Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2013. január 25., péntek

I, i betűs hét

Ezúttal matricával próbálkoztam. Anna lányunk megkért, hogy engedjem meg, hadd ragaszon az i betű alá is egy matricát. Így el lett döntve, hogy a következő hét I, i betűs hét lesz...csak belekavart a betegség. Jó tudni, ez is javunkra vált...most ismét újult erővel, Istentől kapott motivációval folytatjuk a játszást, a betűk birodalmában való barangolás területén is.

Csodálatos Apa

akivel mindig jó birkózni, játszani

Kedvenc kiruccanóhelyeink

A Malom patak mente








A forrásnál




2013. január 22., kedd

Amikor azért is hálát adunk, hogy enni tudunk...

15-én éjszaka Izsák fiunk belázasodott. Először azt hittük, hogy a szokásos fogzás miatti probléma. 16-án nyűgös volt, éjszaka még magasabbra ugrott a láza és már szopizni sem akart. A manduláján rengeteg hólyagocska volt, először azt hittem gennyes mandulagyulladás. Az orvosi diagnózis szerint herpes simplex vírusfertőzése van. A szájüreg más területein is megjelentek a hólyagok. És közben nagyobbik lányunk is lebetegedett.

Isten kegyelme, hogy nem voltunk gyakran betegek, ám amikor beteg is volt Izsák, mindig megynyugtatta a szoizás. Most nem tudott szopizni sem. Volt két nagyon kritikus nap, amikor fájdalmában ordított kb. félórán át...tehetetlen voltam. Minden lehetőt megpróbáltam: a gyógyszerek, ecsetelés, fájdalomcsillapító, hordoztam az ölömben és dúdolgattam...semmi nem használt, amíg le nem járt az a kritikus fél óra. Ez délben és este jelentkezett két napon át. Hála az Úrnak mostanra már jobban van. A két napi étvágytalanság meglátszott rajta: sápadt volt és lefogyott. Jó volt látni, amikor a friss kenyér mellé koncsorodott, törte és majszolta, közben jókedvűen "dúdolgatott". Végre ismét mosólygós a kisfiunk. Isten könyörült rajta a szenvedés közt is azáltal, hogy szüntette fájdalmait. Így utólag is gyakran látom magam előtt meggyötört arcát, amint csak sír és szomorú szemekkel néz rám várva, hogy anya biztos tud segíteni. Nem tudtam...Ha hatalmamban állt volna, azonnal megszüntetem fájdalmát, szenvedését...Közben eszembe jut, hogy mennyei Atyámnak teljes mértékben hatalmában állt volna Krisztus szenvedéseit megszüntetni, de Ő még csak nem is enyhítette...egyre intenzívebben szenvedett, amíg meg nem halt...Értem...és mindazokért, akik hisznek Benne. 

Rebeka is kifele tart betegségéből, hála legyen Istennek érte. Neki időben kezelni kezdtük, így csupán két kis hólyag keletkezett a mandulájára. Most a szájüreg egyéb területein van több, de a kedve jó és eszeget is. 


Nekem is volt két napon át lázam és elég jól fáj a mandulám, bár egy hólyag sincs rajta.


Anna lányunk és Csabám még nem betegedtek le...azért imádkozom, bárcsak Isten megóvná őket továbbra is. 
Próbáltam utánaolvasni, milyen ételek segítenek ilyenkor...mert mostmár saját bőrömön tapasztalom, hogy ilyenkor a puszta nyelés is nagyon fájdalmas.

Izsáknak jól esett a langyos zöldségleves. Kivételesen megengedtem, hogy ötágú privát villácskájával turkáljon levesében és szedje ki a neki megfelelő falatokat.
Almaturmixot készítettem és ezt itták szívószállal. 
A kismamák nagykönyve fagyit ajánl...hát készítettem egy adag barackos home-made fagyit és egy adag epres boltit. Örömmel nyalogatták. 
Izsáknak próbáltam ötleteket előkotorászni tarsolyomból, hogyan bírjam rá az evésre. Az almalevet úgy ittuk meg, hogy felszívtam a szívószállal, befogtam a szívószál tetejét, a szájához vittem és elengettem...ő meg beszopogatta. Nagyon tetszett neki a színes szívószállal ez a művelet. 
A kifejt anyatejet különböző csuprokből itattam...ha már nem akart inni, áttöltöttem egy másik csuporba. Megcsodáltuk a csuprot és utána ivott még egy kortyot az új csuporból. Az emberarcú volt a kedvence. Amikor meglátta elmutogatta hol van a szeme, szája, orra, aztán megragadta a fülét, szájához húzta és jót ivott belőle. Nagyon szerette majszolni a házikenyeret. Tegnap az anyatejet nem megitta, hanem belemártogatta a házikenyerét. Jóízűen és sokat evett.



