Egy kis sztori...

Egyik reggel a férjem elég sok spenótot kiszedett. Reggeli után a spentót pucolásában mesterkedtem. Nem is éreztem magam valami jól. A lányok játszottak és közben átmentek a gyülekezeti terembe, ahol rossz idő esetén száritani szoktuk a ruhákat. HAllottam, hogy játszanak és azt is tudtam, hogy utánuk kellene nézni, de még néhány spenótot megpucoltam.
Amikor átmentem Anna hangosan felkiáltott:
-Itt vagyunk a gödörben.
A hófehér matrachuzatot négy székre kihúzva száritottuk. A lányok megtalálták a módját, hogy ebből is miképp csináljanak játékot. Hangosan visitottak. Amikor megláttam, egy pillanatig gondolkodtam, mit tegyek. Nos, fegyelmeznem nem volt miért, mert az én hibám volt, hogy nem eredtem idejében utánuk. Igy hát jót nevettem velük majd fogtam a fényképezőgépet és néhányat kattogtattam.

Tesók

Nem mindig öltöztetem egyformába...egyrészt mert nincs is sok egyforma ruha a ruhatárukban. Néha azonban élvezem. Persze, ha igy megyek ki velük az utcára, észreveszik őket, hogy jé, ikek. Aztán meg kell állnunk, mustrálgatják, észreveszik, hogy nem egyformák. Csodálkoznak és kételkedve néznem egyesek, amikor azt mondom, hogy de igen, ikrek. Mára már megtanultam elmagyarázni románul is a kétpetéjű ikrek fogantatását:)

Bibliaóra az udvaron

Önállósodási mozgalom-nem csak az öltözködésben

Ez az önállósodás persze nem csak az öltözködésre terjed ki, hanem minden egyéb területre: a mosakodásra, a konyhában való segitésre, stb. Rebeka kezdte itt is a mozgalmat. A séta vagy étkezések előtti, utáni kézmosásnál ott vagyok velük a fürdőben, de mindenképp ők szeretnének egyedül mosakodni.
A mai bundáskenyér reggeli után Rebeka a fürdőszobába indult megmosni zsiros kezét. Felálltam hát én is és utána eredtem.
-Rebeka megmossa ededül. Anu, edél nugodtan. (Rebeka megmossa egyedül. Anyu, egyél nyugodtan.)
Jó, hát kiváncsi voltam mi történik. Megengedtem a vizet és odaadtam a törölközőt, majd kimentem a konyhába. Rebeka megmosta kezeit, száját, megtörülközött, elzárta a vizcsapot és lekapcsolta a villanyt, majd diadalmasan kivonult a fürdőből...

Önálló öltözködés

Hála Istennek már önállóan öltözködnek (legalábbis igyekeznek önállóan öltözködni) a lányok. Rebeka kezdte ezt az önállósodási mozgalmat és persze hamarosan Anna is csatlakozott. Ha megfeledkezem és én akarom felhúzni fehérneműjüket, nadrágjukat azonnal hallom a "figyelmeztetést":
-Jebe ededül. Anna ededül.
Rebekában nagyobb ez a vágy, Anna még el-eltűri, hogy felöltöztessem, levetkőztessem. Rebeka már a blúziját, majóját is egyedül veszi...ez persze azzal jár, hogy a blúzik nyaka el-elnyúlik, mert megtörténik, hogy a kéz is a nyak kivágásánál bújik ki. Vagy a vetkőzésnél Rebeka lefele tolja a blúziját és majóját. Igy tudja.
Anna meglepően ügyesen veti le a blúzit, majót....amolyan nagylányosan.
A zoknik sarka kerül gyakran rossz helyre, ilyenkor kérik a segitségem.

Kiságyban alszanak a lányok

Június 11-én kaptunk két kiságyat. 13-án Csaba használhatóbbá varázsolta és azóta kiságyban alszanak a lányok. Eddig matracon aludtak, össze-vissza forgolódva. Most, hogy megmutattuk nekik, hogyan is "illik" kiságyban aludni, hát nagy buzgalommal, élvezettel alszanak el...sokkal gyorsabban jön az álom, mint eddig. Igaz, még bennt kell maradnom, ameddig elalszanak. Egész ceremónia az este, de nekem is nagyon kedvesek ezek a pillanatok. Kétnaponta fürdünk. Fürdetés után meztalanül rohangálhatnak a szobájukban, és jön az esti móka. Ha apunak van ideje, úgy az igazi. Aztán öltözködés, családi ima. Ők is imádkoznak rendszeresen: Köszönöm Istenem a csokit, ételemet, hogy egészségesek vagyunk. Ha valaki beteg, buzgón imádkoznak érte: Istenem, gyógyitsd meg Ion bácsit.-mondják.

Ezt követi az esti történet. Sokáig kitaláltam egy-egy történetet egy bizonyos fiktiv Zsofiról, akivel nagyjából ugyanazok a dolgok történtek, mint a lányokkal. Vagy egy-egy kedves történetet Zsofi kirándulásairól, lepkefogásairól, stb.

Néhány napja azonban A zárba illő kulcs c. evangéliumi könyből olvasok fel nekik történeteket. Persze ez amolyan mesemondós olvasás...nem figyelnének, ha folyamatosan nem tartanám a szemkontaktust velük, ha nem mimikáznék, ha a hangom szinét nem változtatnám.

No hát ezután jön az alvás. Ezen a felén kell még dolgoznunk...Néhány percet még bohóckodnak és ezt engedem is. Aztán jön a határozott parancs: Mostmár aludni kell. Tegna, jún. 21-én este aranyos volt Rebeka lányom. Lefekvés után szokásosan még simogatták, szurkálták egymást, játszottak. Miután rájuk szóltam, hogy mostmár elég volt a játékból, aludni kell, Anna még egyet bökött Rebeka oldalába. Rebeka megszólalt:

-Hallod, Anna? Ne bohóckodjunk! Aludni kell!

Még mindig nem olyan egyszerű, mert az elcsendesedés után Rebekának rendszeresen pisilnie kell. Persze ő vetkőzik le egyedül. Eután még egy pipeivóverseny következik és Anna egy kispárnára mászva, dalmát kutyáját megölelve, Rebeka oldalára fordulva elalszik.

Már "komolyabban" beszélgetek lányaimmal:)

Elmerülve gondolataimban végeztem feladataim, amikor odajött hozzám Rebeka és így szólt:

-Anyu, mi a baj? Szomorú vagy.

Megöleltem és arra gondoltam, hogy mennyire fontos gondjainkat valóban letenni Istennél és ott is hagyni. A gyermekek különösen érzékenyen veszik észre, ha valami nincs rendben. Gyakran ők is nyűgössé, ingerültté válnak, amikor "érzik" rajtam a feszültséget.

Este lefekvéshez készülődtünk. Zokni és papucs nélkül kimentem a gyermekszobából a mosdóba. Anna utánam jött és a tőlem látott mozdulatokkal így figyelmeztetett:

-Anyu! Mezítláb ne gyere!