat este nyolc órakor etettem meg, aztán kilenc óra tizenöt perckor fogtunk hozzá a lefektetéshez. Amint már írtam, ez jól sikerült. Éjszaka 00.15 órakor ébredt fel Rebeka, majd 00.30 órakor Anna. Egyszerre szoptattam őket. Ezt követően ismét Rebeka ébredt fel 5.07 órakor és Anna 5.30 órakor. Négy órát folyamatosan aludhattunk(volna), ugyanis ezúttal az én éhesen korgó hasam ébresztett fel...annyira izgalomba voltam a lányok miatt, hogy elfelejtettem vacsorázni. Legelső este még zuhanyozni sem mertem, nehogy felébresszem a gyerekszobába átköltöztetett Rebekát:)

Ötödik nap

Az eltervezett program nagyjából sikerült, kivéve, hogy délelőtt 11 órakor mégis megszoptattam a lányokat. Azon kell dolgoznom, hogy ne engedjek nekik, amikor másznak felém és igyekeznek ledönteni, hogy szopni tudjanak. Ebéd után két órát aludtak kint a szabadban. A férjem volt velük, kért, hogy addig pihenjek le...pedig hát ő is fáradt volt. Igazán jó férjjel áldott meg az Úr...
Isten nagyon kegyelmes hozzánk. Látok előrehaladást a lányok alvásánál is. Jóllehet még mindig szívszaggatóan sírtak(vagy inkább hisztiztek) ma este, mégsem tartott olyan soká. Rebeka külön szobában van, Anna velünk. Kb 15-20 percet tartott a sírás, amit megszakítottak rövidebb felvevések és megnyugtatások. A lányokat egy kevés ideig magamhoz szorítva tartottam, csendben puszilgattam, majd letettem a kiságyba. Már nem volt annyira heves a sírás és miközben dúdolgattam nekik és simogattam a hátukat, elaludtak. Én ezt nagy előrehaladásnak látom és áldom Istent az Ő segítségéért.

Napi program

Ébredéskor, reggel hat óra körül, megszoptatom őket. Ezután jön a reggeli (szopással bevégezve), kilenc órakor. Tizenegy fele alvás. Az ebéd 13 órakor van, ez is szoptatással a végén. 14-16 óra közt kinnt vagyunk a szabadban. Renszerint nagyot alszanalk a babakocsiban. 17 órakor ismét etetés, szoptatással a végén. Este 20 órakor még meg szoktam etetni és szoptatni. Ezt követi a fürösztés kétnaonta. Kb. így terveztem be a napjaikat. Hála az Úrnak eléggé alkalmazkodnak a lányok. Igaz, ha leülök, már ott teremnek és kérik a szopit. A legfájdalmasabb mégis, amikor a kiságyban kell hagynom őket, miközben keservesen sírnak.

Negyedik éjszaka

Sajnos az a nehéz, hogy most három területen kell korrigálnunk. Először is napközben igyekszem meghatározott időpontok szerint etetni és nem igény szerint. Aztán napközben igyekszem nem szoptatás közben altatni. A harmadik terület, hogy kiságyaikban aludjanak el önállóan.

A tegnap elaludtak az ágyban egy sírásözön után...közben járkáltam egyik szobából a másikba ötpercenként. Aztán letettem a kiságyba és hozzájuk bújtam, símogattam...elaludtak. Ezt is sikerként könyvelem el és áldom Istent az előrehaladásért.
Este fürdetés után szoptak...s persze aludni akartak, de nem engedtem. Kb. háromnegyed órán át próbálták érvényre juttatni akaratukat. Aztán hála Istennek sikerült elaludniuk. Kilenc óra körül volt. Rebaka ébredt fel háromnegyed tizenegykor. Ismét fergeteges sírás, de gyorsan visszaaludt. Anna kiszökte ezt az időpontot. Éjszaka fél egykor ébredt, és néhány percre rá Rebeka is. Együtt szoptattam. Miután visszaaludtak Anna felébredt négy óra körül. Rebaka kb. fél órával később.

