Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2009. augusztus 24., hétfő

Szoptatás

Rebekát mikor behozták szülés után, azonnal ügyesen szopott. Anna viszont hónapokon át tanulta. A kórházban volt eset, hogy majdnem feladtam...de örülök, hogy nem tettem. Isten adott erőt és személyeket is, akik bátorítsanak. Különösen akkor veszítettem el a reményt, amikor többszöri méréspróba után sem volt egy grammal sem több Anna...pedig fél órán át "szopott". Ez azt jelentette nála, hogy egy nővér segítségével, aki szorosan fogta a fejét a mellemhez, Anna rágcsált inkább, mint evett volna. Fájdalmas volt és még nehezebbé tette az egészet az a tény, hogy rövidesen előlről kezdősik minden. Néhány nap múlva azt gondoltam, hogy már Rebekát sem tudom szoptatni. Annának csak éjszaka adtak tápszert. Az orvosnő és a nővérek is szoptatáspártiak voltak, így nem adták föl. Most látom négy hónap távlatából, hogy milyen áldás Isten részéről a szoptatás lehetősége: a gyereknek egészséget jelent, az anyának is könnyebbség, állítólag az emlőrák megelőzésére is hatásos és hát nem utolsó sorban olcsóbb, mint a tápszerek. Az anya és gyermeke közt egy különös kapcsolat jön létre ez által. Emlékszem a harmadik hónapban egy esetre, amikor egyik nap hirtelen belázasodtam és nem tudtam szoptatni a babákat. Rebeka idáig nem tapasztalt módon ordított és nagyon nehezen tudtuk lecsendesíteni majd elaltatni.
A szoptatásnál még érdekes megjegyeznem azt, hogy voltak személyek, akik már az elejétől tápszert ajánlottak, mondva, hogy nem lesz elég a tej két gyerkőcnek. Szakemberek véleménye azonban, hogy a szervezet még négy gyermek etetéséhez is elegendő tejet képes termelni, ugyanis az eész a kereslet-kínálat elvén működik. Természetesen az egészséges táplálkozás, a kellő folyadék fogyasztása, az anya nyugalma és rendszeres pihenése elengedhetelen tényezők a kellő tejtermeléshez. Hálás vagyok Istennek, hogy különösen gondoskodó férjjel áldott meg, így nem voltam huzamosabb ideig kifáradva. Segít a gyermekek rendezésében, s ami különösen jól fog, hogy éjszakánként rendszeresen ő hozza-viszi agyerekeket szopni. Sajnos még mindig kétszer kelnek fel a lányok enni...ez négy ébredést jelent nekünk. Az elején próbáltunk az első ébredő babához igazodni, az Ikrek könyvéből véve az ötletet. Rebeka volt az, akit két és fél óránként ébresztett az üres pocija. Annát is ébresztettük utána, ám egy idő után feladtuk ezt a próbálkozást. Annával ugyanis eltöltöttünk egy órát, mégsem tudtuk rávenni, hogy egyen. Aztán még egy órán át altattuk. Így aztán teljesen a lányokra bíztuk az ébredést. Amikor megéheztek és kérték az ételt, akkor etettük meg őket.
A szoptatásnál Métneki Júlia az Ikrek könyvében a felváltott mellből való szoptatást ajánlja. Én is ezt gyakoroltam a lányokkal.
Ma már a hetedik hónapban vannak a lányok és még mindig szopnak. Az étrendjüket igyekeztem elsősorban a hat hónapos korig tartó kizárólaos szoptatásra alapozni. Azonban négy és fél hónapos korban adtam egy-egy kiskanál alma, alma-sárgarépa, kajszibarack levet. Pépes ételt is kóstoltak már öt és fél hónaposan. Hat hónapos kortól azonban több levet és pépes ételt merek adni. Szakemberek véleményére alapozok, nem a "nagyi" tanácsára. Régebb már két hónapos kortól adtak minden ehető eledelt a babáknak, ám a szakemberek azt ajánlják, hogy jó várni a hatodik hónapig és attól kezdve is lényeges fokozatosan bevezetni a különböző ételeket. A baba gyomra, mája, epéje terhelődne meg, és különböző allergiákat is okozhatnak bizonyos ételek. Rebeka kedvence a főzőtök- és a céklafőzelék...ő nem evett sokat. Anna édesebbszájú lesz talán. Az édes ételeket szereti(persze nem cukrozva!)
Hat hónapos kortól adható gyümölcsök: alma, őszibarack
Hat hónapos kortól adható zöldségek: sárgarépa, sütőtök, krumpli, cékla
Ezen kivül gabonaként adható a rizs, bébirizs formájában.

2009. augusztus 18., kedd

Szülés

A szülést megelőző két hetet is kórházban töltöttem. Mivel a májfunkciós eredményeim nem voltak jók, így a szülésig bennt kellett maradnom. Végre eljött a nagy nap és letehettem a pocakomat. Mivel apás szülést szerettünk volna Isten különös módon hallgatta meg ezt a kérésünket is. A férjem épp a kellő időben érkezett meg, ami hát nem épp természetes, hisz 350 km.-t utazott, hogy eljusson hozzám. Mellettem volt a vajúdás ideje alatt és szülés közben is bátorított. Ottléte valóban megnyugtató volt, mivel az ikerszülés miatt elég sok ilyen-olyan szakember vett körül. Hálás vagyok Istennek, amiért a természetes szülést választottuk, annak ellenére, hogy itt, Zsil völgyén a császármetszéssel való szülésre bíztattak. Isten azonban bátorított Rebeka és Támár szülése által.

Ikerterhesség

Amikor megtudtuk, hogy ikreket várunk, különösen örültünk. Az is igaz, hogy még nem tudtuk mivel jár ez. Valóban, aki ikreket vár, jó, ha minél előbb utánaolvas vagy szakemberektől utánakérdez dolgoknak. Így nem érik váratlanul az események.
Terhességem első heteiben még nem tudtam, hogy a veszélyeztetett terhesek kategóriájába soroltak, mivel két emberke fejlődött a pocakomban. Utólag visszanézve nem volt sok problémám...mégis, amikor szembe kellett néznem új helyzetekkel, alaposan meg voltam próbálva. Magas lázzal kerültem be először a kórházba. A helyzetet még ijesztőbbé tette számomra az a tény, hogy kérésemre sem közölték a nővérek velem a kezelést mondva, hogy az orvost kellett volna megkérdeznem. Néhány hét múlva vérzéssel kerültem ismét kórházba. Ezt követően az olyan méherősítő, méhlazító gyógyszereket, mint az Utrogestan, Duphaston, Gynipral, rendszeresen szednem kellett.
Isten volt az én, a mi segítségünk és volt hatalma arra, hogy megőrizze a lányokat.