természetes gyógymódok

Akkor kezdődött, amikor a pici baba ikreinknek három-négyféle szirupot kellett beadnunk egy-egy nátha alkalmával. Ők meg nagyon gyakran kihányták a beadott orvosságokat. Ugyanakkor elég antibiotikum-ellenes vagyok...azaz úgy vélem, ami egyértelműen vírus, az vírus. Nincs helye ilyenkor az antibiotikumnak. És ha valami bakteriális, léteznek természetes antibiotikumok. Persze amikor betegek a gyerekek, nem vagyok ilyen határozott, mert ...mi lesz, ha...?
Elmondtuk aggályainkat a gyerekorvosunknak, aki vevő volt kérésünkre. Elmondta, hogy ő is szívesen kezeli természetes gyógymódokkal a pácienseit.
-Tudják mit? Kölcsönadom az aerosolt és tegyenek félre minden egyéb gyógyszert. Párolják a gyerekeket naponta háromszor, játékosan. -ajánlotta nagylelkúen az orvos.
Még találtam néhány kersztyén orvost, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Ez mindenképp megnyugtató a betegségek idején kísértő mi lesz ha ...? gondolatok ellen
Így a gyerekeket és magunkat a következőképpen kezeljük:

• MINDENFÉLE BETEGSÉGRE elsősorban hasznos a Krisztus nevében elmondott Istenhez szálló buzgó IMA
• NÁTHA ellen SÓSOLDATtal való párolás, CITROMLÉ, KASVIRÁGCSEPP, HOMOKTÖVISCSEPP, vagy ezekből a gyógynövényekből készült TEA
• HÖRGHURUT esetén BAZSALIKOMTEÁT adok meg BAZSALIKOMCSEPPES SÓSOLDATTAL párolom őket, LISZT-MÉZ-OLIVAOLAJ pakolás a mellkasra, VÖRÖSHAGYMATEA karamelliyált cukorral.
• EKCÉMA esetén ORVOSI VERONIKÁBÓL főzök teát és azzal borogatom a problémás bőrfelületet. (Annának három hónapon át volt ekcémája. Tudtam, hogy veszélyesek a szteroidtartalmú készítmények. A bőrgyógyász elocom-ot írt fel. Amikor kentem visszahúzódott, amikor meg nem, még jobban előjöttek a csúnya, vörös, mindkét comb belső és hátsó felét elborító kiütések. Hála Istennek az orvosi veronika használt. Néhány hete Rebekának voltak hasonló kiütései, szintén a comb belső és hátsó oldalán. Az orvosi veronika főzet szintén használt.)
• ÁRPA ellen KÖRÖMVIRÁGTEA lemosással és KÖRÖMVIRÁGKRÉMMEL, belülről ÉLESZTŐVEL harcolunk. (most Izsáknak készülődik árpa a bal felső szemhéján. Szemorvos ajánlotta a fennt leírt gyógymódot, mondva, hogy nincs az antibiotikumkrémek pártján...újabb "én emberem")
• E. Coli vizeletfertőzés esetén GRAPEFRUITMAG KIVONATTAL gyógyítgattuk egyik lányunkat, miután az antibiotikum kezelés nem használt. Ez ellen jó még a TŐZEGÁFONYA  KIVONAT.
• 2019 májusában egz számomra új virózissal kellett megküzdenem, amelz 2 hétig kínozott. Fellső légúti megbetegedés, folyamatos száraz köhögés, vastag orrváladék, homlok, majd arcüreggyulladás. Kissé el volt dagadva az arcom, fájdalmam volt, még a felső fogsoraimban is, sajgó, éles hasogatás. Biocom grefuitmagcseppett használtam orrcseppként és belsőleg is. Nagyon gyorsan hatott. SDG
• 2019 júniusa-bakteriális fertőzés a gyerekeknél. Erzsébet volt az első, az orvos antibiotikumot írt miután 4 napig magas láza volt és piros mandulái.Izsáknak 6 napon át folyamatos láza. Rebeka a következő, egy napja. Őt próbálaom Biocom grefuitmagkivonattal és propoliszos mézzel kezelni. Anna is ezt kapja megelőzésként. Még nem tudom, hasznos lesz-e a baktériumok elpusztításában...

