Tegnap újból hozzáláttunk az önálló alváshoz szoktatni a lányokat. Sokat imádkoztam, imádkoztunk, kértük Urunk, hogy adjon megoldást és éjszaka legalább ne kelljen gyakran félóránként navigálni egyik szobából a másikba. Most mi átköltöztünk a vendégszobába. Rebeka a gyerekszobában, anna a hálószobánkban alszik. A költözés egyrészt azért történt, mert tucatjával vannak nálunk szúnyogok. A gyerekek helyzetét megoldjuk egy szúnyoghálóval. Mi így "nyugodtan" csapkodhatjuk a szúnyogokat éjszakánként, amikor épp kedvünk szottyan...azaz...amikor már nem bírjuk.
Imánkra a válasz a lányok még jobban való elkanászosodása volt a válasz...mintha Istren sürgetett volna, mondva: "Veled leszek ebben az ügyben is, csak tegyél már valamit ennek érdekében és ne várd, hogy magától jól fognak működni a dolgok." Magától valóban nem működtek... Amikor csaba itthon volt, ő ringatta Annát, én szoptattam Rebekát. Így aludtak el. Éjszakánként is gyakran felsírtak...(S mielőtt valaki azzal vádolna, hogy ejnye de lusta anyuka vagyok, amiért olyan nyűgösen kelek fel a lányokhoz néjszaka, hát elárulom, nem erről van szó. Amikor tudtam, hogy éjszaka szoptatnom kell, fáradtan bár, de nagy örömmel keltem fel és gondoskodtam a lányokról. Azonban tudom, hogy most jó lenne átaludniuk az éjszakát, hisz most fejlődik az idegrendszerük. A másik meg a mi pihenésünk...reggel indul a nap és örömmel, vidáman és fürgén helyt kell állni:)
Nos, Isten kegyelmét tapasztalhattuk meg már az első nap. Noha nagyon ordítottak a lányok, végül beadták a derekukat és a kiságyban elaludtak. Az éjszaka is egyszer ébredtak fel csupán...Anna visszaaludt, csak Rebét kellett elringatnom...és nem is hadakozott. Milyen öröm, hogy Isten az ilyen helyzeteknek is Ura és hozhatjuk hozzá, könyörüljön gyermekeinken és segítsen nekik alkalmazkodni az új helyzethez. Ha olvassátok soraim, Testvérek, kérlek imádkozzatok kitartásért számunkra.
imádkozunk!
VálaszTörlésPetra