Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. május 24., csütörtök

Beöltözés...amikor akár egy kalap segítségével azzá válhat a gyermek, amivé akar


Legalább ezzel a bohóc orral meg sapkával, no meg az azonos pulcsival valamicskét hasonlítanak ikreink:)





Másfél évesek voltak, amikor kapták a szurka játékot-ahogy mi nevezzük. Akkor nagyon buzgón szurkáztak, különösen Rebeka tudott elbíbelődni vele hosszú ideig. Egy ideig aztán kikerült érdeklődésük központjából. Most ismét előkerült...és ez az első alkalom, amikor formákat igyekeztek szurizni, örömmel.



Rajzfilmnézés helyett

A lányok naponta tépegetnek...rendszerint reklámlapokat adunk, amelyeket apró darabokba tépnek. Közben mesélnek. Szavaikból nyilvánvaló számomra, hogy miért is annyira érdekes számukra a tépegetés, rakosgatás, mesélés.  Egy évesek voltak, amikor elkezdtem tartani a Biblia foglalkozásokat flanell alapján. Mikor nagyobbak voltak, kértek hadd rakosgathassák ők is a papírfigurákat. Megengedtem.

Gyermekszáj

Néhány napja néhány, a gyermekek számára ismeretlen személy jött el. Bejöttek a lányok is a gyülekezeti terembe. Egyik hölgy megkérdezte a lányoktól nevüket. Rebeka nem vette észre, hogy hozzá is szóltak. Anna a következőképp mutatta be magát és testvéreit:
-Én Annácska vagyok. A testvérem Rebeka és a kistestvérem, aki most született, Izsák.


Május 29-én sétálni indultam a gyerekekkel. Először mindig a lányokat öltöztetem fel és kiküldöm az előszobába. Amint Izsákot öltöztettem, hallottam, amint Anna énekelt valami általa költött dallamra:
-Ha jók leszünk, a mennybe kerülünk...lál-lá-lá. S ott minden jó lesz, nem sírunk...lá-lá-lá.
-Akkor kerülünk a mennbe, ha jók leszünk?-kérdeztem kislányomat.
-Nem.-szólt közbe Rebeka. Jézus meghalt, feltámadt. Ő lemossa bűneinket és így kerülhetünk a menyországba.
Tátott szájjal hallgattam, majd visszakérdeztem.
-Hogyan kerülhetünk a menyországba?
-Egy (mutatta kis hüvelykjét nagyobbik kslányom) Jézus meghalt a bűneinkért. Feltámadott. (mutatóújjacskáját fogta meg). Vére lemossa bűneinket. (középső újját fogta) Így mehetünk a menyországba.(forgatta újjaival gyűrűsújját). Kész. Ennyi. Erre nem jut semmi.-fogta meg kisújját.
-Dehogynem!-kiáltotta Anna. A menyországban örvendezni fogunk.

Egyik este a gyermekeimnek felolvasott történet kapcsán azokról a szülőkről beszéltem lányaimnak, akik nem törődnek családjukkal, akik otthagyják gyermekeiket...
-Vannak olyan apukák, akik elmennek és nem jönnek vissza-magyaráztam számukra érthető fogalmakkal, szavakkalal.
Annácska arca felderült:
-Nekünk olyan apukánk van, aki elmegy és visszajön.








-Anyu! Ma fürdünk?-kérdezte Úrnapján este Rebeka.
-Nem kslányom, ma nem fürdünk.
-Úrnapján nem szoktunk fürödni?
Erre felkaptam a fejem, még ha egy kissé fáradtan is végeztem az esti tennivalókat a mozgalmas, de áldott nap után.
-Honnan tudod, hogy Úr napja van?
-Hát onnan, hogy apu prédikált, mint Péter.-válaszolta a világ legtermészetesebb hangján kislányom.






Én megmutatom Izsáknak, hogy miket teremtett Isten - mondta Anna, s máris hozta a Creatia c. csodás képekkel illusztrált könyvet.
Izsák azt mondta, hogy finom:)
Tá-tá-tá-tá-tá-ez a leggyakoribb gagyogás, amit tőle hallottam. Használja még a b, p mássalhangzókat is különböző magánhangzók társaságában.

2012. május 2., szerda

Néhány hónappal ezelőtt Rebeka sepregetett. Van kisseprűjük is, de hát ő a nagyseprűvel kedveli. Seprés közben leverte a polcon lévő orvosi felszerelését. Néhány nappal később épp főztem, amikor Anna húzta maga után a nagyseprűt.
-Miért hozod a seprűt?-kérdeztem.
-Hát hogy üssem le a polcról a játékot!-válaszolta és már hallottam is a csattanást.

Rajzfilmnézés helyett




 Ügyesen kirakják a hat darabos puzzlet. Eddig csak közösen játszottuk, egyrészt mert szükségük volt a segítségre, másrészt mert féltem, hogy összetörik a kartonból készült játékot.
Kedvenc időtöltésük még a gyöngyfűzés. Anna szereti a megadott séma szerint fűzni a gyöngyöket. Ő rövid ideig fűzöget, sok türelme nincs. Rebeka nem séma szerint fűz, de az összes előtte levő gyöngyöt képes felfűzni.

A lányok szívesen öltöznek be
Izsák könnyedén fordul ki a hordóból. Erős, nagyon könnyen és gyorsan kúszik...semmi jelt nem látok arra, hogy meg szeretne tanulni mászni is. Folyamatosan a testvérei nyomában van, figyeli őket, amikor kergetőznek rugdos és nagyokat kacag...ő is szeretne már ott totyogni mögöttük.
Egy tortaköltemény egyik kedves testvérünktől...jó hosszasan gyönyörködtünk benne, különösen a rózsákban. Rebeka meg is jegyezte, hogy meg kellene tanulnia sütni. Anna buzgón bólogatott, miközben tele szájjal majszolta a tortaszeletet.
Nagyon köszönjük!


 

A kakaós-tejszínhabos süti is a lányok szülinapjára készült. Az alábbi csupán két parányi :) szelet a nagy tepsi sütiből. Köszönjük testvérünknek, aki fáradozott elkészítéséért.