Rehabilitáció

Ha lassan is, gyógulgatnak a gyerekek. Mindannyiukon végigsöpört, Izsák több napon át is lázas volt. Kifele tartunk. Isten kegyelme ez is.
Azt hiszem, az Úr napja volt a legnehezebb...gyönyörűen hullt a hó, Izsák meg egész nap nyűgölt, sírt. Szeretem a gyerekeimet, a velük való foglalkozást, ápolásukat, ha kell...de ez a nap kissé megviselt. Jó volt, hogy mehettem Istenhez, percenként is. Kérhettem, adjon erőt, türelmet és végezze el, hogy megláthassam mindazokat az ajándékokat, amelyeket ebben a helyzetben is oly gazdagon árasztott ki ránk.
Isten könyörült, hogy újra mókázzunk. Sikerült jó hangulatot varázsolni a családban. A lányok ügyesen aeroszoloztak, Izsákkal meg bebújtam a kiságyába, Csaba leterített egy hatalmas takaróval...bekapcsoltam az aerosyolt...és a képzelet szárnyaira ültünk. Elképzeltük, hogy az Északi sarkon egy iglooban csücsülünk, hallgatjuk, hogyan tombol a szél, hogyan repedezik a jég. Amikor meguntuk, elképzeltük, hogy mi vagyunk a kiskutyák és a leterített kiságy a kutyaól. De elképzeltük, hogy a kiságy az a hajó, amelyen Jónás próbált elmenekülni Isten színe elől. Elképzeltük, hogy egy vonatban csücsülünk, amely mindenféle állatnak visz eledelt a téli hidegben.
Izsákot nem volt könnyű a letakart takaró alatti párában tartani. Mindig újabb és újabb fordulatot kellett mesélnem:" És képzeld akkor valami halk nesz hallatszott...", vagy: "Ekkor felhangzott egy farkas hosszas vonítása, vaúúúúúúú" vagy: "Múúúú. Hallatszott a távolban. A vonat lassított. Csika-taka-csika-ta-ka-csi-ka-ta-ka. húúúúúúú"
Több mint egy heti szobafogság után újra kimentünk a tegnap. Jó volt havazódni, szánkózni. Más szemmel néztem a világot...tele hálával, hogy újra kinnt lehetünk.

Anna lányunk pénteken köhögve ébredt. A bromhexines, sósoldatos, illóolajas aeroszolos kezelés ellenére rosszabbodott az állapota hétfőig. Házunk valóságos kiskórház lett. Kis időbe telt amíg újra tudatosítottam a betegség valódi okát... Mint minden rossznak, fájdalomnak, szenvedésnek, sőt a halálnak is, így a betegségnek is az elsődleges oka az ember bukása. Aggodalmamat hála és a próbák közti móka váltotta fel, amikor megszűntem Anna betegségére miérteket keresni. Egyszerűen elfogadtam, hogy beteg és mellette kell állnom, ápolnom kell...a többit bízzam Istenre. Férjem bátorító ölelése is segített, hogy helyesen gondolkodjak.  Jó volt orvosunk tanácsa is, amikor szükségem volt rá. Határozottan elvetem az antibiotikumot, amikor vírusfertőzésről van szó...de most, amikor ilyen csúnya hörghurutban szenvedett a lányunk, a betegség bakteriálissá válásától való félelmemben hajlottam volna antibiotikumra, megelőzésképpen. Orvosunkat elég késő este hívtam fel, aki meghallgatott és okosan, megfontoltan tanácsolt.

Ebben a szobában párolták magukat felváltva a lányok, mialatt szellőztettük, naponta többször is a betegszobákat. Játszottak, olvastam nekik, történeteket mondtam és ápoltam mindenféle természetes kutyulmánnyal: só, citrom-, grapefruitlé, almalé, propoliszos méz, metilin kék. 

Rebeka, Izsák és anya hálószobája volt mindaddig, amíg Rebeka is el nem kezdett szortyogni. Mindig tiszta ruhával, megmosott, fertőtlenített kézzel lépek be. Szerettem vo lna, ha a többiek nem kapják el a betegséget. És ez nem fárasztó, egyszerűen örömöm lelem benne...ha már ápolnom kell beteg gyerekeimet, miért tegyem azt unottan? Próbáltam izgalmat vinni bele, ami épp az volt, hogy imáim mellett óvtam, amivel tudtam, a még egészséges gyerekeket.

