Hazajöttek a lányaink...

...azaz végre újra a régiek. Habár még köhögnek és folyik az orruk, visszatért hozzánk a jókedv. Áldott legyen érte az Úr...és áldott legyen minden egyéb ajándékért, amelyet kegyelméből kirendel nap mint nap számunkra.

Annánk az elmúlt hét óta próbálkozik megtartani az egyensúlyát és egyedül járni. Kedden három lépést tett egyedül kiságyában. Esténkénti szórakozásunk, hogy egyik leányzó kezeit apa, a másikét én fogom és rohangálunk utánuk, amerre visznek.

Még élvezik amikor a járókában ellökjük magunktól...majd visszarohannak és várják az újabb ellökést.

Néhány napja leraktuk a földre a nappaliban és a konyhában is...nyitott kosárfiókokban tartom a zacsikat, a fedőket és a legfelsőben a törlőruhákat, asztalterítőket és a kenyeret. A két alsó fiókot elérik és buzgón rámolnak.

Rebekának jön a harmadik foga, Annának még egy sem jött ki...remélem nem valami fejlődési rendellenesség. Milyen orvostól lehet véleményt kérni?

Rebeka rendszeresen kimászik a járókából, nem lehet egyedül hagyni. Ma vettem észre, amikor lefektettem aludni és nem akart, hogy egy jó tincset kitépett a hajából. Azóta tépegeti a haját, többször rá kellett szólnunk, hogy ne tegye. Nem tudom miért teszi...

Nos, zajlik az élet nálunk

Kedvenc játékok

Hathónapos koruk óta nem szívesen játszanak a számukra készített játékokkal. Rebeka legkedvesebb játékai közé tartozik a papír (amit hát előszeretettel rágicsál). Mindketten nagyon szeretik a zománcozott edényeket, inox kiskanállal párosítva-jó kis hangszerek. A popsitörlőt is nagyon érdekes játéknak tartják-kiszedegetik a törlőket egy pillanat alatt, ha nem vagyunk figyelmesek. A fűtőtestre száradni tett kisebb ruhadarabok leszedegetése is hobbijuk. De mindemellett játszanak a teaszűrővel, sütivágó formákkal, kis gyógyseresüvegekkel (amelyekről Rebeka körberágta már a papírt). Ha nagyobb korukban is ennyire fogják szeretni a könyveket, hát örülni fogok...Anna egy figyelmetlen pillanatomban kiszakította Bibliám legelső lapját.
Szóval mindennel játszanak, de a nekik szánt játékok nem kötik le őket annyira...van még ötletetek, miket lehet a kezükbe adni, ami nem is veszélyes és eltöltenek vele néhány élvezetes percet?

Gyógyulófélben

Isten kegyelméből. Elég hosszas volt...legalábbis annak tűnt. Talán azért is, mert ez volt az első közös:) betegeskedésünk. Mikor nagyon szenveddtek a gyermekek, mindig eszembe jutott, hogy hát...ezt elkerülhettük volna. De igyekeztem Isten kezébe tenni és elfogadni Tőle...s örülni, hogy ápolhatom gyermekeink, hogy mellettük lehetek. Nem gondoltam, hogy ennyi odaadást igényel a beteg gyermek ápolása. Orrtörlés, gyakori tisztábatétel és gyakori bodycsere, a beteg gyermek szórakoztatása, dajkálása, a gyógyszer beadása minden rúgkapálás ellenére. Édesanyámat még inkább tisztelem (nagyon sokat betegeskedtem gyerekkoromban és anyukám nagyon odaadóan állt mellettem) és minden gondoskodó anyukát:)Isten kegyelme volt az is, hogy rendszeresen Csabával felváltva betegeskedtünk...amikor én voltam rosszul, ő volt fitt, és fordítva. Nekem a szombat volt a csúcspont. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a mandulám és a légutak, s közben belázasodtam. Mivel nem vagyok gyógyszerpárti, s tudom, hogy az antibiotikum a vírusok esetén hatástalan, hát csak paracetamolt vettem be. S közben nem hiányzott étrendünkből a grapefruit, vöröshagyma, gyógyteák, párlatok. Így a lázam is lejött és továbbra is szoptathattam. Nem látom a gyermekeken, hogy különösen lefogytak volna, jóllehet anyatejen kívül mást nem akartak enni.
Nos, hála legyen Istennek érte, gyógyulófélben vagyunk.

Rebeka is

lebetegedett. Mivel csak szopiznak, imádkozom, hogy az Úr könyörüljön rajtam és ne lázasodjak be, ugyanis lázasan nem szoptathatok-jóllehet már én is szortyogok. Isten könyörült rajtam és kaptam kellő erőt naponta..sőt még örülhettem is e próbák közt. Istennel öröm az élet, jó szárnyai alá menekülni és megnyugodni szeretetében

Kisgyerekes anyukák lelki élete és szolgálata

1. Ti hogyan oldjátok (oldottátok meg, mikor picik voltak a gyerekek) az Istentiszteleteken, bibliaórákon való részvételt? Nekem az elmúlt héten sikerült lemennem egy Istentiszteleti alkalomra, mindeddig fennt hallgattam a gyerekekkel. Most 10 órakor lefektettem őket és el is aludtak.
2. Mikor, naponta hány alkalommal sikerül igét olvasnotok és imádkoznotok? Nálunk reggel közös igeolvasás és ima van, viszont nincs konkrét időponthoz kötve, a lányok határozzák meg többnyire. Igyekszünk ezt kilenc óráig megejteni. Viszont nehezebben ébredek fel, ha pl. éjszaka több alkalommal fel kell kelnem a lányokhoz. Ebéd után van a következő csendességem, amikor imalista szerint imádkozom Bibliaolvasás után-ha sikerül. Igyekszem azonban ezt követni. Estére már rendszerint fáradt vagyok, de azért olvasok néhány igeverset és imádkozom. Amióta megvannak a gyerekek sokszor imádkozom pl. mosogatás, takarítás közben is.
3. Mások fele hogyan sikerül szolgálni? Gyakorlati megoldásokra vagyok kíváncsi, ugyanis az utóbbi időben ez foglalkoztat. Igyekszem imádkozni másokért, fel-felhívogatok embereket, Úrnaponként énekelünk a gyerekalkalmon...

Annácskánk beteg

Fertőző hörghurutja van, csúnyán köhög és magas láza van. Eddig még nem volt beteg, ahhoz képest elég jól viseli. Hála az Úrnak. Kérdés volt bennem, hogy vajon nem kíméljük-e túlságosan, mert nem vittük gyakran tömegbe. Többnyire fennt voltam velük. Mostmár megvan a válaszom...jó, hogy óvtuk őket. Elsősorban mert még nem elég erős a szervezetük. Sajnos antibiotikumot is írtak...négyféle cseppet szed. Több gyógyszert szed, mint amennyit eszik. Kizárólag szopni akar, semmi szilárd vagy más folyékony ételt nem fogad el. A délelőtt elég zűrös volt számunkra, tehát másodsorban a mi szempontunkból is könnyebb volt az egészséges gyermekekkel. Ezután még inkább ajánljuk Istenünk védelme alá és mi is igyekszünk még inkább éberek lenni (azaz odatenni Isten száz százalékos szuveranitása mellé a magunk felelősségének száz százalékát) vigyázni rájuk, mint Istentől ránk bízott ajándékokra.

Anna karanténban van, a mi szobánkban, persze. Rebekát átköltöztettük az irodába, mert a gyermekszoba a szigetelés hiánya miatt elég hideg lett ezekben a szeles időkben. Anna fennt volt, próbáltam etetni. Rebeka a földszinten a járókába. Amikor leindultam, a lépcsők közt láttam, hogy üres a járóka. Nem tudom, hogy csinálta a kislány, de már a negyedik fok lépcsőn mászott felfele. Íme, Isten újból megvédte attól, hogy lebucskázzon. A délelőtt a lépcsőkön való futkározással telt el. Közben volt egy Annás pólóm, meg egy Rebekás...hogy a bacikat vagy vírusokat ne hordozzam. S persze minden szoptatás után mosakodás...meg minden le vagy fellépcsőzés után kézmosás. Bárcsak az Úr megóvná Rebekát. A férjem segített be a főzésbe, s amíg elvitte Annát az orvoshoz, rendbe tudtam szedni a nappalit és konyhát. Hálás vagyok férjemért, bárcsak mindig tettekben is ki tudnám fejezni, hogy mennyire nagyra értékelem őt.

Remélem az Úr megadja ebben a próbában is a kellő erőt. Elég nehezen hordozom, úgy látszik aggódó anyuka vagyok. A helyzet hordozását megnehezíti az a tény, hogy tudtuk, a gyermekek megbetegedése valószínű, mivel kényszerből, a békesség megmaradása végett kellett tennünk egy lépést. Ez az eset még inkább nyílvánvalóvá tette számomra azt az igazságot, hogy a feleség számára Isten után első helyen a férje, második helyen pedig gyermekei állnak...legyen a férjnek bármilyen hivatása.

