Anyának lenni jó

-Kérlek Anna, keresd meg és hozd ide Rebeka másik cipőjét. Aztán kis idő múlva nagy mosollyal megérkezik Anna lányom a cipővel. Én meg örülök, hogy nem nekem kellett keresnem és addig is haladtam Rebeka öltöztetésével. Annyi mindenre meg lehet őket már kérni. Helyére teszik a játékokat...igaz lassan, igaz, hogy gyakran a végén újra kiborítják...de összeszedik. Segítenek a majonéz kavarásában...igaz, hogy 2x annyi időt vesz igénybe a majonézkavarás, de megéri. A kenyér sütésekor Csaba a hűtőszekrényből adogatja a margarint, az élesztőt, a kamrából az olajat...és lányaim nagy mosollyal az arcukon hozzák és átadják. A mosatlan evőeszközöket is rájuk lehet bízni-ügyesen bedobják a mosogatókagylóba...na jó, igaz, volt, hogy a kukába dobták:)
Esténként, fürdetés előtt boldogan lovagolnak apuka hasán és nagy örömmel nyomnak le, amikor elérkezett az esti szoptatás ideje. Aztán Rebeka telefonosdit játszik, nagyon belemerülve halandzsál, miközben a telefont fülénél tartja. Elmutogatják testrészeiket, majd megered a nyelvük. Egyre több szót mondanak: kúp, jaj(ezt már rég mondják. Amikor hallják testvérüket sírni, arcukra teszik mindkét kezüket, jobbra-ballra ingatva fejüket mondogatják: jajajajaj), nem (ez is már régebbi szó...tata tanította: Nekem adod a ruhádat? Amire jött a határozott, egyértelmű válasz: nem.) nagy(Arra a kérdésre, hogy milyen Isten), ima után mondogatják, az ámen szót. Amikor megkérdezem öltöztetés közben, hogy hová megyünk, rögtön rávágják, hogy ki, vagy táj-táj. Kígyó, kakas, ló-az állatnevek közül ezeket mondják ki, a többit csak hangutánzó szóval...
Gyakran, amikor nézem őket, könnyes szemmel adok hálát Annak, aki ilyen gazdagon ruházta fel őket képességekkel. Anyának lenni jó...és az, hogy nap mint nap itthon lehetek velük, játszhatok, taníthatom őket, örömmel tölt el. A házasság, a család, ha Isten szerint törekszik betölteni elhivatását, valóban egy kis szelet a menyországból itt a földön. És én csak áldom Istent, amiért kegyelméből, érdemtelenül részesített ebben a nagy áldásban.

A meggyógyult lepráshoz hasonlóan térek most én is vissza kegyelmes Istenemhez. Nehéz hét áll mögöttem, de kegyelmes kéz vezetett át ezen is. Elsősorban a MMR védőoltás kínozta meg kissé a lányokat. Rebeka négy napig volt lázas, s miután megszűnt, Anna lázasodott be és piros pöttyök jelentek meg arcán és a füle mögött. Mindezt még nehézzé tette a védőoltások beadásával kapcsolatos ellenérvek ismerete...és a védőoltások mellékhatásainak ismerete...Néha a tudatlanság nyugodtabb életet kínál. Folyamatosan ostromoltam Istent, éjszaka is imádkoztam alvó, lázas gyerekeim mellett. Újra meg újra meg kellett erősödnöm abban a biztos, de ilyen esetekben egyre halványodó tudatban, hogy Isten gondot visel a gyermekekről. Ő pontosan tudja a kimenekedést ebből a helyzetből is, hisz Ő maga tervezte el. Ő meghallgatja imáimat, sőt tömlőbe szedi könnyeimet is. Milyen jó, hogy mindig mehetünk Hozzá! És igen, kiönthetjük Előtte szíveinket, amint Ő maga íratta meg a 62. zsoltár 9. versében. Tudja, hogy nem vagyunk erősek, tudja, hogy hajlamosak vagyunk az aggodalomra, de mindezt elmondhatjuk Neki és kérhetjük szabadítását...és megtapasztalhatjuk azt. Nos hát...ismét Soli Deo Gloria. Egyedül Övé a dicsőség, Aki által élem napjaimat, Aki hordozza terheimet, Akinek elmondhatom gyengeségeimet...Aki szeretettel övez körül és Akinek szárnyai árnyékában nyugodhatok.

Alig írtam le a kisebbik lányom beszédkészségének fejletlenségét vagy beszélni nem akarását, néhány napra rá, mintha be akarta volna bizonyítani ellenkezőjét. Játszottunk, majd odament az ajtóhoz és nagyon szépen, mély a-val és szép kerek ó-val kimondta az ajtó szót. Aztán saját nevét, majd miután bementünk a gyülekezeti terembe Katizni kezdett valahogy így: Ka-ti, Ka-ti, Ka-ti, (kedves testvérnőnk tiszteletére:) s közben fejével ritmusosan bólogatott, huncutul mosolygott.

Rebekának azóta újabb szóval bővült szókincse. Sétából értünk haza, s arra gondolva, hogy belőbb a gyerekeket viszem fel, majd ismét lemegyek a kabátokért, elindultam. Rebeka azonban megragadta kabátját és aranyosan mondta a szót is: kapát(olyan angolos t-vel)

REbekáról még annyit, hogy nagyon gondoskodik testvéréről. HA kér saját maga számára egy kiskanalat, rögtön rámutat Annára, mondva nevét és addig nem tágít, míg Annának is nem adok egy kiskanalat. Ha vizet kér, Annát is meg kell itatnom...különben megteszi ő. Különös módon oszt meg mindent vele.

VAlahogy nagyon szereti a rendet is...amikor jó kedvében van. A szőlőfürtökről leeszi a szőlőszemeket, majd a csupasz gerezdet vagy a kukába dobja, vagy ideadja nekem. Az ajtók csukogatását is feladatának tartja. Ha vizet kér és a poharuk nélkül merek elindulni, gyakran utánamszalad, hozva a poharat, közben kiabálva: te, te, te, te!(vagyis:tessék) Azt hiszem rendre tanít a nagylányom:)

Védőoltás

Miért van az, hogy minden védóoltás előtt van jó néhány álmatlan éjszakám...és utána is két hétig valami nem enged nyugodni.

Az egy éves védőoltást most, majdnem másfél évesen kapták be a lányok, védőoltáskrízis miatt. Ismét elő jött a dilemmám...Persze, ismeremJenner kísérleteit a tehénhimlő kórokozójával, olvastam Pasteur állatokon végzett kísérleteiről is. Ő elöregedett kolerakultúrával oltott be csirkéket, s később ezek a csirkék akkor is egészségesek maradtak, amikor fiatalabb kultúrából származó baktériumokkal ismételte meg az oltást. Kísérletezett a lépfene legyengített kórokozóival is...a kísérleti állatok egyike sem betegedett meg később, amikor életerős baktériumokkal történt az oltás. Utánaolvastam Paul Elrich elméleteinek is (aki a szamárköhögés elleni megbízható védőoltás kifejlesztésén munkálkodott) és Jonas Salk gyermekbénulás elleni védőoltásairól szóló kísérleteinek. És mégis van jó pár kérdés bennem, ami nem enged nyugodni. Miért van az, hogy a védőoltás ellenére sok gyermeknek (vagy épp felnőttnek) át kell menniük bizonyos betegségeken, amelyekre előzetesen védőoltást kaptak. Vagy mi van, ha az én gyermekem lesz a 10000 közül az az egy, aki épp a védőoltással "fertőződik meg"? Az egyik gyülekezetbe jár egy olyan fiatalember, aki lebénult, miután bekapta a gyermekbénulás elleni védőoltást... Ugyanakkor most egy keresztyén család lakik közelünkben, aki megtagadta gyermekétől a védőoltások beadását. No, hát ezt nem merném vállalni. Így aztán hajdani tudósokra (akik közül sokan kjeresztyének voltak), meg jelen élő keresztyén orvosok véleményére alapozva természetesen mi is a védőoltások beadását választottuk. Azt, hogy teljesen Istenre bízom gyermekeim nem zárja ki azt, hogy a téma továbbra is érdekel és maximálisan utána szeretnék járni a dolognak...már amennyire időm engedi. Szeretném, hogy a jövőben nyugodtabban, kipihenten:) vigyem a gyerekeket védőoltásra.

A rendszer sajnos nem töltötte fel a készített kisvideókat, így írnom kell, amit másként látni lehetett volna.
Rebeka és Anna hamarosan egy évesek és öt hónaposak lesznek. Egyéves koruk után hamarosan jártak már...előbb Anna indult el egy hagymaszárba, majd Rebeka egy labdába kapaszkodva. Érdekes módon Rebekának hamarabb eleredt a szája...első szava az apa volt, majd előszeretettel kezdte mondogatni az apuka szót. Mára már "terjedelmes" szókincse van: apa, apuka, mama, tata, cipő, kulcs, Anna, ajtó, autó, manna (hiszen egy keresztyén család vagyunk:), csüccs, hoppá, kopp (amikor megüti a fejét), zí (ez a víz lenne), cici (amikor szopizni akar), kuka (csemegekukorica), Emmo(Edmond, egy kedves testvérünk fia), anu(ez én vagyok:). Kedvenc étele elsősorban az anyatej...még mindig. Próbálom kiegészítónek használni csak, étel után. Rebeka kis ínyenc...hogy ne írjam egy nagy válogatós. Nem eszik sokat, de szopizni azt bármikor tudna. Kedvenc levesei a karalábé-, karfiol-, zöldségleves. Szereti a rakott karfiolt, a csemegekukoricát, paradicsomot és a franciakrémest. Mozgékony leányzó, szeret mászkálni. Elmúlt héten a mosogatókagylóból szedtem ki:), pedig én a nappaliban vagyok. soha nem hagyom magukra őket, mindig körülöttem vannak. A mosogató mellett egy három kosárból álló fiókos szekrény van. Rebeka a kosarakon nagyon szeret felmászni. Az elején engedtem, hadd mászkáljon, legalább elfoglalja magát, én meg végezhetem a feladataim. Csak hát úgy jártam, mint a farkas a mesében...nem volt elég, hogy beengedték a hátsó lábait...szóval Rebeka fel-felmászott a kosarakon és mellettem tett-vett, pancsolt, amikor mosogattam...míg egyszer becsüccsent a mosogató kagylóba. Nagyon segítókész. segít felmosni (ketten fogjuk a felmosópamacsot), majd mikor csavarjuk ki egyik lábával tartja a vödröt, nyílván, ahogy tőlünk látta. Segít port törölni, szemétlapátot tartani, amikor sepregetek. Nem annyira érzelgős. Nem puszil meg gyakran, de ragaszkodik. Túlságosan anyás. Folyton a szoknyámba kapaszkodik, vagy felveteti magát velem. Ha éjszaka felébred senki más nem tudja lecsitítani. Szeptember hetedike óta nem szoptatom éjszaka egyáltalán. Adig néha megsajnáltam fogzás idején...de túlságosan rákapott a szopira, csecsemőként visszaszokott rá. Az idegenekkel bizalmatlan. Hozzám menekül. Mindent alaposan, tágra nyílt kék szemekkel megfigyel.

Anna kis lepcses volt...azt hittük ő kezd el beszélni előbb. De nem így történt. Jóval kevesebb szót használ mint Rebeka. Szókincse közé tartozik: mama, tata, apa, ví(víz), cici(amikor szopizni akar), kuki(csemegekukorica). Édesszájú, jól eszik, nem válogat. Kedvenc szórakozása a fotelen álldogálni és kibámulni az ablakon. Különösen kifejezi szeretetét: szopás után összepuszilgat, ahol ér, gyakran csak úgy elkapm és megpuszilgatja arcomat, számat...és az apujával is ezt teszi...meg bárkivel, aki hozzánk jön. Kis társasági lény, igyekszik beférkőzni mindenki szívébe. Ha zenét hall érdekesen vezényel. Gyakran mosolyog. Jól elszórakozik egyedül is, neki elég ha a tudja öt négyzetméteren belül megtalál. Nem csüng folyamatosan rajtam.

Örülök,hogy Isten ennek a két kislánynak a nevelésével bízott meg. Igyekszem türelmesen végezni feladataim...s aki ismer, az tudja, hogy milyen nehéz nekem türelmesnek lennem...de tanulgatom. Hála Istennek, hogy van Akitől...és van Aki segítsen ebben a harcban (is). Naponta hálát adok, hogy itthon lehetek és láthatom gyermekeim, játszhatok velük, én vigasztalhatom, ha sírnak, én táplálhatom. Nagy ajándék Istentől, hogy leállított és megmutatta, hogy mi is az igazi érték ebben a világban. Nos hát, Soli Deo Gloria...egyedül Istené a dicsőség. Mindenért!