Rebeka betegszobáját apa irodájából alakítottuk át. Később átköltöztettük Rebekát a "kezelőbe", mivel ott kényelmesebb az ágy...és anya is melléfér, amikor Rebének szüksége van bátorításra, ölelésre, simogatásra. Felolvasok neki, imádkozom vele,önállóan pedig filmeket néz, játszik, eszik-iszik, pihen, színez, vág, de leginkább könyveit lapozgatja, "olvas". Néhány nagyobb korukra félretett babát vettem elő ruháikkal és egyéb kellékeikkel. Ezzel hosszú ideig örömmel szórakozott.

Anna betegszobája. Apa bújt mellé, amikor éjszaka és délben aludni kellett...elsősorban mert anya foglalt volt, másodsorban, mert Anna apát igényelte. Napközben sokat vagyok vele én is. Különösen a szenvedései közt igényelt. Éppúgy, mint Rebekával, sokat mókáztunk, olvastunk, imádkoztunk, sírtunk, játszottunk...ő pedig barkácsolt papírból, könyveit lapozgatta, színezett, és rengeteget öltöztette, tette-vette, csodálta a babákat.

Akárcsak a homeschooling, a homespital is izgalmas, érdekes, tele van szeretettel, empátiával, közös nevetéssel, sírással, egymásról való önzetlen gondoskodással...ha Krisztussal végezzük azt.

Amikor azért is hálát adunk, hogy enni tudunk...

15-én éjszaka Izsák fiunk belázasodott. Először azt hittük, hogy a szokásos fogzás miatti probléma. 16-án nyűgös volt, éjszaka még magasabbra ugrott a láza és már szopizni sem akart. A manduláján rengeteg hólyagocska volt, először azt hittem gennyes mandulagyulladás. Az orvosi diagnózis szerint herpes simplex vírusfertőzése van. A szájüreg más területein is megjelentek a hólyagok. És közben nagyobbik lányunk is lebetegedett.

Isten kegyelme, hogy nem voltunk gyakran betegek, ám amikor beteg is volt Izsák, mindig megynyugtatta a szoizás. Most nem tudott szopizni sem. Volt két nagyon kritikus nap, amikor fájdalmában ordított kb. félórán át...tehetetlen voltam. Minden lehetőt megpróbáltam: a gyógyszerek, ecsetelés, fájdalomcsillapító, hordoztam az ölömben és dúdolgattam...semmi nem használt, amíg le nem járt az a kritikus fél óra. Ez délben és este jelentkezett két napon át. Hála az Úrnak mostanra már jobban van. A két napi étvágytalanság meglátszott rajta: sápadt volt és lefogyott. Jó volt látni, amikor a friss kenyér mellé koncsorodott, törte és majszolta, közben jókedvűen "dúdolgatott". Végre ismét mosólygós a kisfiunk. Isten könyörült rajta a szenvedés közt is azáltal, hogy szüntette fájdalmait. Így utólag is gyakran látom magam előtt meggyötört arcát, amint csak sír és szomorú szemekkel néz rám várva, hogy anya biztos tud segíteni. Nem tudtam...Ha hatalmamban állt volna, azonnal megszüntetem fájdalmát, szenvedését...Közben eszembe jut, hogy mennyei Atyámnak teljes mértékben hatalmában állt volna Krisztus szenvedéseit megszüntetni, de Ő még csak nem is enyhítette...egyre intenzívebben szenvedett, amíg meg nem halt...Értem...és mindazokért, akik hisznek Benne. 

Rebeka is kifele tart betegségéből, hála legyen Istennek érte. Neki időben kezelni kezdtük, így csupán két kis hólyag keletkezett a mandulájára. Most a szájüreg egyéb területein van több, de a kedve jó és eszeget is. 

Nekem is volt két napon át lázam és elég jól fáj a mandulám, bár egy hólyag sincs rajta.

Anna lányunk és Csabám még nem betegedtek le...azért imádkozom, bárcsak Isten megóvná őket továbbra is. 

Próbáltam utánaolvasni, milyen ételek segítenek ilyenkor...mert mostmár saját bőrömön tapasztalom, hogy ilyenkor a puszta nyelés is nagyon fájdalmas.

Izsáknak jól esett a langyos zöldségleves. Kivételesen megengedtem, hogy ötágú privát villácskájával turkáljon levesében és szedje ki a neki megfelelő falatokat.

Almaturmixot készítettem és ezt itták szívószállal. 

A kismamák nagykönyve fagyit ajánl...hát készítettem egy adag barackos home-made fagyit és egy adag epres boltit. Örömmel nyalogatták. 

Izsáknak próbáltam ötleteket előkotorászni tarsolyomból, hogyan bírjam rá az evésre. Az almalevet úgy ittuk meg, hogy felszívtam a szívószállal, befogtam a szívószál tetejét, a szájához vittem és elengettem...ő meg beszopogatta. Nagyon tetszett neki a színes szívószállal ez a művelet. 

A kifejt anyatejet különböző csuprokből itattam...ha már nem akart inni, áttöltöttem egy másik csuporba. Megcsodáltuk a csuprot és utána ivott még egy kortyot az új csuporból. Az emberarcú volt a kedvence. Amikor meglátta elmutogatta hol van a szeme, szája, orra, aztán megragadta a fülét, szájához húzta és jót ivott belőle. Nagyon szerette majszolni a házikenyeret. Tegnap az anyatejet nem megitta, hanem belemártogatta a házikenyerét. Jóízűen és sokat evett.

Most azért imádkozom, hogy tudjam újra szoptatni gyermekem. Látszólag elment a kedve a szopitól...valószínű nagyon fájdalmas lehetett és rossz emlékek fűződnek hozzá. Az anytej kifejése elég időigényes és nem annyira meghitt, mint a szoptatás. Esténként néha arra gondolok, hogy feladom a naponta háromszori fejegetést, ám amikor látom, milyen jóízűen issza meg pohárból az anyatejet, vagy éjszakánként meg-megpróbálkozik a szopással, mégis erőt kérek Istentől...és türelmet, kitartást. Nem szeretném feladni még egy darabig. Reménykedem, Isten válaszolni fog imámra.

Hogyan gyógyulgatunk?

Nos, még ki sem tették a vendégek a lábukat a kapun, nekem már fájt a mandulám. Mivel gyerekkoromban rengeteget volt begyulladva, még most is ha valami légúti fertőzésem van, a mandulám érzi meg legelőbb. Miután szüleimhez értünk, már Izsák kisfiunk is szortyogott...aztán a lányok. Csaba tényleg férfiasan állta a sarat:), de végül ő is beadta a derekát a vírusözönnek, amely folyamatosan ostromolta.

A lányok pozitívan változtak az utolsó nátha óta...önállóan szipogtatták a sós vizből, illóolajból és bromhexinből álló hideg párát. Aranyosak voltak. Persze aki aerosolozott, annak a kedvenc könyvét kellett bíztosítani, mégpedig a kezébe. Amint rápillantottam a maszkos arcú kislányaimra, mosolyogva nyugtáztam, hogy már ezen a téren is önállóak lettek a kisasszonykák. Egy évvel ezelőtt elalvás után végeztem ezt a múveletet rejtuk.  Közben megtanulták önállóan kifújni orrocskájukat. Így nem szükséges az a veszedelmes porszívós orrszívó. 

Izsák mivel még nem tudja önállóan kifújni az orrát, hát kénytelenek vagyunk porszívózni. Olyan aranyos, mert noha sír, de nem ellenkezik, mint az elején, amikor rógkapálva mindent megtett annak érdekében, hogy ne szívassuk ki az orrából a kakit. A hideg párát általában akkor alkalmazom nála, amikor alszik. Persze amikor a lányok "szipóznak", neki is kell...de mikor a pára az orrát megcsiklandozza, már szaladna is el...ilyenkor többmindent kitalálunk, a lányok aktívan segítkeznek: a szájunkkal különböző érdekes alakot formálunk, felfújjuk levegővel az arcunkat és engedjük Izsáknak, hogy ütögesse, közben levegő áramlik ki összecsücsörítet ajkaink közül izsáknevettető hangokat hallatva, aztán következnek a háziállathangok, s ha ezt megunta Izsák, akkor a vadállathangok közül is jó pár...ez kb. 8-1o perc. Itt aztán véget ér Izsi türelme. Letépi magáról a maszkot és hanyat-homlok menekül. Mi pedig nevetünk...és örülünk, hogy a betegség közben is örvendezhetünk, nevethetünk, mókázhatunk.