Helytelen altatás

Szombaton elkezdtük a lányokat szoktatni arra, hogy az éjszakát végigaludják. Megkaptuk a Babywise fénymásolt változatát és látjuk, hogy ezen a területen tévedtünk. A keresztyén szerzők azonban arra bátorítanak, hogy még egyáltalán nem késő a korrekció. Köszi, Petra a segítséged! Nagyon hálás vagyok, hogy időt szántál és leírtad tapasztalataid, gyakorlati megoldásaitok. Sokat segítettek.
Nos, hol is tévedtünk?
Elsősorban igény szerint szoptattam...ha kellett 12-szer egy nap. Most olvastam, hogy az éjszakai felébredések épp az igény szerinti szoptatás következményei. Másodsorban, hogy szoptatás közben aludtak el a lányok. Ezután csendben letettük az ágyba.
Vártam, hogy spontán kialakul az éjszaka végigalvása...de egyre rosszabb lett. Már oda jutottunk, hogy a két lány éjszakánként egyidőben szopott...és hát nem is annyira a tejre volt szükségük, hanem rám, a közelségemre.
Terveztük a változtatást, de hát nem volt szívem a lányokat síratni...ugy-e, ugy-e, milyen könnyen lehet majomszeretettel, helytelenül szeretni gyerekeinket. Pedig hát én meg voltam győződve, hogy én aztán soha ilyet nem tennék...:)
Szombaton amolyan kényszernekivágást kellet végrehajtanunk. Rebeka nem akart ellaludni. Aztán átvittük az ágyát a szobánkból a gyerekszobába és nem szoptattam, hanem ötpercenként dajkáltuk...én is sírtam a gyerekkel. Éjszaka egy órakor egszoptattam és a következő szopás reggel hatkor volt. Máskor, amint írtam majdnem egész éjszaka fel-felsírt, szoptattam, Csaba hordozta oda-vissza őt. Rebeka elalvása után visszaosontunk a szobánkba, ahol békésen aludta Anna. Ő szopásidőben ébredt, nem kelt fel a 23 órás szopásra. Viszont nagyon nehezen aludt vissza.
Az Úr napján éjszaka kb. hasonló volt az előbbihez.
Hétfő éjszaka nem akartak elaludni a lányok. Már 23 óra volt és még ébren voltak. Így, amikor elálmosodtak, kezdőthetett a szokásos szopás nélküli bonyodalom...Egyik szobában én, a másikban férjem igyekeztünk helytállni a lányok mellett. Mindkettő elaludt...sajnos csak ringatással. Anna elég korán felébredt, egy órácskát aludt. Talán afoga is zavarja. Aztán elég nehezen Csabával felváltva elringattuk őt. Rebeka négy óra fele ébredt...Anna is. Egyszerre megetettem őket. Ezután már csak hét óra körül ébredtek fel.
Ma, kedden délelőtt elaludtak a lányok a kiságyaikban. Persze mindezt megelőzte a szokásos sírás, üvöltés, már majdnem feladtam. Nehezebb a rossz szokásokon változtatni. S persze nekem is nehéz, hogy ne vádoljam magam ezen a téren való helytelen eljárásért.
Igyekeztem folyamatosan szem előtt tartani a hosszú távú célokat. A gyermeknek valóban szüksége van a pihenésre, idegrendszre különben kimerül. Ugyanakkor fontos, hogy ne a testközelség adja számukra a biztonságot, hanem a kapcsolat. Ezért is lényeges, hogy megtanuljanak kiságyaikban elaludni.
Remélem Isten könyörül, hogy kitartsunk és sikerül korrigálni a helytelen beidegződést.

Később leírom Petra azt is, hogy hogyan etetem a lányokat ...most ezt fontosabbnak láttam, hogy megosszam elsősorban veled, hisz ez az aktuális problémánk.