Az éjszakai alvásokról ... ismét

Jó az Úr! És jó Vele a gyermeknevelés is. Már régóta szeretném leírni a legfontosabbat, mindazt, ami a látszólagos események mögött zajlik. Tulajdonképpen az imáról beszélek. Altatáskor Őt hívom segítségül, hogy adjon pihenést a csöppségeknek. Ha felébrednek ismét az Úrhoz fordulok segítségért, hogy visszaaludhassanak a lányok és mi is pihenhessünk egy keveset. Sajnos nagyon zsémbes vagyok, ha az éjszaka kellős közepén többször is fel kell kelnem. Ha felébredek is a gyereksírásra el kell telnie egy kevés időnek, hogy realizáljam a helyzetet és elinduljak. Az első hónapokban ez nem így volt. Az első gyerektől eredő zajra ugrottam az ágyból. Jó, hogy Rábízhatjuk gyermekeinket úgy az éjszakában, mint a nappalokban. Ő a mi őrizőnk.

Hála Istenünknek, a lányok mostanra már engedik, hogy akár öt órán át is aludjunk. Anna külön szobában van. Az elején Rebeka volt ott, de mivel a fogzás miatt többször is felsírt, így most ő került be hozzánk. Anna általában éjszaka kettő és három óra között ébred, ekkor megszoptatom és alszik reggel akár nyolc-kilenc óráig. Rebeka gyakrabban felébred, nem igazán tudom az okát. Anna általában kisebb nyűgöléssorozat után elalszik egyedül. Rebeka tegnapig üvöltve hívott vissza magához. Tenap volt az első este, amikor egyedül aludt el.

A dicséret ugyancsak a mi Urunké, amiért a napi programot is megszokták már.

Most készülünk Rebekát is átköltöztetni egy másik szobába. Annával egy szoába fektetni nem jó ötlet, mivel zavarják egymást. A mi hálószobánkban altatni sem jó ötlet, mert ha éjszaka felsír lát bennünket, ami még fokozza a követelőző hangerőt. Ugyancsak készülünk az éjszakai szoptatás kiiktatására...ám mivel még néhány utazás vár ránk, elnapoljuk. Újabb műtét vár csabára, az elmúlt napokban ezért is voltam olyan hallgatag. Kissé megvisel, de sikerült az Úrra bíznom helyzetünk és hiszem, hogy ígérete szerint gondot is fog visleni rólunk, amint eddig is tette. Jó az Úr!!!

Járókás sztorik, avagy a lakberendezés felújítása

Szerdán délelőtt elvégeztem a szokásos tennivalókat, kisepertem és feltöröltem a nappalit és a konyhát, majd, mivel már közeledett a gyerekek etetésének ideje, hát kezdtem előpakolni a gyermekételt az asztalra. Frissen párolt cékla, zöldborsó, jaurt. Anna a járókában volt és rohangált a nappaliban. Gondoltam addig megetetem Rebekát, aki már türelmetlenül várta ebédjét. Alig ültem le nagyobbik lányommal, amikor csörömpölésre lettem figyelmes. Átkukkintottam a nappaliba, amelyet csak egy kályha választ el a konyhától. Néhány percre megkövültem...ha lehet így mondani. A padlón itt-ott fehér jaurtfoltok, szanaszét gurult zöldborsószemek, piros céklahalmok és, mivel a cukortartó is az asztalon volt, cukorszemekkel volt mindez a látvány csillogóvá téve. Akkor a figyelmem az eltört cseréptálon akadt meg, amelyben a jaurt volt. Hirtelen eszembe jutott Anna-vajon nem törte-e be a fejét? Hála Istennek nem történt baja. Vidáman turkált a ruháján végigfojt jaurtban közben egy borsószemet szopogatva. Azóta figyelünk az asztalterítő méreteire...

Másnap ugyancsak Annánk magára húzta nyolcszögű kisasztalunkat mialatt ebédeltünk. Megóvta Isten, különösebb baj nem lett. Érdekes volt a látvány, amint a kislány a járókában, az asztalka rajta és az asztalon levő ezeregy tárgy szanaszét rajta meg a járókán. S ő az asztal mögül nagy barna ártatlan szemekkel kandikált ránk. Az lett a következménye, hogy kiköltöztettük a kisasztalt és a két kisszéket az előszobába, mivel veszélyesnek találtuk továbbra is előző helyén hagyni.