27.-én este Anna hirtelen szortyogni kezdett és volt egy kis hőemelkedése is. Hétfőn már Rebeka meg én is csatlakoztunk. A porszívó a gyermekszoba éke lett...az orrszívózás miatt. Rebeka bátorítgatta Annát, aki nem akarta bevenni a Nurofent. Anna, finom.-mondta édesen. Aztán meggyőzte a kistesót. Házi készítésű limonádéval, fokhagymával, grapefruittal, fiziológiás oldatos meg természetes illóanyagos párával kezelgettük magunkat. Hála Istennek, ma már teljesen jobb a helyzet. Mindenesetre annyira kifáradtunk mindannyian a betegeskedés és az éjszakai és délutáni álmatlanság miatt (hiába porszívóztuk az orrukat, mégsem tudtak rendesen szuszogni), hogy ma reggel alaposan hasunkra sütött a nap... fél kilenckor ébredtünk fel. Meglepett, hogy Rebeka sokkal türelmetlenebbül hordozta betegségét, mint Anna. Anna jókat aludt éjszakánként, csak a Rebeka gyakori sírása ébresztette fel. Így Rebekát a mi hálószobánkba vittük át és olyan gyakran ébredezett, hogy mellette aludtam. Nos, kegyelmes volt Isten...hála Neki kifele tartunk a virózisból.

Betegek voltunk, vagyunk

A betegségekről

Nem kerülhetjük el, bármennyire szeretnénk...vírusok és baktériumok léteznek, balesetek vannak, s ezen kívül ilyen-olyan nyavalya. Én gyermekkoromban nagyon sokat betegeskedtem. A mandulagyulladás volt gyakori nálam. Egyik alig múlt el, máris beköszöntött a másik. Talán ezért is féltem-egyesek szerint-jobban a lányokat. P. Judittal, a marosvásárhelyi SMURD-nál dolgozó keresztyén orvossal beszéltem erről. Bátran hívom fel, amikor betegek vagyunk...és mindig segítőkészen mellettünk áll. Azt tanácsolta, hogy a kisgyermekeket valóban kell óvni a fertőző betegségektől, mivel immunrendszerük még nem elég erős. "A gyermek nem kis felnőtt"-mondta. S ami mindig fülembe cseng " gyermekeid a szemed fényei. Óvnod kell őket, hisz most ők az elsők számodra". Megfogadva bölcs tanácsát, Isten nagy kegyelméből nem betegeskedtünk gyakran az elmúlt évben. Keresztyénként meg vagyok győződve, hogy Isten az, Aki elsősorban védi, óvja őket, Aki vigyáz rájuk. Naponta ajánlom Kezeibe szeretteim és kérem Őt, óvja, védje őket. Ám mi is felelősek vagyunk. A Példabeszédek könyvének alábbi szavai hiszem a fertőző betegségektől való óvakodásra is érvényesek:

"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát,

az esztelenek neki mennek, kárát vallják." -Példabeszédek 27:11-

Hálás vagyok az Úrnak oltalmáért az elmúlt évben. Most látjuk, milyen, amikor mi sem vagyunk jól, a gyermekek is nyűgösek, sírnak, lógnak rajtam-nem tudjuk végezni feladatainkat. Áldott legyen az Úr úgy az egészséges, mint a gyengélkedősebb napokért.

Hazajöttek a lányaink...

...azaz végre újra a régiek. Habár még köhögnek és folyik az orruk, visszatért hozzánk a jókedv. Áldott legyen érte az Úr...és áldott legyen minden egyéb ajándékért, amelyet kegyelméből kirendel nap mint nap számunkra.

Annánk az elmúlt hét óta próbálkozik megtartani az egyensúlyát és egyedül járni. Kedden három lépést tett egyedül kiságyában. Esténkénti szórakozásunk, hogy egyik leányzó kezeit apa, a másikét én fogom és rohangálunk utánuk, amerre visznek.

Még élvezik amikor a járókában ellökjük magunktól...majd visszarohannak és várják az újabb ellökést.

Néhány napja leraktuk a földre a nappaliban és a konyhában is...nyitott kosárfiókokban tartom a zacsikat, a fedőket és a legfelsőben a törlőruhákat, asztalterítőket és a kenyeret. A két alsó fiókot elérik és buzgón rámolnak.

Rebekának jön a harmadik foga, Annának még egy sem jött ki...remélem nem valami fejlődési rendellenesség. Milyen orvostól lehet véleményt kérni?

Rebeka rendszeresen kimászik a járókából, nem lehet egyedül hagyni. Ma vettem észre, amikor lefektettem aludni és nem akart, hogy egy jó tincset kitépett a hajából. Azóta tépegeti a haját, többször rá kellett szólnunk, hogy ne tegye. Nem tudom miért teszi...

