Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. február 17., szerda

Kedvenc játékok

Hathónapos koruk óta nem szívesen játszanak a számukra készített játékokkal. Rebeka legkedvesebb játékai közé tartozik a papír (amit hát előszeretettel rágicsál). Mindketten nagyon szeretik a zománcozott edényeket, inox kiskanállal párosítva-jó kis hangszerek. A popsitörlőt is nagyon érdekes játéknak tartják-kiszedegetik a törlőket egy pillanat alatt, ha nem vagyunk figyelmesek. A fűtőtestre száradni tett kisebb ruhadarabok leszedegetése is hobbijuk. De mindemellett játszanak a teaszűrővel, sütivágó formákkal, kis gyógyseresüvegekkel (amelyekről Rebeka körberágta már a papírt). Ha nagyobb korukban is ennyire fogják szeretni a könyveket, hát örülni fogok...Anna egy figyelmetlen pillanatomban kiszakította Bibliám legelső lapját.
Szóval mindennel játszanak, de a nekik szánt játékok nem kötik le őket annyira...van még ötletetek, miket lehet a kezükbe adni, ami nem is veszélyes és eltöltenek vele néhány élvezetes percet?

1 megjegyzés:

  1. Egyszer már írtam, hogy a műanyag 1,5 l üveget (flakont) sokat használták. Jól szól, ha kettőt összeütsz, ha teszel bele valami apró ágacskát, ilyesmit, köveket, akkor iszonyatosan hangosan csörög. A mieink mindenért odavoltak, ami kibírhatatlan zajt csapott.
    Ja, de arról is le lehet ám rágni a papírt, és az nagyon koszos, arra vigyázz! És most utólag már tudom, hogy sokkal hamarabb meg kellett volna tanítanom őket, hogy ne rágják a papírt, mert máig gondban vagyunk vele, néha. Most sokkal nehezebben megy a leszoktatás - hamarabb kellett volna, és akkor annyi könyvet se rongáltak volna meg...

    Petra

    VálaszTörlés