Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2009. november 20., péntek

Már a harmadik hónaptól szeretett Anna Rebeka közelébe csúszni-mászni, gurulni. Anna a kezdeményezőbb, ám az ötödik hónaptól mindketten igyekeznek egymással kapcsolatot fenntartani és kezdeményezni.

2009. november 12., csütörtök

Éjszakai alvás

Már félévesek a lányok, de még nem alusszák át az éjszakát...gyakran háromszor-négyszer is felébrednek...ez nekünk hat-nyolc ébredést jelent. Úgy gondolom a fogzás zavarja őket...szoptatással lenyugszanak. Az első hónapokban az éhség ébresztette fel. A negyedik hónap volt az éjszakai pihenés szempontjából ideális. Spock doktor könyvét olvasva, már át kellene aludniuk az éjszakát, sőt, már a hatodik hónaptól ajánlja a külön szobában altatást. Tanácstalan vagyok...Mit kellene tennem?