Ha lassan is, gyógulgatnak a gyerekek. Mindannyiukon végigsöpört, Izsák több napon át is lázas volt. Kifele tartunk. Isten kegyelme ez is.
Azt hiszem, az Úr napja volt a legnehezebb...gyönyörűen hullt a hó, Izsák meg egész nap nyűgölt, sírt. Szeretem a gyerekeimet, a velük való foglalkozást, ápolásukat, ha kell...de ez a nap kissé megviselt. Jó volt, hogy mehettem Istenhez, percenként is. Kérhettem, adjon erőt, türelmet és végezze el, hogy megláthassam mindazokat az ajándékokat, amelyeket ebben a helyzetben is oly gazdagon árasztott ki ránk.
Isten könyörült, hogy újra mókázzunk. Sikerült jó hangulatot varázsolni a családban. A lányok ügyesen aeroszoloztak, Izsákkal meg bebújtam a kiságyába, Csaba leterített egy hatalmas takaróval...bekapcsoltam az aerosyolt...és a képzelet szárnyaira ültünk. Elképzeltük, hogy az Északi sarkon egy iglooban csücsülünk, hallgatjuk, hogyan tombol a szél, hogyan repedezik a jég. Amikor meguntuk, elképzeltük, hogy mi vagyunk a kiskutyák és a leterített kiságy a kutyaól. De elképzeltük, hogy a kiságy az a hajó, amelyen Jónás próbált elmenekülni Isten színe elől. Elképzeltük, hogy egy vonatban csücsülünk, amely mindenféle állatnak visz eledelt a téli hidegben.
Izsákot nem volt könnyű a letakart takaró alatti párában tartani. Mindig újabb és újabb fordulatot kellett mesélnem:" És képzeld akkor valami halk nesz hallatszott...", vagy: "Ekkor felhangzott egy farkas hosszas vonítása, vaúúúúúúú" vagy: "Múúúú. Hallatszott a távolban. A vonat lassított. Csika-taka-csika-ta-ka-csi-ka-ta-ka. húúúúúúú"
Több mint egy heti szobafogság után újra kimentünk a tegnap. Jó volt havazódni, szánkózni. Más szemmel néztem a világot...tele hálával, hogy újra kinnt lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése