Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. június 21., kedd

Önálló öltözködés

Hála Istennek már önállóan öltözködnek (legalábbis igyekeznek önállóan öltözködni) a lányok. Rebeka kezdte ezt az önállósodási mozgalmat és persze hamarosan Anna is csatlakozott. Ha megfeledkezem és én akarom felhúzni fehérneműjüket, nadrágjukat azonnal hallom a "figyelmeztetést":
-Jebe ededül. Anna ededül.
Rebekában nagyobb ez a vágy, Anna még el-eltűri, hogy felöltöztessem, levetkőztessem. Rebeka már a blúziját, majóját is egyedül veszi...ez persze azzal jár, hogy a blúzik nyaka el-elnyúlik, mert megtörténik, hogy a kéz is a nyak kivágásánál bújik ki. Vagy a vetkőzésnél Rebeka lefele tolja a blúziját és majóját. Igy tudja.
Anna meglepően ügyesen veti le a blúzit, majót....amolyan nagylányosan.
A zoknik sarka kerül gyakran rossz helyre, ilyenkor kérik a segitségem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése