Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. május 6., csütörtök

Zólya Anna

Jóllehet öt perccel és fél kilóval maradtam el tesómtól, szépen behoztam a lemaradást. Igaz, sokkal többet és nagyobb étvággyal ettem, mint Rebeka. Egy évvel ezelőtt anya nagyon el volt keseredve alakom miatt.Két kiló 30 dekával születtem és valóban elég sovány voltam. Az arcom is torz volt még. De szüleim nagyon hálásak az Alkotómnak, amiért ilyen szépen formált az elmúlt egy év alatt. Mozgékony vagyok, szeretek hintalovazni. Nagyon szeretem a kutyákat. Gyakran borulok hol apu hol meg anyu nyakába és nagyon-nagyon szorosan megölelem őket. Kati néni megtanított egy bizonyos rityi-rityi rityityi táncra, amit szívesen járok. Nagyon vendégszerető vagyok, könnyen mosolygok bárkinek. A lépcsőmászás az erősségem, de anyunak és apunak nincs mindig ideje meg energiája, hogy folyton utánam jöjjenek. Pedig én magamtól is szívesen mászkálnék. Én már februárban megpróbáltam négy-öt lépést tenni, egyedül is tudok már állni. Szívesen kóstolgatom az udvaron levő kavicsokat. Amióta kizöldült az udvarunk, nem igazán tudnak anyuék a babakocsiban tartani a kapun belül. Ezért gyakrabban sétálunk és olyan nagyon szeretem, főleg, ha kutyusokat is látunk. Ilyenkor mindig megered a szám, sikoltozom és vau-vau hangutánzó szavakkal próbálom kutyának álcázni magam, hátha közelebb jönne hozzánk a kutyus és megcibálhatnám jól a bundáját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése