Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. június 22., szerda

Egy kis sztori...

Egyik reggel a férjem elég sok spenótot kiszedett. Reggeli után a spentót pucolásában mesterkedtem. Nem is éreztem magam valami jól. A lányok játszottak és közben átmentek a gyülekezeti terembe, ahol rossz idő esetén száritani szoktuk a ruhákat. HAllottam, hogy játszanak és azt is tudtam, hogy utánuk kellene nézni, de még néhány spenótot megpucoltam.
Amikor átmentem Anna hangosan felkiáltott:
-Itt vagyunk a gödörben.
A hófehér matrachuzatot négy székre kihúzva száritottuk. A lányok megtalálták a módját, hogy ebből is miképp csináljanak játékot. Hangosan visitottak. Amikor megláttam, egy pillanatig gondolkodtam, mit tegyek. Nos, fegyelmeznem nem volt miért, mert az én hibám volt, hogy nem eredtem idejében utánuk. Igy hát jót nevettem velük majd fogtam a fényképezőgépet és néhányat kattogtattam.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)