Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. február 6., szombat

Az éjszakai alvásokról ... ismét

Jó az Úr! És jó Vele a gyermeknevelés is. Már régóta szeretném leírni a legfontosabbat, mindazt, ami a látszólagos események mögött zajlik. Tulajdonképpen az imáról beszélek. Altatáskor Őt hívom segítségül, hogy adjon pihenést a csöppségeknek. Ha felébrednek ismét az Úrhoz fordulok segítségért, hogy visszaaludhassanak a lányok és mi is pihenhessünk egy keveset. Sajnos nagyon zsémbes vagyok, ha az éjszaka kellős közepén többször is fel kell kelnem. Ha felébredek is a gyereksírásra el kell telnie egy kevés időnek, hogy realizáljam a helyzetet és elinduljak. Az első hónapokban ez nem így volt. Az első gyerektől eredő zajra ugrottam az ágyból. Jó, hogy Rábízhatjuk gyermekeinket úgy az éjszakában, mint a nappalokban. Ő a mi őrizőnk.
Hála Istenünknek, a lányok mostanra már engedik, hogy akár öt órán át is aludjunk. Anna külön szobában van. Az elején Rebeka volt ott, de mivel a fogzás miatt többször is felsírt, így most ő került be hozzánk. Anna általában éjszaka kettő és három óra között ébred, ekkor megszoptatom és alszik reggel akár nyolc-kilenc óráig. Rebeka gyakrabban felébred, nem igazán tudom az okát. Anna általában kisebb nyűgöléssorozat után elalszik egyedül. Rebeka tegnapig üvöltve hívott vissza magához. Tenap volt az első este, amikor egyedül aludt el.
A dicséret ugyancsak a mi Urunké, amiért a napi programot is megszokták már.
Most készülünk Rebekát is átköltöztetni egy másik szobába. Annával egy szoába fektetni nem jó ötlet, mivel zavarják egymást. A mi hálószobánkban altatni sem jó ötlet, mert ha éjszaka felsír lát bennünket, ami még fokozza a követelőző hangerőt. Ugyancsak készülünk az éjszakai szoptatás kiiktatására...ám mivel még néhány utazás vár ránk, elnapoljuk. Újabb műtét vár csabára, az elmúlt napokban ezért is voltam olyan hallgatag. Kissé megvisel, de sikerült az Úrra bíznom helyzetünk és hiszem, hogy ígérete szerint gondot is fog visleni rólunk, amint eddig is tette. Jó az Úr!!!

1 megjegyzés: