Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthonoktatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthonoktatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 11., péntek

Miénk volt a délelőtt

A tegnapról maradt meg ebéd, korán sikerült felkelnem és elvégeztem a még elmaradt feladataimat. Így a reggeli teendőink után hozzákezdtünk a foglalkozásokhoz. Boldogok voltak a lányok is, amikor tudattam velük, hogy a délelőtt teljesen a miénk.
 A Bibliafoglalkozásnál mindig aktívak a lányok. Kedvelik a flanellt, a rakosgatható képeket.Két évesek még nem voltak, amikor elkezdtük ezt a Bibliasorozatot. Mivel még nem voltak megérve az összes tanulására, így kiválogattam a nekik valót: Mózes első könyve, Ki volt Jézus, Miért jött Jézus. Ezután folyamatosan bővítettem úgy a leckéket, mint a mondanivalót.
Bibliafoglalkozás után kézimunka foglalkozás következett és gyöngyfűzést választottak. A Kovács lányoktól kaptak az elmúlt hónapban gyönyörű kék, zöld, lila gyöngyöket-most ezeket használtuk fel. Megadott séma szerint kellett fűzögetniük. Anna már az elején nagyon ügyesen haladt, nem vétette el a sémát, sőt amikor Rebeka kérdezte tőlem, hogy melyik gyöngyszem következik, Anna átpillantva tesójához megmondta az épp soron következő gyöngyszem színét. Rebeka a végére jött inkább bele, az elején többször elvétette, kérdezgetet. 
Kék, zöld, lila, zöld, kék, zöld, lila, zöld...mondogatták a lányok.




Örültek, amikor kész lett és boldogan viselték a nyakukban, amíg....Izsák le nem szakította Anna láncát. Anna nem keseredett el, amin én is meglepődtem. Persze próbáltam vigasztalni, amint megláttam, hogy gyöngyének szemei a földön hevernek. Anna elszánt volt és újra akarta fűzni a gyöngyöt. Bár nem voltam bíztos a sikeres kivitelezésben, megengedtem neki, folyamatosan bátorítva. Nem álltam mellette, Izsákkal foglalkoztam. Rebeka kitartóan buzdította testvérét...és Anna hiba nélkül újrafűzte láncát. Megdicsértem kitartását, hogy nem adta fel. Rebeka pedig azért kapott dicséretet, mert testvére mellett állt. Ebéd után egy kis finomsággal jutalmaztam őket. 
Határozottan állítom, hogy fontos a "feed-back". Tudatosan törekszem arra, hogy ne csak a negatív dolgokat vegyem észre, ne csak feddjek, dorgáljak, hanem lássam meg a pozitív előrehaladást, dicsérjek,értékeljek. Ne vegyem természetesnek, ha barátságosak egymás iránt gyermekeink, ha segítőkészek, ha kitartóak. Tulajdonképpen inkább az ellenkezőjét kellene "természetesebbnek" vennem néha és akkor nem borulnék annyira ki, amikor látom azokat megnyilvánulni a gyermekek viselkedésében. 
Mindenképp áldom Istent a mai napért IS! Jó Vele kezdeni, Vele tölteni és Vele végezni a napot! Jó, amikor látom, hogy Segítségével előrehaladhatok a feladataim végzésében, az idő beosztásában, a gyermekekkel való foglalkozásban, az örvendezésben, a hálaadásban, a türelemben, az alázatban...és még sorolhatnám. Hát...Övé és csak az Övé a dicsőség!

2013. január 8., kedd

Betűfelismerés bonibonnal

Véget ért az A, a betűs hetünk. Ezen a héten a M, m betűk felismeréséhez fogtunk hozzá. Mindezek írott formáit is tanujuk. Valahogy nem unják meg a lányok. Az első foglalkozáshoz két különböző színű bonibont kaptak: egyiket az a betűk megjelöléséhez, másikat a betűk megjelöléséhez. Négy szót kaptak, és mivel tudták, hogy a feladatok helyes megoldása után meg is ehetik a pici színes csokikat, gyorsan el is végezték azt.

Nem vagyok híve a sok édességevésnek, így a gyerekek sem esznek amikor akarnak és amennyit akarnak. Pl. ha ilyen jutalmazásos feladat van kilátásban, akkor ez a napi édességük is...hat szem bonobon, vagy néhány szem aszalt gyümölcs, zizi, stb.

2013. január 3., csütörtök

homeschooooling - betűtanulás játékosan a gyerekeknek, a játékos tanítás tanulása nekem

A lányaink legtöbb idejüket könyveik lapozgatásával töltik. Már régóta szeretnének tudni olvasni. A nagybetűket már három évesen ismerték...és ezzel nem azt akarom mondani, hogy különös képességeik lennének, mivel bármely más egészséges gyerek képes erre...egyszerűen áldom Istent az otthonoktatás lehetőségéért! Jó, hogy kiaknázhatom kíváncsiságukat...ha az állatok érdeklik, az állatokról beszélgetünk, az állatokról olvasok nekik, az állatokról nézünk rajzfilmeket, filmeket. Ha meg épp az ABC betűi érdeklik őket, szabadon hozzáláthatunk azok megtanulásához. Nem kell azt mondanom, ha kislányom rámutat egy betűre és megkérdezi: Anya, ez milyen betű?, hogy Kislányom, megtanulod majd az iskolában.-félve attól, hogy unalmasak lesznek iskolás korának első évei.
Mivel nagyon szeretnének olvasni, hát hozzáláttunk a kisbetűk tanulásához. Bár tanítóképző főiskolát végeztem, mégsem tudom pontosan, hogyan is kezdhetném el...Soha nem tanítottam kisiskolásoknak "betűvetést". Miután végeztem, mellékszakomat használtam és angol nyelvet tanítottam. Úgyhogy próbálkoztam ezzel is, azzal is.
Először próbáltam összeolvastatni kisebb, azonos szótagokat.
Pl. ma-ma, ta-ta, ba-ba, stb. Ehhez még nem elég érettek. De nagyon akarták a betűket megismerni.
Ekkor kezdtem az ABC első betűjével megismertetni őket: az írott és nyomtatott a betűvel. Lapra írtam néhány szót, kértem, hogy karikázzák be az írott vagy nyomtatott a betűt. Hát ezt sem végezték olyan odaadással. Ekkor a mágneses tábla jutott eszembe. Felírtam egy szót, nekik meg az általuk kiválasztott mágneses alakzattal kellett a kért betű alá pecsétet nyomniuk. Na ez már igen. Naponta három szót kapnak és értékelem egy kis finomsággal erőfeszítéseiket, James Dobson módszere szerint. Nagy örömmel végzik a feladatokat, pecsételgetnek. Így terveztem, hogy minden betűre szánok egy hetet, majd egy hetet arra, amikor több ismert betűt is ki kell keresniük...ehhez persze törnöm kell a fejem, hogy újabb érdekfeszítő módszereket találjak ki...de örömmel teszem látva, hogy milyen nagy örömet szerzek ezzel kislányainknak.


Az alábbi honlap tartalmát választottam a betűk sorrendjének megtanítása érdekében.

http://www.okosito.hu/index.php/reading





2012. november 25., vasárnap

Otthonoktatásra hangolva

Különösen hálás vagyok az Úrnak az otthonoktatás lehetőségéért. Elsősorban azért, mert tudom, Istennek kedves ez. Másodsorban azért, mert tudom a gyerekeinknek ez a legjobb oktatási forma: velünk lehetnek, mi, a szülők formálhatjuk, alakítgathatjuk, "hajlítgathatjuk" kis csemetéinket Isten tetszésére kiválasztva a legmegfelelőbb tananyanyagot, és egyéb eszközöket. Napjainkat Isten igéjével kezdhetjük, természetesen azt is a gyerekek életkori sajátosságainak figelembevételével: szemléltetőket használva és az ők szintjükön dolgozva fel a Bibliai történeteket, aktívan bevonva őket is, hogy ne csak passzív hallgatók legyenek.

Az ősz elején bekerült nappalinkba egy kétszemélyes íróasztal...és ebben a hónapban előkotorásztuk és megtisztogattam az innen-onnan kapott, nagyméretű angol nyelvet meg környezetismeretet célzó szemléltetőket is. Ezek is felkerültek a falra. Tegnap az ABC nagy- és kis-, valamint nyomtatott- és írott alakjait tartalmazó, esztétikus képeket ábrázoló szemléltetőket is felkopácsolta férjem a nappali falának legfelső részére. Jó volt ma reggel lemenni a nappaliba...olyan homeschooling-os hangulat lebegett. Nagyon hálás vagyok! Napi imám, hogy tegye lehetővé Isten a továbbiakban is az otthonoktatást.