Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. július 25., vasárnap

Meghallgattam az ajánlott honlap hanganyagját, Petra!!! NAGYON köszi. Néhányat már kipróbáltunk, élvezik a lányok. Dédi halála miatt ismét 350 km-es út áll előttünk...

2010. július 22., csütörtök

Ismét alvás szoktatás...

Tegnap újból hozzáláttunk az önálló alváshoz szoktatni a lányokat. Sokat imádkoztam, imádkoztunk, kértük Urunk, hogy adjon megoldást és éjszaka legalább ne kelljen gyakran félóránként navigálni egyik szobából a másikba. Most mi átköltöztünk a vendégszobába. Rebeka a gyerekszobában, anna a hálószobánkban alszik. A költözés egyrészt azért történt, mert tucatjával vannak nálunk szúnyogok. A gyerekek helyzetét megoldjuk egy szúnyoghálóval. Mi így "nyugodtan" csapkodhatjuk a szúnyogokat éjszakánként, amikor épp kedvünk szottyan...azaz...amikor már nem bírjuk.
Imánkra a válasz a lányok még jobban való elkanászosodása volt a válasz...mintha Istren sürgetett volna, mondva: "Veled leszek ebben az ügyben is, csak tegyél már valamit ennek érdekében és ne várd, hogy magától jól fognak működni a dolgok." Magától valóban nem működtek... Amikor csaba itthon volt, ő ringatta Annát, én szoptattam Rebekát. Így aludtak el. Éjszakánként is gyakran felsírtak...(S mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ejnye de lusta anyuka vagyok, amiért olyan nyűgösen kelek fel a lányokhoz néjszaka, hát elárulom, nem erről van szó. Amikor tudtam, hogy éjszaka szoptatnom kell, fáradtan bár, de nagy örömmel keltem fel és gondoskodtam a lányokról. Azonban tudom, hogy most jó lenne átaludniuk az éjszakát, hisz most fejlődik az idegrendszerük. A másik meg a mi pihenésünk...reggel indul a nap és örömmel, vidáman és fürgén helyt kell állni:)
Nos, Isten kegyelmét tapasztalhattuk meg már az első nap. Noha nagyon ordítottak a lányok, végül beadták a derekukat és a kiságyban elaludtak. Az éjszaka is egyszer ébredtak fel csupán...Anna visszaaludt, csak Rebét kellett elringatnom...és nem is hadakozott. Milyen öröm, hogy Isten az ilyen helyzeteknek is Ura és hozhatjuk hozzá, könyörüljön gyermekeinken és segítsen nekik alkalmazkodni az új helyzethez. Ha olvassátok soraim, Testvérek, kérlek imádkozzatok kitartásért számunkra.

2010. július 20., kedd

UTAZÁS IKREKKEL

Az első hónapokban könnyebb volt, mivel a mozgó autóban gyorsan elaludtak. Azonban akkor is voltak olyan esetek, hogy ki-ki kellett vennem őket és ölben tartanom. Mostanában azonban szoktatjuk a kisülésben való maradáshoz, ami hát nem könnyű, különösen az örökmozgó Anna lányunknál. Általában indulás után jó pár kilómétert haladunk...addig le tudom foglalni őket. Középen ülve hol Rebekát, hol Annát szórakoztatom. Rebeka gyorsabban elfoglalja magát egy-egy játékkal. Képeskönyveket, régen nem látot játékokat, zizit, müzlit, kekszet szoktam felpakolni az útra. (anyukák, valami egyéb ötletetek van?) Amikor már nem bírják, megállunk, szaladnak egy kört, aztán folytatjuk utunkat. Nyáron általában este utazunk (ami hát éjszakába nyúlik) a meleg miatt. Az autóban nincs légkondi, így a beszoruló meleg még nyűgösebbé teszi őket. Ez az utazási időpont ugyanakkor arra is jó, hogy az utazás nagy részét végigalusszák a gyerekek. Az altatás viszont egy külön cécó. Csaba egy csendesebb helyen megáll...és ringatja Annát, amíg én az autóban altatom Rebekát. Rebeka csak szopizva alszik el. Elalvás után betesszük a kis ülőkékbe. Ezután ha valamelyik gyermek felsír, rögtön szoptatom, nehogy a testvérét is felébressze. Mivel nem veszem ki az ülőkéből, ez elég furcsa, deréktekergetős pozíciót igényel. Legutóbbi utazásnál Rebeka felsírt. Észrevettem, hogy teljesen átázott a ruhája. A másodosztályú pelusok kb. 10 százaléka eléggé nem nedvszívó. Így Anna is megébredt...ő is teljesen át volt ázva. Sorra tisztába tettem őket. Elég zajosak voltak. Rebekát szoptatva visszaaltattam. Addig Anna Csabánál volt. Aztán Anna szopizása következett...elaludt. Kb. fél óra múlva hazaértünk. Olyan mélyen aludtak, hogy inkább azt választottuk, hogy mi maradunk velük az autóban, minthogy felébresszük őket és kezdődjön újra az altatási cécó. Három harminckor ébredt meg Anna...így bevittük mindkét leányzót, majd négy fele mi is mélyen aludtunk már.