Férjem néhány nappal ezelőtt almát hozott fel a pincéből egy zacsiban. Nagy zörgés következtében Anna előkotort egy almát és boldogan jött vele ki a konyhából. Mit csinált Anna? kérdeztük. Lopott. Mit lopott? Alma. Szabad lopni? Nem. Mit kell tenni akkor? Anna visszafordult és az almát visszatette a zacsiba.
Csak néztünk össze Csabával...honnan tudta ezt a szót ez a leányzó. Akkor jutott eszembe, hogy néhány hete rakott palacsintát sütöttem. Ez rendszerint azzal jár, hogy amielőtt rakott lenne belőle, már elfogy. Elhatároztam hát, hogy miután kész lesz, azután vágok a lányoknak. Rebeka észrevette, hogy miben mesterkedem és csippeszkedve elérte az újjával a palacsintát és csipegetett belőle. Persze követte Anna is. A végén amolyan félig egérrágta forma palacsinta lett belőle...de nem bántam, persze. Megengedtem. Mit csinálnak a lányok? Lopják a palacsintát? Aztán kergettem őket viccesen el a finomsághalomtól. Az érdekes az volt számukra, hogy visszalopakodhattak és újra "lophattak" a finomságból. Nem lopunk, el innen gyereksereg. Gyereksereg lop.-hahotázva mondták. Néhány hétre rá történt az "almalopás" sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése