Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2009. augusztus 18., kedd

Szülés

A szülést megelőző két hetet is kórházban töltöttem. Mivel a májfunkciós eredményeim nem voltak jók, így a szülésig bennt kellett maradnom. Végre eljött a nagy nap és letehettem a pocakomat. Mivel apás szülést szerettünk volna Isten különös módon hallgatta meg ezt a kérésünket is. A férjem épp a kellő időben érkezett meg, ami hát nem épp természetes, hisz 350 km.-t utazott, hogy eljusson hozzám. Mellettem volt a vajúdás ideje alatt és szülés közben is bátorított. Ottléte valóban megnyugtató volt, mivel az ikerszülés miatt elég sok ilyen-olyan szakember vett körül. Hálás vagyok Istennek, amiért a természetes szülést választottuk, annak ellenére, hogy itt, Zsil völgyén a császármetszéssel való szülésre bíztattak. Isten azonban bátorított Rebeka és Támár szülése által.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)