Szombaton elkezdtük a lányokat szoktatni arra, hogy az éjszakát végigaludják. Megkaptuk a Babywise fénymásolt változatát és látjuk, hogy ezen a területen tévedtünk. A keresztyén szerzők azonban arra bátorítanak, hogy még egyáltalán nem késő a korrekció. Köszi, Petra a segítséged! Nagyon hálás vagyok, hogy időt szántál és leírtad tapasztalataid, gyakorlati megoldásaitok. Sokat segítettek.
Nos, hol is tévedtünk?
Elsősorban igény szerint szoptattam...ha kellett 12-szer egy nap. Most olvastam, hogy az éjszakai felébredések épp az igény szerinti szoptatás következményei. Másodsorban, hogy szoptatás közben aludtak el a lányok. Ezután csendben letettük az ágyba.
Vártam, hogy spontán kialakul az éjszaka végigalvása...de egyre rosszabb lett. Már oda jutottunk, hogy a két lány éjszakánként egyidőben szopott...és hát nem is annyira a tejre volt szükségük, hanem rám, a közelségemre.
Terveztük a változtatást, de hát nem volt szívem a lányokat síratni...ugy-e, ugy-e, milyen könnyen lehet majomszeretettel, helytelenül szeretni gyerekeinket. Pedig hát én meg voltam győződve, hogy én aztán soha ilyet nem tennék...:)
Szombaton amolyan kényszernekivágást kellet végrehajtanunk. Rebeka nem akart ellaludni. Aztán átvittük az ágyát a szobánkból a gyerekszobába és nem szoptattam, hanem ötpercenként dajkáltuk...én is sírtam a gyerekkel. Éjszaka egy órakor egszoptattam és a következő szopás reggel hatkor volt. Máskor, amint írtam majdnem egész éjszaka fel-felsírt, szoptattam, Csaba hordozta oda-vissza őt. Rebeka elalvása után visszaosontunk a szobánkba, ahol békésen aludta Anna. Ő szopásidőben ébredt, nem kelt fel a 23 órás szopásra. Viszont nagyon nehezen aludt vissza.
Az Úr napján éjszaka kb. hasonló volt az előbbihez.
Hétfő éjszaka nem akartak elaludni a lányok. Már 23 óra volt és még ébren voltak. Így, amikor elálmosodtak, kezdőthetett a szokásos szopás nélküli bonyodalom...Egyik szobában én, a másikban férjem igyekeztünk helytállni a lányok mellett. Mindkettő elaludt...sajnos csak ringatással. Anna elég korán felébredt, egy órácskát aludt. Talán afoga is zavarja. Aztán elég nehezen Csabával felváltva elringattuk őt. Rebeka négy óra fele ébredt...Anna is. Egyszerre megetettem őket. Ezután már csak hét óra körül ébredtek fel.
Ma, kedden délelőtt elaludtak a lányok a kiságyaikban. Persze mindezt megelőzte a szokásos sírás, üvöltés, már majdnem feladtam. Nehezebb a rossz szokásokon változtatni. S persze nekem is nehéz, hogy ne vádoljam magam ezen a téren való helytelen eljárásért.
Igyekeztem folyamatosan szem előtt tartani a hosszú távú célokat. A gyermeknek valóban szüksége van a pihenésre, idegrendszre különben kimerül. Ugyanakkor fontos, hogy ne a testközelség adja számukra a biztonságot, hanem a kapcsolat. Ezért is lényeges, hogy megtanuljanak kiságyaikban elaludni.
Remélem Isten könyörül, hogy kitartsunk és sikerül korrigálni a helytelen beidegződést.
Később leírom Petra azt is, hogy hogyan etetem a lányokat ...most ezt fontosabbnak láttam, hogy megosszam elsősorban veled, hisz ez az aktuális problémánk.
