Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. június 22., szerda

Önállósodási mozgalom-nem csak az öltözködésben

Ez az önállósodás persze nem csak az öltözködésre terjed ki, hanem minden egyéb területre: a mosakodásra, a konyhában való segitésre, stb. Rebeka kezdte itt is a mozgalmat. A séta vagy étkezések előtti, utáni kézmosásnál ott vagyok velük a fürdőben, de mindenképp ők szeretnének egyedül mosakodni.
A mai bundáskenyér reggeli után Rebeka a fürdőszobába indult megmosni zsiros kezét. Felálltam hát én is és utána eredtem.
-Rebeka megmossa ededül. Anu, edél nugodtan. (Rebeka megmossa egyedül. Anyu, egyél nyugodtan.)
Jó, hát kiváncsi voltam mi történik. Megengedtem a vizet és odaadtam a törölközőt, majd kimentem a konyhába. Rebeka megmosta kezeit, száját, megtörülközött, elzárta a vizcsapot és lekapcsolta a villanyt, majd diadalmasan kivonult a fürdőből...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése