Szinte el sem hiszem, hogy újra a régi a kisfiunk. Arca ismét kitelt, rózsaszínes. És nagy örömmel bújik hozzám szopizni. Isten meghallgatta imám. Nagyon vágytam rá, hogy újra szopizhasson Izsák. Elsősorban azért, mert nagyon anyatej párti vagyok...és az a véleményem, hogy jó, ha még néhány hónapig kaphat anyatejet. Másodsorban azért, mert nagyon jó nyugtató a szopizás...A fogzás fájdalmai, a különböző betegségek étvágytalansága is "kezelhető" a szoival. Harmadsorban különös érzelmi töltete van úgy a kisgyermek, mint az anya számára.
A szüleimhez való utazáskor még nem szopizott...később találkozóra indultunk...találkozni Krisztusban levő testvéreinkkel. Érkezésünk után épp az ágyakat vetettem meg, máris kezdődött az esti áhítat. Izsák azölömben ült, énekelt. Az igemagyarázat közben rám nézett:
-cici - mondta
-Kérsz cicit? -kérdeztem tőle
-Ja. -vágta rá olyan németesen, ahogy ő szokta.
Rég nem hallottam tőle ezt az igenlő választ erre a kérdésre. Felvittem hát a szobába és néhány perces próbálkozás után újra úgy szopizott kisfiunk, mint régen. Közben véget ért az esti igeolvasás ás magyarázás és felcsendült egy jól ismert ének, amely most mégis új mondanivalóval volt tele:
Minden időben áldom, dicsérem az Urat,
Magasztalom az Ő nevét...
Megkerestem az Urat, meghallgatott engem...
Éreztem és láttam, hogy jó az Úr...s kozben törölgettem könnycseppeimet.
