Már "komolyabban" beszélgetek lányaimmal:)

Elmerülve gondolataimban végeztem feladataim, amikor odajött hozzám Rebeka és így szólt:

-Anyu, mi a baj? Szomorú vagy.

Megöleltem és arra gondoltam, hogy mennyire fontos gondjainkat valóban letenni Istennél és ott is hagyni. A gyermekek különösen érzékenyen veszik észre, ha valami nincs rendben. Gyakran ők is nyűgössé, ingerültté válnak, amikor "érzik" rajtam a feszültséget.

Este lefekvéshez készülődtünk. Zokni és papucs nélkül kimentem a gyermekszobából a mosdóba. Anna utánam jött és a tőlem látott mozdulatokkal így figyelmeztetett:

-Anyu! Mezítláb ne gyere!

Beszédfejlődés

Ebédnél Anna kinálta Rebekát: Kótod meg. (Kóstold meg) Kicsitt később Anna felállt az asztal mellől és néhány lépést megtéve, a mutatóújját felemelve visszaszólt: Mindá jovok. (Mindjárt jövök.) Majd felhúzta a házipapucsát.
Főzicskéztem s közben ellenőrizgettem a lányokat, hogy hol vannak. Rebekát nem láttam és megkérdeztem: Hol van Rebeka? Itt van!-szólt a tábla mögül, amelyhez kis számológolyók vannak csatolva. Majd hozzáfűzte: Jámol. Edd, kettő (Számol) Mindketten elszámolnak hatig, innen jön a bökkenő, mert igy folytatják: hat, kijenc, és innen már jött a variációk halmaza.
Reggel ébredés után Rebeka hozta a papucsomat: Tették. Húzd fel. Hideg van.
Reggelire tojásrántottát készitettem, amit nagyon szeretnek. Közben kész lett és vittem az asztalhoz. Rebeka felkiáltott: Kic van, ilyen hamar kic van! (Kész van, ilyen hamar kész van.)
A lányokat lefekvéshez készitettem. Anna kilépett a szobából. Azonnal szólta, hogy jöjön vissza, mivel le kell feküdnünk. Felemelt mutatóújjal, olyan felnőttesen bólogatva visszaszólt az ajtóból: Picit várjál.
Az egyik Úrnapján a délutáni Bibliaórának amint vége lett, Rebeka kiszaladt a gyülekezeti teremből, majd gyorsan visszaszólt: Anna, deje! (Anna, gyere!) Anna az épitőkockékkal volt elfoglalva és igy válaszolt: Anna jak, utána jön. (Anna rak, utána jön) Első eset, amikor használta az utána kifejezést. Az egyforma fogalma már régebb kialakult. Gyakran használják is, amikor két vagy több egyforma játékot vagy egyéb tárgyat látnak. Rámutatnak és felkiáltanak: egyfomák!
Egyik este mostam a hajam. Mikor végeztem, Rebeka lehúzta a törölközőt a tartóról, felém nyújtotta, majd igy szólt: Ibolya, tették. (Ibolya, tessék)

beszédfejlődés

Hihetetlen, hogy milyen értelmesek a kisgyermekek. Meglepő! Amikor azt olvastam, hogy az ikrek általában későre, úgy kb. 3 éves korra kezdenek el beszélni, elterveztem, hogy gyakran fogok mondókázni, énekelni...szeretem is az irodalmat, a zenét, így nem nehéz...néha kissé túl sokat kell mondanom, ami hát még női mivoltomnak is megterhelő:) Gondolom a férjem örül, hogy amikor hazajön csendesebb vagyok és nem beszélek annyit vele:) már nincs energiám.

Nos, a gyermekek már ügyesen beszélgetnek, hála Istennek.

Az elmúlt héten hintázni mentek a lányok a födött teraszra. Csaba ment ki velük, hogy tegye őket fel a hintára...addig én öltöztem. Rebeka nem akart a hintára ülni. Folyamatosan kiabált:

Anúúú, deje ki!!! (anyu, gyere ki!)

Rebeka felmászott a székre. Anna rögtön utána...Rebeka eszeveszetten kezdett kiabálni:

Anna leetik!!! Vidáá Anna! (Anna leesik. Vigyázz Anna)

Rebeka árulkodósabb, mint Anna. Ha valahonnan leesik, vagy ha megüti magát, általában próbálja Annára kenni a vétkességet. Csendben játszottak kettesben a fotelre felállva. Egyszer csak hallom Rebeka hangját:

Anna tetó jug! (Anna tesó rug.)

Gyakran halljuk a mentő szirénáját. A gyerekeket nagyon érdekelte ez a hang. Úgy magyaráztuk, amikor megy ez a mentőautó, valakinek fáj. Így valahányszor felhangzik a sziréna, a lányok rázendítenek:

Váj neki. Jaj, jaj. (Fáj neki.)

Néhány hete fájt Rebeka szeme. Sírva fakadt:

Jeme váj. Deje viu viu.(Szeme fáj. Gyere viu viu)

Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, elővettem a Kismamák nagykönyvét, olvasgattam nézegettem. A lányaim is persze mellettem. Mivel még terhességem hatodik hetében voltam, a könyvben látható egy rajz, amelyen mutatja, hogy egy ekkora magzat almamag nagyságú. Megmutattam a lányoknak is. Másnap reggel A lányok Kiti baba, kiti baba-mondogatták. Kiderült, hogy a kismamák nagykönyvét kérik. Levettem a polcról. Leültek nézegetni, addig én tettem-vettem. Néhány perc múlva hallom a lányokat. Kiti baba, kiti baba. Megfogták a kezem, a könyvhöz húztak. Rámutattak az almamagra: kiti baba. Majd felhúzták a blúzom, megpuszilták a hasam.

Használtam a fogselymet és hát Rebekának és Annának is kellett. Szakítottam egy keveset és odaadtam nekik.

Anna próbált utánozni, aztán nagy mosollyal az arcán megjegyezte:

Anna putoj vogat. (Anna pucolja a fogát)

Játék után pakoltuk el a játékokat. Nem találtam egy fából készült húzogatós kutyust. Hol a kutya lányok. Nem láttátok?
Anna kejében. (Anna kezébeN)Újrakérdeztem meglepődve. Anna kejéBEN. Hihetetlen volt. Ez a leányka használta a helyhatározó ragot. Épp így meglepett, amikor a tárgyragot használta Rebeka. Banánt majszolt és csak úgy rákérdeztem, hogy mi van a kezében. Banán. Jött az egyszerű válasz. Mit eszik Rebeka? Banánt. Ez már meglepőbb volt. Próbáltam, de nem minden szónál használják, csak az ismerősebbeknél.

A lányokat arra tanítjuk, hogy köszönjenek meg mindent, amit kapnak (KÖTI), kérjenek bocsánatot, ah megütik egymást (BOTI). Nagyon konokok tudnak lenni. HA szándékosan megütik egymást, nem szívesen kérnek bocsánatot. A folyamat az lenne, hogy puszilja meg a vétkes gyermek a másikat ott, ahol megütötte, majd kérjen bocsánatot. Ha viszont egyik véletlenül megüti magát, a másik addig puszilja, hogy a pórul járt már menekülne a nagy szeretet elől. Egyik alkalommal Anna szintén nagy kínok közt megadta a puszit és bocsit kért. Jemmi baj. (Semmi baj) Legyintett Rebeka. Természetesen már hallották ezt a kifejezést ...és beszívták.

Ibianyu, Tabaapu

Néhány héttel ezelőtt szopizás közben Rebeka ragyogó arccal rám nézett és azt mondta: anyu, Ibi anyu, majd "falatozott" tovább. Azóta Ibianyu vagyok...és Csabát is rendszeresen Tabaapunak nevezi.

Most már tőmondatokban beszélnek elég gyakran. Anna lányunk a tegnap lepett meg, amikor lefekvés előtt kérte, hogy fogínykrémmel kenjem be a megduzzadt fogínyét, ezt mondva: Anna poga páj. (azaz Anna foga fáj.) Aranyos volt Rebeka is, amikor játszott testvérével, jó nagyokat hahotázva. Néhány másodpercre megállt, közölte velem, hogy Jebe katag, majd folytatta a nevetgélést.

Anyának lenni jó

-Kérlek Anna, keresd meg és hozd ide Rebeka másik cipőjét. Aztán kis idő múlva nagy mosollyal megérkezik Anna lányom a cipővel. Én meg örülök, hogy nem nekem kellett keresnem és addig is haladtam Rebeka öltöztetésével. Annyi mindenre meg lehet őket már kérni. Helyére teszik a játékokat...igaz lassan, igaz, hogy gyakran a végén újra kiborítják...de összeszedik. Segítenek a majonéz kavarásában...igaz, hogy 2x annyi időt vesz igénybe a majonézkavarás, de megéri. A kenyér sütésekor Csaba a hűtőszekrényből adogatja a margarint, az élesztőt, a kamrából az olajat...és lányaim nagy mosollyal az arcukon hozzák és átadják. A mosatlan evőeszközöket is rájuk lehet bízni-ügyesen bedobják a mosogatókagylóba...na jó, igaz, volt, hogy a kukába dobták:)
Esténként, fürdetés előtt boldogan lovagolnak apuka hasán és nagy örömmel nyomnak le, amikor elérkezett az esti szoptatás ideje. Aztán Rebeka telefonosdit játszik, nagyon belemerülve halandzsál, miközben a telefont fülénél tartja. Elmutogatják testrészeiket, majd megered a nyelvük. Egyre több szót mondanak: kúp, jaj(ezt már rég mondják. Amikor hallják testvérüket sírni, arcukra teszik mindkét kezüket, jobbra-ballra ingatva fejüket mondogatják: jajajajaj), nem (ez is már régebbi szó...tata tanította: Nekem adod a ruhádat? Amire jött a határozott, egyértelmű válasz: nem.) nagy(Arra a kérdésre, hogy milyen Isten), ima után mondogatják, az ámen szót. Amikor megkérdezem öltöztetés közben, hogy hová megyünk, rögtön rávágják, hogy ki, vagy táj-táj. Kígyó, kakas, ló-az állatnevek közül ezeket mondják ki, a többit csak hangutánzó szóval...
Gyakran, amikor nézem őket, könnyes szemmel adok hálát Annak, aki ilyen gazdagon ruházta fel őket képességekkel. Anyának lenni jó...és az, hogy nap mint nap itthon lehetek velük, játszhatok, taníthatom őket, örömmel tölt el. A házasság, a család, ha Isten szerint törekszik betölteni elhivatását, valóban egy kis szelet a menyországból itt a földön. És én csak áldom Istent, amiért kegyelméből, érdemtelenül részesített ebben a nagy áldásban.