Rebeka 11 kg, Anna 12 kg. Mindketten nagy mókamesterek a maguk módján. Nagyon kötődnek egymáshoz, mégis van, amikor civakodnak. Rebeka elszórakozik a játékok rakosgatásával. Nagy előszeretettel rakosgatja vissza a helyére a dominót, gyermekkártyát. A formafelismerési játékok tartoznak kedvencei közé. Ügyesen fejezi ki magát, szereti a tanult kis versikéket szavalni. Mostanában örömmel irja a levelek hosszú sorát az apukájának. Úgy délután, mint este nagyon nehezen alszik el...de aztán ha elalszik nehezen lehet felébreszteni...különösen délután.
Anna kedvencei a könyvek maradtak. Szivesen lapozgatja a könyveket. Ő a kis örökmozgó. Sokáig nem marad egy helyben. Nagyon könnyen elalszik. Ha valamiért felbosszankodik, nem szivesen beszél, hanem elszalad...ezt próbáljuk "kinevelni" belőle. Ő is szivesen mondókázik. Úgy két éves koruk körül ez lett a legnagyobb probléma köztük: ki mondja a mondókákat. Rebeka megparancsolja, hogy Anna halgasson, amikor ő szeretné mondani...ám amikor Anna mondja, ő is belekotyog. Anna persze felbosszankodik. Aztán szülőkként közbelépünk, elcsititjuk Rebekát. Anna ilyenkor rendszerint már a ház valamelyik más helyiségében duzzog. Aztán néhány perc múlva már mondja is a kedvenc versikéit hevesen használva a testbeszéd minden formáját...különösen kezeivel "gesztikulál".
Rebeka nagyfokú önállóságra törekszik. Egyedül választja ki reggel a ruháit. A fehérneműt, a nadrágot, zoknit és cipőt egyedül húzza fel...igaz, hogy van amikor fordítva. Egyedül mosakszik étkezések után, valamint séták, játszások után...ez számomra türelemmegpróbáló esemény, legtöbbször bőgéssel végződik. ía fürdést és a hajmosást is egyedül végezné...nem igazán akarja engedni, hogy "beleszóljak". Egyedül étkezik, ügyesen, türelemmel. Segít a hűtőszekrényből a konyhába vagy az ebédlőasztalra vinni dolgokat.
Anna nem törekszik ennyire az önállóságra. Őt noszogatni kell, hogy húzza fel a cipőjét vagy vegye fel valamelyik ruhadarabját. Enni sem szívesen eszik egyedül...örül, ha etetem.
Úgy Rebeka mint Anna hála Istennek mindent megesznek, amit eléjük adunk. Hálás vagyok Istennek, amiért hallgattam a bölcs tanácsra és amikor valaminek húzták az orrukat rögtön nem készítettem el valamelyik kedvenc ételüket. Persze ettől függetlenül ven kedvencük. Mindketten nagyon szeretik a tejet kevés mézzel. Van egy kis kávéskészletük...mindig abból isszák és hát nem igazi a tej, ha a kis játékkávéscsésze alatt nincs kistányétr, no meg a csészéhez kiskanál is jár. Szeretik a palacsintát, paszulylevest, szalmakrumplit, fokhagymás csirkemellet, bécsi szeletet, szeder-, barack-, körtekompótot, almát, tehéntúrós gombócot. Rebeka nagyon kedveli a halhúst, narancsot. A kiwit, banánt időnként nagyon kedvelik, de van amikor hozzá sem nyúlnak. No és persze nagy édességesek...igyekszünk mértékkel adagolni nekik azt.
Anna
A lányok kedvelték, ám következőkor nem rakom ilyen hamar össze a lapokat. Jóllehet teletömtem tejszinnel, a tortalapokat is meglocsoltam gyümölcslével, a lapok mégis alaposan felitták a tejszint. No de azért nem maradt szégyenben:) Miután felfalták saját adagjukat, majd az apuéból is alaposan belakmároztak, az Éviét is meg kellett kóstólniuk.
Jóllehet öt perccel és fél kilóval maradtam el tesómtól, szépen behoztam a lemaradást. Igaz, sokkal többet és nagyobb étvággyal ettem, mint Rebeka. Egy évvel ezelőtt anya nagyon el volt keseredve alakom miatt.Két kiló 30 dekával születtem és valóban elég sovány voltam. Az arcom is torz volt még. De szüleim nagyon hálásak az Alkotómnak, amiért ilyen szépen formált az elmúlt egy év alatt. Mozgékony vagyok, szeretek hintalovazni. Nagyon szeretem a kutyákat. Gyakran borulok hol apu hol meg anyu nyakába és nagyon-nagyon szorosan megölelem őket. Kati néni megtanított egy bizonyos rityi-rityi rityityi táncra, amit szívesen járok. Nagyon vendégszerető vagyok, könnyen mosolygok bárkinek. A lépcsőmászás az erősségem, de anyunak és apunak nincs mindig ideje meg energiája, hogy folyton utánam jöjjenek. Pedig én magamtól is szívesen mászkálnék. Én már februárban megpróbáltam négy-öt lépést tenni, egyedül is tudok már állni. Szívesen kóstolgatom az udvaron levő kavicsokat. Amióta kizöldült az udvarunk, nem igazán tudnak anyuék a babakocsiban tartani a kapun belül. Ezért gyakrabban sétálunk és olyan nagyon szeretem, főleg, ha kutyusokat is látunk. Ilyenkor mindig megered a szám, sikoltozom és vau-vau hangutánzó szavakkal próbálom kutyának álcázni magam, hátha közelebb jönne hozzánk a kutyus és megcibálhatnám jól a bundáját. 