TERMÉSZETES ANTIBIOTIKUMOK:

• FOKHAGYMA
• GRAPEFRUITMAG KIVONAT
• PROPOLISZ
• Orsóféreg ellen TÖKMAGGAL és FOKHAGYMÁVAL harcolunk, amit reggeli előtt fél órával fogyasztunk
• Száraz köhögésre MÉZ+LISZT+OLAJ pakolást alkalmazok a mellkasra valamint VÖRÖSHAGYMATEÁT KARAMELIZÁLT CUKORBAN főzve.

Mókás olvasás

Varjú tanárnéni károg és rekecsesen beszél, mégis élvezetesebb vele a tanulás, mint anyával...pedig Varjú tanárnéni pusztán egy szemüvegcsere által kel életre.
Kartonlapokra felírtam néhány szavat, amelyekhez aztán vicces cselekvést fűztünk. Ilyen szavak pl. a kaki, budi, büdi, pók, mú, vau, csoki, só, haha, hihi.  Miután Varjú tanárnénivel kiolvasták a szavakat és mókát fűztek hozzá, a Varjú tanárnéniből szemüvegcsere által ismét anyává vált Anyának lelkesen mesélték el, hogy mit és hogyan tanultak, hogyan és mit mondott az a "károgós" néni. Miközben hallgattam gyerekeim beszámolóját, a gyermeklélek világán tűnödtem.
Ma csúsztatott palacsintát készítettem. A gyerekek már alig várták, hogy megkóstolhassák ám még a levesnek főnie kellett. Amíg vártunk, egy játékot találtunk ki, amely különösen jóra sikeredett. Ismét kartonlapokra leírtam a palacsinta hozzávalóinak szavait: CU-KOR, TEJ, VAJ, TO-JÁS, SÓ, LISZT. Apa kalapjából húzniuk kellett. Felültek a libikóra és ott böngészték a betűket. Rebeka teljesen egyedül kiolvasta az általa kihúzott CU-KOR szavat. Ez volt az első alkalom, amikor önállóan kiolvasott egy szavat. Anna is fellelkesült, így ő sem engedte meg, hogy segítsek neki. Édes látvány volt, amint a napra kifeküdve sillabizálták a szavakat...aztán, amikor megfejtették, hangosan kiabálták. Olyan nagy élmény volt számukra ma ez az önálló olvasás, hogy apának is ki kellett kapcsolnia a fűnyírót és meg kellett hallgatnia az olvasást:
-Apuuu! Vaj! Az van ide írva, hogy "vaj". Kiolvastam! Egyedül kiolvastam!!!
 Ezért is egyedül Istené a dicsőség.
Isten olyan kíváncsiságot, olyan játék iránti vágyat plántált el a gyermekben, hogy arra alapozva észrevétlenül, játszva tanulnak meg rengeteg mindent. A lányok most öt évesek és négy hónaposak és nem emlékszem, hogy akár 1x is kérleltem volna őket arra, hogy olvassanak. És olvasnak.
Istenre hagyatkozva, az Ő bölcsességét kérve a tanításra is, mint életünk minden egyes területére, láthatunk eredményeket. Különös, hogy már kiskoruk óta a könyv "olvasása" volt a kedvenc szabad idős foglalkozásuk. Reggel a gyerekbibliát hozzák és ha egyebet szeretnék hamar elvégezni felolvasás előtt, figyelmeztetnek azokkal a szavakkal, amelyekkel mi tanítottuk őket:
-Anyu! A Bibliaolvasás és imádkozás kell az első legyen minden nap kezdetén!-aztán az ölömbe nyomják a Bibliát és nincs pardon. Olvasnom kell:)
Mindezért, mint mindenért SDG!!!

Visszapillantás-

Amióta süt a nap, folyamatosan a szabadban töltjük az időt. Kinnt ebédelünk, vacsorázunk, van, hogy a szabadban készül az ebéd is. A gyerekek pedig sokkal boldogabban ülnek egy-egy foglalkoztató mellé és színeznek, karikáznak, írnak, számolnak...Rendszerint a napra nyújtoznak ki...ha melegük van az árnyékos padon kuporognak. Mostanában a csúszda tetején "olvasnak", képeskönyveket nézegetnek és gyakran odaviszik az elemózsiájukat is elkölteni. Nem csodálkozom. Amikor én is felkecmergek és leülök néhány percre valamelyik sarokba, mintha Jane Austen regényeinek világába csöppennék, vagy mintha Lucy Maud Montgomery Anne-jévé válnék:  körülöttünk a csodaszép természet, hegyek, zöldellő növények...a völgyben látni lehet a patakot és hallani lehet annak csobogását.

Aztén persze visszazuhanok a valóságba, ahol vár a mosogatnivaló, a kerti munka, a háztartás, a gyerekek, no meg a férjem:) s örömmel végzem tovább feladataim.

kéimunkázás a szabadban

poháralátéteket vágosgattak a lányok örömmel...az apró darabkák összeseprése okozott egy kis gondot a végén, annál is inkább, mivel eléggé szétsöpörte a szél. 

Naponta vágnak, ragasztanak. Rebekának nagyobb türelme van és önállóan is dolgozik. Annának szüksége van az irányításra és a bátorításra is, különben nagyon hamar feladja.

Egészen beleborzongtam, amint megláttam a blog utolsó fagyos képeit. Bár jó ideje nem volt időm a gép elé verekednem magam, nem is hiányzott...néha mégis bánt tervem meghiúsulása, hogy majd nagylányaim és nagyfiam kezébe nyomjam a róluk készült kis naplót. De a most együtt töltött tartalmas idő mindezt kárpótolja. A nyár ugyanis nem jelent cél nélküli rohangálást, játszást egész nap. Folytatjuk a játszva tanulást. És nem igénylik a vakációt, mert nem tudják mi az unalmas tanulás. Örülnek, ha foglalkozom velük, örülnek, ha játszhatunk...és közben fel sem fogják, hogy tanulnak. Ez az otthon oktatás...szabadon szárnyalhatunk és közben felfedezzük a világot úgy, hogy mindenben Teremtőnket láthatjuk meg, Róla tanulhatunk, Őt dicsérhetjük...Ki mást is lehetne, ha Ő ennek a csodálatos világegyetemnek,a fizikai törvényeknek a megalkotója.(Csak zárójelben: tegnap hatalmas vihar volt nálunk. Hirtelen  villám cikázott át a tőlünk kb. 2oo méterre levő úttest közepére. Az egész ház vakító fényben úszott néhány pillanatig, amelyet hatalmas, eget-földet rázó csattanás követett. Általában nem félek a vihartól, de akkor nekem is elállt a lélekzetem. A dörgés után megkérdeztem kisfiam:
-Mi volt ez Izsák?
-Itten (Isten) hatalma.-válaszolta, miközben tovább játszadozott.
Engem is meglepett, hogy mennyire természetes volt ez számára.)
Közben rám vár a házi munka elvégzése, a virágos-, meg a zöldségeskert. A gyerekek délutáni pihenése alatt Istennel találkozom a házunk mögötti hintán...az elém táruló látvány a magas hegyekkel, a  zümmögések az árnyékban terjengő friss nyári illatok még inkább segítenek a Vele való beszélgetésben, a Rá való figyelésben.

Egy felejthetetlen nap Déván

Rehabilitáció

Ha lassan is, gyógulgatnak a gyerekek. Mindannyiukon végigsöpört, Izsák több napon át is lázas volt. Kifele tartunk. Isten kegyelme ez is.
Azt hiszem, az Úr napja volt a legnehezebb...gyönyörűen hullt a hó, Izsák meg egész nap nyűgölt, sírt. Szeretem a gyerekeimet, a velük való foglalkozást, ápolásukat, ha kell...de ez a nap kissé megviselt. Jó volt, hogy mehettem Istenhez, percenként is. Kérhettem, adjon erőt, türelmet és végezze el, hogy megláthassam mindazokat az ajándékokat, amelyeket ebben a helyzetben is oly gazdagon árasztott ki ránk.
Isten könyörült, hogy újra mókázzunk. Sikerült jó hangulatot varázsolni a családban. A lányok ügyesen aeroszoloztak, Izsákkal meg bebújtam a kiságyába, Csaba leterített egy hatalmas takaróval...bekapcsoltam az aerosyolt...és a képzelet szárnyaira ültünk. Elképzeltük, hogy az Északi sarkon egy iglooban csücsülünk, hallgatjuk, hogyan tombol a szél, hogyan repedezik a jég. Amikor meguntuk, elképzeltük, hogy mi vagyunk a kiskutyák és a leterített kiságy a kutyaól. De elképzeltük, hogy a kiságy az a hajó, amelyen Jónás próbált elmenekülni Isten színe elől. Elképzeltük, hogy egy vonatban csücsülünk, amely mindenféle állatnak visz eledelt a téli hidegben.
Izsákot nem volt könnyű a letakart takaró alatti párában tartani. Mindig újabb és újabb fordulatot kellett mesélnem:" És képzeld akkor valami halk nesz hallatszott...", vagy: "Ekkor felhangzott egy farkas hosszas vonítása, vaúúúúúúú" vagy: "Múúúú. Hallatszott a távolban. A vonat lassított. Csika-taka-csika-ta-ka-csi-ka-ta-ka. húúúúúúú"
Több mint egy heti szobafogság után újra kimentünk a tegnap. Jó volt havazódni, szánkózni. Más szemmel néztem a világot...tele hálával, hogy újra kinnt lehetünk.

Anna lányunk pénteken köhögve ébredt. A bromhexines, sósoldatos, illóolajas aeroszolos kezelés ellenére rosszabbodott az állapota hétfőig. Házunk valóságos kiskórház lett. Kis időbe telt amíg újra tudatosítottam a betegség valódi okát... Mint minden rossznak, fájdalomnak, szenvedésnek, sőt a halálnak is, így a betegségnek is az elsődleges oka az ember bukása. Aggodalmamat hála és a próbák közti móka váltotta fel, amikor megszűntem Anna betegségére miérteket keresni. Egyszerűen elfogadtam, hogy beteg és mellette kell állnom, ápolnom kell...a többit bízzam Istenre. Férjem bátorító ölelése is segített, hogy helyesen gondolkodjak.  Jó volt orvosunk tanácsa is, amikor szükségem volt rá. Határozottan elvetem az antibiotikumot, amikor vírusfertőzésről van szó...de most, amikor ilyen csúnya hörghurutban szenvedett a lányunk, a betegség bakteriálissá válásától való félelmemben hajlottam volna antibiotikumra, megelőzésképpen. Orvosunkat elég késő este hívtam fel, aki meghallgatott és okosan, megfontoltan tanácsolt.

Ebben a szobában párolták magukat felváltva a lányok, mialatt szellőztettük, naponta többször is a betegszobákat. Játszottak, olvastam nekik, történeteket mondtam és ápoltam mindenféle természetes kutyulmánnyal: só, citrom-, grapefruitlé, almalé, propoliszos méz, metilin kék. 

Rebeka, Izsák és anya hálószobája volt mindaddig, amíg Rebeka is el nem kezdett szortyogni. Mindig tiszta ruhával, megmosott, fertőtlenített kézzel lépek be. Szerettem vo lna, ha a többiek nem kapják el a betegséget. És ez nem fárasztó, egyszerűen örömöm lelem benne...ha már ápolnom kell beteg gyerekeimet, miért tegyem azt unottan? Próbáltam izgalmat vinni bele, ami épp az volt, hogy imáim mellett óvtam, amivel tudtam, a még egészséges gyerekeket.

Rebeka betegszobáját apa irodájából alakítottuk át. Később átköltöztettük Rebekát a "kezelőbe", mivel ott kényelmesebb az ágy...és anya is melléfér, amikor Rebének szüksége van bátorításra, ölelésre, simogatásra. Felolvasok neki, imádkozom vele,önállóan pedig filmeket néz, játszik, eszik-iszik, pihen, színez, vág, de leginkább könyveit lapozgatja, "olvas". Néhány nagyobb korukra félretett babát vettem elő ruháikkal és egyéb kellékeikkel. Ezzel hosszú ideig örömmel szórakozott.

Anna betegszobája. Apa bújt mellé, amikor éjszaka és délben aludni kellett...elsősorban mert anya foglalt volt, másodsorban, mert Anna apát igényelte. Napközben sokat vagyok vele én is. Különösen a szenvedései közt igényelt. Éppúgy, mint Rebekával, sokat mókáztunk, olvastunk, imádkoztunk, sírtunk, játszottunk...ő pedig barkácsolt papírból, könyveit lapozgatta, színezett, és rengeteget öltöztette, tette-vette, csodálta a babákat.

Akárcsak a homeschooling, a homespital is izgalmas, érdekes, tele van szeretettel, empátiával, közös nevetéssel, sírással, egymásról való önzetlen gondoskodással...ha Krisztussal végezzük azt.