beszédfejlődés

Hihetetlen, hogy milyen értelmesek a kisgyermekek. Meglepő! Amikor azt olvastam, hogy az ikrek általában későre, úgy kb. 3 éves korra kezdenek el beszélni, elterveztem, hogy gyakran fogok mondókázni, énekelni...szeretem is az irodalmat, a zenét, így nem nehéz...néha kissé túl sokat kell mondanom, ami hát még női mivoltomnak is megterhelő:) Gondolom a férjem örül, hogy amikor hazajön csendesebb vagyok és nem beszélek annyit vele:) már nincs energiám.

Nos, a gyermekek már ügyesen beszélgetnek, hála Istennek.

Az elmúlt héten hintázni mentek a lányok a födött teraszra. Csaba ment ki velük, hogy tegye őket fel a hintára...addig én öltöztem. Rebeka nem akart a hintára ülni. Folyamatosan kiabált:

Anúúú, deje ki!!! (anyu, gyere ki!)

Rebeka felmászott a székre. Anna rögtön utána...Rebeka eszeveszetten kezdett kiabálni:

Anna leetik!!! Vidáá Anna! (Anna leesik. Vigyázz Anna)

Rebeka árulkodósabb, mint Anna. Ha valahonnan leesik, vagy ha megüti magát, általában próbálja Annára kenni a vétkességet. Csendben játszottak kettesben a fotelre felállva. Egyszer csak hallom Rebeka hangját:

Anna tetó jug! (Anna tesó rug.)

Gyakran halljuk a mentő szirénáját. A gyerekeket nagyon érdekelte ez a hang. Úgy magyaráztuk, amikor megy ez a mentőautó, valakinek fáj. Így valahányszor felhangzik a sziréna, a lányok rázendítenek:

Váj neki. Jaj, jaj. (Fáj neki.)

Néhány hete fájt Rebeka szeme. Sírva fakadt:

Jeme váj. Deje viu viu.(Szeme fáj. Gyere viu viu)

Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, elővettem a Kismamák nagykönyvét, olvasgattam nézegettem. A lányaim is persze mellettem. Mivel még terhességem hatodik hetében voltam, a könyvben látható egy rajz, amelyen mutatja, hogy egy ekkora magzat almamag nagyságú. Megmutattam a lányoknak is. Másnap reggel A lányok Kiti baba, kiti baba-mondogatták. Kiderült, hogy a kismamák nagykönyvét kérik. Levettem a polcról. Leültek nézegetni, addig én tettem-vettem. Néhány perc múlva hallom a lányokat. Kiti baba, kiti baba. Megfogták a kezem, a könyvhöz húztak. Rámutattak az almamagra: kiti baba. Majd felhúzták a blúzom, megpuszilták a hasam.

Használtam a fogselymet és hát Rebekának és Annának is kellett. Szakítottam egy keveset és odaadtam nekik.

Anna próbált utánozni, aztán nagy mosollyal az arcán megjegyezte:

Anna putoj vogat. (Anna pucolja a fogát)

Játék után pakoltuk el a játékokat. Nem találtam egy fából készült húzogatós kutyust. Hol a kutya lányok. Nem láttátok?
Anna kejében. (Anna kezébeN)Újrakérdeztem meglepődve. Anna kejéBEN. Hihetetlen volt. Ez a leányka használta a helyhatározó ragot. Épp így meglepett, amikor a tárgyragot használta Rebeka. Banánt majszolt és csak úgy rákérdeztem, hogy mi van a kezében. Banán. Jött az egyszerű válasz. Mit eszik Rebeka? Banánt. Ez már meglepőbb volt. Próbáltam, de nem minden szónál használják, csak az ismerősebbeknél.

A lányokat arra tanítjuk, hogy köszönjenek meg mindent, amit kapnak (KÖTI), kérjenek bocsánatot, ah megütik egymást (BOTI). Nagyon konokok tudnak lenni. HA szándékosan megütik egymást, nem szívesen kérnek bocsánatot. A folyamat az lenne, hogy puszilja meg a vétkes gyermek a másikat ott, ahol megütötte, majd kérjen bocsánatot. Ha viszont egyik véletlenül megüti magát, a másik addig puszilja, hogy a pórul járt már menekülne a nagy szeretet elől. Egyik alkalommal Anna szintén nagy kínok közt megadta a puszit és bocsit kért. Jemmi baj. (Semmi baj) Legyintett Rebeka. Természetesen már hallották ezt a kifejezést ...és beszívták.

Almalopás

Férjem néhány nappal ezelőtt almát hozott fel a pincéből egy zacsiban. Nagy zörgés következtében Anna előkotort egy almát és boldogan jött vele ki a konyhából. Mit csinált Anna? kérdeztük. Lopott. Mit lopott? Alma. Szabad lopni? Nem. Mit kell tenni akkor? Anna visszafordult és az almát visszatette a zacsiba.

Csak néztünk össze Csabával...honnan tudta ezt a szót ez a leányzó. Akkor jutott eszembe, hogy néhány hete rakott palacsintát sütöttem. Ez rendszerint azzal jár, hogy amielőtt rakott lenne belőle, már elfogy. Elhatároztam hát, hogy miután kész lesz, azután vágok a lányoknak. Rebeka észrevette, hogy miben mesterkedem és csippeszkedve elérte az újjával a palacsintát és csipegetett belőle. Persze követte Anna is. A végén amolyan félig egérrágta forma palacsinta lett belőle...de nem bántam, persze. Megengedtem. Mit csinálnak a lányok? Lopják a palacsintát? Aztán kergettem őket viccesen el a finomsághalomtól. Az érdekes az volt számukra, hogy visszalopakodhattak és újra "lophattak" a finomságból. Nem lopunk, el innen gyereksereg. Gyereksereg lop.-hahotázva mondták. Néhány hétre rá történt az "almalopás" sztori.

Minden a terv szerint haladt

A lányok február hatodikán kaptak utoljára anyatejet...Isten kegyelmes volt hozzánk és minden a terv szerint haladt. Rebeka még mindig hozzám-hozzámbújik, kéri. Annánál simábban ment.

Emlékszem születésük első hónapjaiban a tervem az volt, hogy legalább három hónapig kaphassák az anyatejet.

A következő kisbabánál a tervünk az, hogy nem igény szerint, hanem meghatározott időben szoptatnám őket...ha lesz mit, persze. És újra vállalnám ezt a hosszas szoptatást. Olyan jó volt...nem csak a kislányomnak hiányzik.