27.-én este Anna hirtelen szortyogni kezdett és volt egy kis hőemelkedése is. Hétfőn már Rebeka meg én is csatlakoztunk. A porszívó a gyermekszoba éke lett...az orrszívózás miatt. Rebeka bátorítgatta Annát, aki nem akarta bevenni a Nurofent. Anna, finom.-mondta édesen. Aztán meggyőzte a kistesót. Házi készítésű limonádéval, fokhagymával, grapefruittal, fiziológiás oldatos meg természetes illóanyagos párával kezelgettük magunkat. Hála Istennek, ma már teljesen jobb a helyzet. Mindenesetre annyira kifáradtunk mindannyian a betegeskedés és az éjszakai és délutáni álmatlanság miatt (hiába porszívóztuk az orrukat, mégsem tudtak rendesen szuszogni), hogy ma reggel alaposan hasunkra sütött a nap... fél kilenckor ébredtünk fel. Meglepett, hogy Rebeka sokkal türelmetlenebbül hordozta betegségét, mint Anna. Anna jókat aludt éjszakánként, csak a Rebeka gyakori sírása ébresztette fel. Így Rebekát a mi hálószobánkba vittük át és olyan gyakran ébredezett, hogy mellette aludtam. Nos, kegyelmes volt Isten...hála Neki kifele tartunk a virózisból.

Formafelismerés

A lányoknak ma egy már régen meglevő játékot adtam a kezükbe. Egy kis fatábla, különböző beilleszthető állat-, meg farmfigurákkal (fa, istálló, kutyaól). Már régen megvolt ugyan ez a játék, ám nem kötötte le őket, így elpakoltam. Ma előkerült. Annát most sem nyűgözte le...inkább kiült az ablakba nézelődni, dúdolgatni, mondókázni egymagában...kis irodalmár és zenemániás. A könyveket nagyon szereti és gyakran mondogatja a már ismert mondókákat, kisverseket. Rebeka azonban néhány perces próbálgatás után ügyesen boldogult egyedül is. Az ő kedvence a csodakocka...ügyesen felismeri a formákat: tapéz, jombuc ( az elején csak buc volt), hájomjög, téglatett, hengej, pajamma(palalelogramma), csijjag, kokka stb. Anna nem gyakran ül oda játszani a csodakockával, de érdekes, mégis "felszívta" csodamódon a formák megnevezését.

Közeleg a 2. szülinapjuk. Szeretnénk valami ügyesítő játékot nekik...még nincs ötletem...s a játékboltokba járkálni nincs időm...meg most még néhány napig szobafogságban is vagyunk a náthánk miatt. Petra (vagy más is), nincs valami jó ötleted...mint szokásosan? :)

Foglalkozások

Egy éves koruk óta foglalkozom a lányokkal rendszeresen: reggelente mondókázunk, festünk, rajzolunk, gyurmázunk, mesét mondunk, énekelünk. Egyik kedvenc játékuk a tárgyak válogatása. Két azonos, de nem egyforma tárgyat választok, majd másik kettőt...kb. nyolc párat, mert hát amíg ez a nyolc pár elfogy, a türelmük is el. Mikor mondom, hogy melyik tárgyat adják a kezembe, buzgón keresik.

Gyurmából gyakran betűket formálunk...ismerik már a C, K, L, M, N, I, A betűket. A C vitamin dobozának nézegetéséből indult minden...élvezik a betűket és kihasználom, mert én is élvezem látni, hogy Isten mennyi értelemmel áldotta meg a kisgyermekeket. Szeretik az öltözködős játékokat: az előre kipakolt ruháim közül kiválogatni az általam mondott ruhákat és beöltözni. A csodakocka is a kedvencük..temészetesen segítséggel találják meg a különböző formák helyét, de már ismergetik a formákat.

Délelőttönként kint hintázás közben elvárják tőlem, hogy énekeljek, mondókákat, versikéket mondjak. Este pedig a Csodaország a kedvenc könyvük...nézegetik és versenyeznek, hogy melyikük kommentálja. Füzesi Zsuzsa rajzai valóban kedvesek. A mondókáskönyvet már ripityára nézték. Annyira sajnálom, amikor látom az itt-ott szakadt lapokat, mivel még picik voltak, amikor elkezdtük a lapozását. De amikor látom, hogy mégis csak hasznos volt, hát nem bánom.

Ma játszottunk egy találgatós játékot. Egy nagy sötét táskába bepakoltam több tárgyat: kisautó, ceruza, játékbaba, pelus, könyv, stb. Becsukott szemmel bele kellett nyúlniuk, majd anélkül, hogy kivették volna az épp megfogott tárgyat, tappintásra el kellett találniuk, hogy mi lehet. Kissé nehezen indult be, mert jóllehet becsukták szemeiket, de amint nyúlniuk kellett a táskába, autómatikusan pattant ki a szemük...aztás amikor megvolt a tárgy is, rögtön ki akarták húzni. Amikor aztán belejöttek élvezték.

Még a bújócskás játék is a kedvencükké lett, jóllehet az elején nem igazán tudták mit várok tölük. Kiválogattam néhány plüssállatkát majd egyenként elrejtettem azokat. Általában megmondtam, hogy a ház melyik helységében keressék, így amíg keresgéltek, addig a ház egy más helységében elrejtettem a következő plüssöt.

Különösen szeretnek vízfestékkel maszatolni, amit hát próbálok irányítani: pl. esik az eső és a csigák kicsúsztak az esőre, rajzoljatok minél több csiga-bigát. Vagy festek néhány virágot szár nélkül, nekik kell hózniuk szárakat. A legkedvencebb foglalkozás a lepkefestés volt színes pacákból. Buzgón nyomogatták a kettőbe tűrt lapot, majd kíváncsian nyitották szét, hadd lássák milyen lepkéjük let. Nem győztem őket papírral. Amít még élveznek: befestem kezeiket, lábaikat vízfestékkel, majd kéz-és láblenyomatokat készítünk...lehet különböző állat,-emberfigurákat is festeni a kézre, lábra.

Ceruzával nem szeretnek annyira rajzolgatni, de irányítva eltöltenek azzal is náhány percet. Egy egész mappányi "ügyeskedést" tettem félre...én ugyanis ilyen emlékgyüjtögető vagyok. Néhányat kitettem és kiteszek a gyermekszobába is.

Egy éves és tíz hónapos korukban elkezdtem velük flanell szemléltető segítségével a Bibliai történeteket. Naponta ezzel kezdjük a foglalkozásokat. Nagyon kedvelik és ami meglepett: sokmindent "felszívnak", jóllehet néha a fogalomhiányaik miatt nem tudom hogyan magyarázzak el nekik bizonyos dolgokat. Esténként imádkozás után "mesélek" nekik. Mivel nem kedvelem a handa-banda, hókusz-pókusz, semmitmondó meséket, általában én találok ki nekik meséket. Van egy már barátunkká vált Zsófink, akivel érdekes mód azok az események történnek, amelyek velük történtek aznap: pl. hisztizett Zsófi, mivel a testvére nem adott oda neki egy játékot, vagy szófogadatlanság miatt érte Zsófit valami baj. Így a történet segítségével meg tudjuk beszélni, hogy hogyan kellett volna Zsófinak viselkednie az adott helyzetben. Esetenként eltérünk az épp megtörtént eseményektől és egyébről mesélek, de akkor is szeretek a realitás világában maradni. Egy ilyen lett a kedvenc történetük. Zsófi kutyásáról szól, aki séta közben nem fogadott szót a gazdinak és egy cica után iramodott. A gazdi hiába kiabált a kutyusnak, hogy álljon meg...a cica átszaladt az uttesten, a kutya utána...épp jött egy teherautó és elütötte a kutyust. A kutyus miután felépült sérüléseiből és újra sétálni tudott Zsófival, mindig a gazdi mellett haladt, nem szaladt a saját feje után. Ez a lényege a történetnek. Én persze "lefordítom" az ők nyelvükre és úgy mesélem el. Olyan aranyosak, amikor csupa fülként figyelnek.

Idáig két kedvenc rajzfilmjük van...azaz egy egy részlet a rajzfilmekből. Az egyik Nóé bárkéja, amint vonulnak be a bárkából meg ki a bárkából különböző állatok. A másik Suzi és Tekergő rajzfilm első része.

Kedvelik Vlagyimir Szutyejev meséi alapján készített animációkat a www.egyszervolt.hu honlapon.

Még lenne miről írnom, de hát felébredtek a lányok és hát foglalkoznom kell velük:)