Amikor azért is hálát adunk, hogy enni tudunk...

15-én éjszaka Izsák fiunk belázasodott. Először azt hittük, hogy a szokásos fogzás miatti probléma. 16-án nyűgös volt, éjszaka még magasabbra ugrott a láza és már szopizni sem akart. A manduláján rengeteg hólyagocska volt, először azt hittem gennyes mandulagyulladás. Az orvosi diagnózis szerint herpes simplex vírusfertőzése van. A szájüreg más területein is megjelentek a hólyagok. És közben nagyobbik lányunk is lebetegedett.

Isten kegyelme, hogy nem voltunk gyakran betegek, ám amikor beteg is volt Izsák, mindig megynyugtatta a szoizás. Most nem tudott szopizni sem. Volt két nagyon kritikus nap, amikor fájdalmában ordított kb. félórán át...tehetetlen voltam. Minden lehetőt megpróbáltam: a gyógyszerek, ecsetelés, fájdalomcsillapító, hordoztam az ölömben és dúdolgattam...semmi nem használt, amíg le nem járt az a kritikus fél óra. Ez délben és este jelentkezett két napon át. Hála az Úrnak mostanra már jobban van. A két napi étvágytalanság meglátszott rajta: sápadt volt és lefogyott. Jó volt látni, amikor a friss kenyér mellé koncsorodott, törte és majszolta, közben jókedvűen "dúdolgatott". Végre ismét mosólygós a kisfiunk. Isten könyörült rajta a szenvedés közt is azáltal, hogy szüntette fájdalmait. Így utólag is gyakran látom magam előtt meggyötört arcát, amint csak sír és szomorú szemekkel néz rám várva, hogy anya biztos tud segíteni. Nem tudtam...Ha hatalmamban állt volna, azonnal megszüntetem fájdalmát, szenvedését...Közben eszembe jut, hogy mennyei Atyámnak teljes mértékben hatalmában állt volna Krisztus szenvedéseit megszüntetni, de Ő még csak nem is enyhítette...egyre intenzívebben szenvedett, amíg meg nem halt...Értem...és mindazokért, akik hisznek Benne. 

Rebeka is kifele tart betegségéből, hála legyen Istennek érte. Neki időben kezelni kezdtük, így csupán két kis hólyag keletkezett a mandulájára. Most a szájüreg egyéb területein van több, de a kedve jó és eszeget is. 

Nekem is volt két napon át lázam és elég jól fáj a mandulám, bár egy hólyag sincs rajta.

Anna lányunk és Csabám még nem betegedtek le...azért imádkozom, bárcsak Isten megóvná őket továbbra is. 

Próbáltam utánaolvasni, milyen ételek segítenek ilyenkor...mert mostmár saját bőrömön tapasztalom, hogy ilyenkor a puszta nyelés is nagyon fájdalmas.

Izsáknak jól esett a langyos zöldségleves. Kivételesen megengedtem, hogy ötágú privát villácskájával turkáljon levesében és szedje ki a neki megfelelő falatokat.

Almaturmixot készítettem és ezt itták szívószállal. 

A kismamák nagykönyve fagyit ajánl...hát készítettem egy adag barackos home-made fagyit és egy adag epres boltit. Örömmel nyalogatták. 

Izsáknak próbáltam ötleteket előkotorászni tarsolyomból, hogyan bírjam rá az evésre. Az almalevet úgy ittuk meg, hogy felszívtam a szívószállal, befogtam a szívószál tetejét, a szájához vittem és elengettem...ő meg beszopogatta. Nagyon tetszett neki a színes szívószállal ez a művelet. 

A kifejt anyatejet különböző csuprokből itattam...ha már nem akart inni, áttöltöttem egy másik csuporba. Megcsodáltuk a csuprot és utána ivott még egy kortyot az új csuporból. Az emberarcú volt a kedvence. Amikor meglátta elmutogatta hol van a szeme, szája, orra, aztán megragadta a fülét, szájához húzta és jót ivott belőle. Nagyon szerette majszolni a házikenyeret. Tegnap az anyatejet nem megitta, hanem belemártogatta a házikenyerét. Jóízűen és sokat evett.

Most azért imádkozom, hogy tudjam újra szoptatni gyermekem. Látszólag elment a kedve a szopitól...valószínű nagyon fájdalmas lehetett és rossz emlékek fűződnek hozzá. Az anytej kifejése elég időigényes és nem annyira meghitt, mint a szoptatás. Esténként néha arra gondolok, hogy feladom a naponta háromszori fejegetést, ám amikor látom, milyen jóízűen issza meg pohárból az anyatejet, vagy éjszakánként meg-megpróbálkozik a szopással, mégis erőt kérek Istentől...és türelmet, kitartást. Nem szeretném feladni még egy darabig. Reménykedem, Isten válaszolni fog imámra.