Most azért imádkozom, hogy tudjam újra szoptatni gyermekem. Látszólag elment a kedve a szopitól...valószínű nagyon fájdalmas lehetett és rossz emlékek fűződnek hozzá. Az anytej kifejése elég időigényes és nem annyira meghitt, mint a szoptatás. Esténként néha arra gondolok, hogy feladom a naponta háromszori fejegetést, ám amikor látom, milyen jóízűen issza meg pohárból az anyatejet, vagy éjszakánként meg-megpróbálkozik a szopással, mégis erőt kérek Istentől...és türelmet, kitartást. Nem szeretném feladni még egy darabig. Reménykedem, Isten válaszolni fog imámra.

2013. január 11., péntek

Miénk volt a délelőtt

A tegnapról maradt meg ebéd, korán sikerült felkelnem és elvégeztem a még elmaradt feladataimat. Így a reggeli teendőink után hozzákezdtünk a foglalkozásokhoz. Boldogok voltak a lányok is, amikor tudattam velük, hogy a délelőtt teljesen a miénk.
 A Bibliafoglalkozásnál mindig aktívak a lányok. Kedvelik a flanellt, a rakosgatható képeket.Két évesek még nem voltak, amikor elkezdtük ezt a Bibliasorozatot. Mivel még nem voltak megérve az összes tanulására, így kiválogattam a nekik valót: Mózes első könyve, Ki volt Jézus, Miért jött Jézus. Ezután folyamatosan bővítettem úgy a leckéket, mint a mondanivalót.
Bibliafoglalkozás után kézimunka foglalkozás következett és gyöngyfűzést választottak. A Kovács lányoktól kaptak az elmúlt hónapban gyönyörű kék, zöld, lila gyöngyöket-most ezeket használtuk fel. Megadott séma szerint kellett fűzögetniük. Anna már az elején nagyon ügyesen haladt, nem vétette el a sémát, sőt amikor Rebeka kérdezte tőlem, hogy melyik gyöngyszem következik, Anna átpillantva tesójához megmondta az épp soron következő gyöngyszem színét. Rebeka a végére jött inkább bele, az elején többször elvétette, kérdezgetet. 
Kék, zöld, lila, zöld, kék, zöld, lila, zöld...mondogatták a lányok.




Örültek, amikor kész lett és boldogan viselték a nyakukban, amíg....Izsák le nem szakította Anna láncát. Anna nem keseredett el, amin én is meglepődtem. Persze próbáltam vigasztalni, amint megláttam, hogy gyöngyének szemei a földön hevernek. Anna elszánt volt és újra akarta fűzni a gyöngyöt. Bár nem voltam bíztos a sikeres kivitelezésben, megengedtem neki, folyamatosan bátorítva. Nem álltam mellette, Izsákkal foglalkoztam. Rebeka kitartóan buzdította testvérét...és Anna hiba nélkül újrafűzte láncát. Megdicsértem kitartását, hogy nem adta fel. Rebeka pedig azért kapott dicséretet, mert testvére mellett állt. Ebéd után egy kis finomsággal jutalmaztam őket. 
Határozottan állítom, hogy fontos a "feed-back". Tudatosan törekszem arra, hogy ne csak a negatív dolgokat vegyem észre, ne csak feddjek, dorgáljak, hanem lássam meg a pozitív előrehaladást, dicsérjek,értékeljek. Ne vegyem természetesnek, ha barátságosak egymás iránt gyermekeink, ha segítőkészek, ha kitartóak. Tulajdonképpen inkább az ellenkezőjét kellene "természetesebbnek" vennem néha és akkor nem borulnék annyira ki, amikor látom azokat megnyilvánulni a gyermekek viselkedésében. 
Mindenképp áldom Istent a mai napért IS! Jó Vele kezdeni, Vele tölteni és Vele végezni a napot! Jó, amikor látom, hogy Segítségével előrehaladhatok a feladataim végzésében, az idő beosztásában, a gyermekekkel való foglalkozásban, az örvendezésben, a hálaadásban, a türelemben, az alázatban...és még sorolhatnám. Hát...Övé és csak az Övé a dicsőség!

2013. január 10., csütörtök

Könyvajánló

koronalak_borito
Lányaim másik kedvenc könyvét egy kedves Krisztusban levő testvéremtől, barátnőmtől kaptuk ajándékba. Mivel Dorothy Jones, az írónő maga is Brazíliában volt misszionárius férjével együtt, így egy brazil keresztyén családról ír. Különösen kedvelem, mert a keresztyén tanítások a történetben szereplő gyerekek mindennapjaihoz kötődnek-szövődnek, és nem csak ott állnak következtetésként a történetek legvégén. Különösen jók a történetek, viszont az utolsó fejezetet mindig átalakítva olvasom fel gyerekeimnek. Bár különösen élvezem a Télapó lebuktatásának ecsetelését, mégsem értek egyet azzal a megjegyzéssel, hogy "A karácsonyfa Isten szeretetére és a világ legértékesebb ajándékára, Jézusra mutat".

Könyvajánló


Gyermekeim egyik kedvenc könyve. Mivel naponta kétszer is olvasok nekik keresztyén könyvekből, ebéd után, a délutáni szúnyóka előtt, valamint az esti elalvás előtt, már háromszor olvastam el nekik Fehérke történetét.

2013. január 8., kedd

Betűfelismerés bonibonnal

Véget ért az A, a betűs hetünk. Ezen a héten a M, m betűk felismeréséhez fogtunk hozzá. Mindezek írott formáit is tanujuk. Valahogy nem unják meg a lányok. Az első foglalkozáshoz két különböző színű bonibont kaptak: egyiket az a betűk megjelöléséhez, másikat a betűk megjelöléséhez. Négy szót kaptak, és mivel tudták, hogy a feladatok helyes megoldása után meg is ehetik a pici színes csokikat, gyorsan el is végezték azt.

Nem vagyok híve a sok édességevésnek, így a gyerekek sem esznek amikor akarnak és amennyit akarnak. Pl. ha ilyen jutalmazásos feladat van kilátásban, akkor ez a napi édességük is...hat szem bonobon, vagy néhány szem aszalt gyümölcs, zizi, stb.

2013. január 3., csütörtök

homeschooooling - betűtanulás játékosan a gyerekeknek, a játékos tanítás tanulása nekem

A lányaink legtöbb idejüket könyveik lapozgatásával töltik. Már régóta szeretnének tudni olvasni. A nagybetűket már három évesen ismerték...és ezzel nem azt akarom mondani, hogy különös képességeik lennének, mivel bármely más egészséges gyerek képes erre...egyszerűen áldom Istent az otthonoktatás lehetőségéért! Jó, hogy kiaknázhatom kíváncsiságukat...ha az állatok érdeklik, az állatokról beszélgetünk, az állatokról olvasok nekik, az állatokról nézünk rajzfilmeket, filmeket. Ha meg épp az ABC betűi érdeklik őket, szabadon hozzáláthatunk azok megtanulásához. Nem kell azt mondanom, ha kislányom rámutat egy betűre és megkérdezi: Anya, ez milyen betű?, hogy Kislányom, megtanulod majd az iskolában.-félve attól, hogy unalmasak lesznek iskolás korának első évei.
Mivel nagyon szeretnének olvasni, hát hozzáláttunk a kisbetűk tanulásához. Bár tanítóképző főiskolát végeztem, mégsem tudom pontosan, hogyan is kezdhetném el...Soha nem tanítottam kisiskolásoknak "betűvetést". Miután végeztem, mellékszakomat használtam és angol nyelvet tanítottam. Úgyhogy próbálkoztam ezzel is, azzal is.
Először próbáltam összeolvastatni kisebb, azonos szótagokat.
Pl. ma-ma, ta-ta, ba-ba, stb. Ehhez még nem elég érettek. De nagyon akarták a betűket megismerni.
Ekkor kezdtem az ABC első betűjével megismertetni őket: az írott és nyomtatott a betűvel. Lapra írtam néhány szót, kértem, hogy karikázzák be az írott vagy nyomtatott a betűt. Hát ezt sem végezték olyan odaadással. Ekkor a mágneses tábla jutott eszembe. Felírtam egy szót, nekik meg az általuk kiválasztott mágneses alakzattal kellett a kért betű alá pecsétet nyomniuk. Na ez már igen. Naponta három szót kapnak és értékelem egy kis finomsággal erőfeszítéseiket, James Dobson módszere szerint. Nagy örömmel végzik a feladatokat, pecsételgetnek. Így terveztem, hogy minden betűre szánok egy hetet, majd egy hetet arra, amikor több ismert betűt is ki kell keresniük...ehhez persze törnöm kell a fejem, hogy újabb érdekfeszítő módszereket találjak ki...de örömmel teszem látva, hogy milyen nagy örömet szerzek ezzel kislányainknak.


Az alábbi honlap tartalmát választottam a betűk sorrendjének megtanítása érdekében.

http://www.okosito.hu/index.php/reading