Amióta süt a nap, folyamatosan a szabadban töltjük az időt. Kinnt ebédelünk, vacsorázunk, van, hogy a szabadban készül az ebéd is. A gyerekek pedig sokkal boldogabban ülnek egy-egy foglalkoztató mellé és színeznek, karikáznak, írnak, számolnak...Rendszerint a napra nyújtoznak ki...ha melegük van az árnyékos padon kuporognak. Mostanában a csúszda tetején "olvasnak", képeskönyveket nézegetnek és gyakran odaviszik az elemózsiájukat is elkölteni. Nem csodálkozom. Amikor én is felkecmergek és leülök néhány percre valamelyik sarokba, mintha Jane Austen regényeinek világába csöppennék, vagy mintha Lucy Maud Montgomery Anne-jévé válnék:  körülöttünk a csodaszép természet, hegyek, zöldellő növények...a völgyben látni lehet a patakot és hallani lehet annak csobogását.

Aztén persze visszazuhanok a valóságba, ahol vár a mosogatnivaló, a kerti munka, a háztartás, a gyerekek, no meg a férjem:) s örömmel végzem tovább feladataim.

Egészen beleborzongtam, amint megláttam a blog utolsó fagyos képeit. Bár jó ideje nem volt időm a gép elé verekednem magam, nem is hiányzott...néha mégis bánt tervem meghiúsulása, hogy majd nagylányaim és nagyfiam kezébe nyomjam a róluk készült kis naplót. De a most együtt töltött tartalmas idő mindezt kárpótolja. A nyár ugyanis nem jelent cél nélküli rohangálást, játszást egész nap. Folytatjuk a játszva tanulást. És nem igénylik a vakációt, mert nem tudják mi az unalmas tanulás. Örülnek, ha foglalkozom velük, örülnek, ha játszhatunk...és közben fel sem fogják, hogy tanulnak. Ez az otthon oktatás...szabadon szárnyalhatunk és közben felfedezzük a világot úgy, hogy mindenben Teremtőnket láthatjuk meg, Róla tanulhatunk, Őt dicsérhetjük...Ki mást is lehetne, ha Ő ennek a csodálatos világegyetemnek,a fizikai törvényeknek a megalkotója.(Csak zárójelben: tegnap hatalmas vihar volt nálunk. Hirtelen  villám cikázott át a tőlünk kb. 2oo méterre levő úttest közepére. Az egész ház vakító fényben úszott néhány pillanatig, amelyet hatalmas, eget-földet rázó csattanás követett. Általában nem félek a vihartól, de akkor nekem is elállt a lélekzetem. A dörgés után megkérdeztem kisfiam:
-Mi volt ez Izsák?
-Itten (Isten) hatalma.-válaszolta, miközben tovább játszadozott.
Engem is meglepett, hogy mennyire természetes volt ez számára.)
Közben rám vár a házi munka elvégzése, a virágos-, meg a zöldségeskert. A gyerekek délutáni pihenése alatt Istennel találkozom a házunk mögötti hintán...az elém táruló látvány a magas hegyekkel, a  zümmögések az árnyékban terjengő friss nyári illatok még inkább segítenek a Vele való beszélgetésben, a Rá való figyelésben.

Tábor

A nagyobb lányok ügyesen foglalkoztak a kisebbekkel: Bibliaórákat tartottak énekkel, játékkal, kézimunkával színezve, módszeresen felépítve azokat. Köszönjük lányok!

Hanna gyakran Anna mellé üllt színezéskor. Különös segítség volt. Anna annyira beleélte magát, hogy hosszú ideig, alaposan dolgozott. Köszi Hanna!

Izsák különös kreativitását fedezhettem fel...:) Akezében tartott valami már a végtermék. Legalább 15 percet dolgozott ezen.

Dani és Matyi szárnyai alatt

Jövőre reméljük majd jobban fog menni...

Ismerkedés a hintán...Nem csupán a lányok értenek a kisgyerekekhez...

Július első felétől mamáéknál töltöttük a nyarat.

A nagy hőség és csapadékmentes időszak ellenére jól telt a nyár. Az udvar hűvös volt. A gyerekekkel egész nap az udvaron lehettem. Nem láttam fontosnak a nyári szünidőt - a gyerekek igényelték a játékos foglalkozásokat. Észrevétlenül, játsszva tanultunk Istenről, állatokról, növényekről. Naponta egy kis feladatlapos foglalkozást is beiktattam. Belefért, mert örömmel végezték. Formafelismerés, vonalvezetés, színezés, festés, ragasztás, tépés, vágás...

Nagy élvezettel bringáztak az udvaron. Gyakran vittem őket egy közeli csendesebb utcába biciklizni. A rollert is napirenden használták. Gyakran rollereztek egy közeli boltig velem. A libikóka is jól fogott...különösen mert erre Izsák is ráfért. Annyira szerette, hogy le sem akart szállni róla. 

Reggeli után a legtöbbször hintáztunk s közben énekeltünk vagy angol vagy valami kedves, magyar éneket.