Nos, zajlik az élet nálunk

Gyógyulófélben

Isten kegyelméből. Elég hosszas volt...legalábbis annak tűnt. Talán azért is, mert ez volt az első közös:) betegeskedésünk. Mikor nagyon szenveddtek a gyermekek, mindig eszembe jutott, hogy hát...ezt elkerülhettük volna. De igyekeztem Isten kezébe tenni és elfogadni Tőle...s örülni, hogy ápolhatom gyermekeink, hogy mellettük lehetek. Nem gondoltam, hogy ennyi odaadást igényel a beteg gyermek ápolása. Orrtörlés, gyakori tisztábatétel és gyakori bodycsere, a beteg gyermek szórakoztatása, dajkálása, a gyógyszer beadása minden rúgkapálás ellenére. Édesanyámat még inkább tisztelem (nagyon sokat betegeskedtem gyerekkoromban és anyukám nagyon odaadóan állt mellettem) és minden gondoskodó anyukát:)Isten kegyelme volt az is, hogy rendszeresen Csabával felváltva betegeskedtünk...amikor én voltam rosszul, ő volt fitt, és fordítva. Nekem a szombat volt a csúcspont. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a mandulám és a légutak, s közben belázasodtam. Mivel nem vagyok gyógyszerpárti, s tudom, hogy az antibiotikum a vírusok esetén hatástalan, hát csak paracetamolt vettem be. S közben nem hiányzott étrendünkből a grapefruit, vöröshagyma, gyógyteák, párlatok. Így a lázam is lejött és továbbra is szoptathattam. Nem látom a gyermekeken, hogy különösen lefogytak volna, jóllehet anyatejen kívül mást nem akartak enni.
Nos, hála legyen Istennek érte, gyógyulófélben vagyunk.

Rebeka is

lebetegedett. Mivel csak szopiznak, imádkozom, hogy az Úr könyörüljön rajtam és ne lázasodjak be, ugyanis lázasan nem szoptathatok-jóllehet már én is szortyogok. Isten könyörült rajtam és kaptam kellő erőt naponta..sőt még örülhettem is e próbák közt. Istennel öröm az élet, jó szárnyai alá menekülni és megnyugodni szeretetében

Annácskánk beteg

Fertőző hörghurutja van, csúnyán köhög és magas láza van. Eddig még nem volt beteg, ahhoz képest elég jól viseli. Hála az Úrnak. Kérdés volt bennem, hogy vajon nem kíméljük-e túlságosan, mert nem vittük gyakran tömegbe. Többnyire fennt voltam velük. Mostmár megvan a válaszom...jó, hogy óvtuk őket. Elsősorban mert még nem elég erős a szervezetük. Sajnos antibiotikumot is írtak...négyféle cseppet szed. Több gyógyszert szed, mint amennyit eszik. Kizárólag szopni akar, semmi szilárd vagy más folyékony ételt nem fogad el. A délelőtt elég zűrös volt számunkra, tehát másodsorban a mi szempontunkból is könnyebb volt az egészséges gyermekekkel. Ezután még inkább ajánljuk Istenünk védelme alá és mi is igyekszünk még inkább éberek lenni (azaz odatenni Isten száz százalékos szuveranitása mellé a magunk felelősségének száz százalékát) vigyázni rájuk, mint Istentől ránk bízott ajándékokra.

Anna karanténban van, a mi szobánkban, persze. Rebekát átköltöztettük az irodába, mert a gyermekszoba a szigetelés hiánya miatt elég hideg lett ezekben a szeles időkben. Anna fennt volt, próbáltam etetni. Rebeka a földszinten a járókába. Amikor leindultam, a lépcsők közt láttam, hogy üres a járóka. Nem tudom, hogy csinálta a kislány, de már a negyedik fok lépcsőn mászott felfele. Íme, Isten újból megvédte attól, hogy lebucskázzon. A délelőtt a lépcsőkön való futkározással telt el. Közben volt egy Annás pólóm, meg egy Rebekás...hogy a bacikat vagy vírusokat ne hordozzam. S persze minden szoptatás után mosakodás...meg minden le vagy fellépcsőzés után kézmosás. Bárcsak az Úr megóvná Rebekát. A férjem segített be a főzésbe, s amíg elvitte Annát az orvoshoz, rendbe tudtam szedni a nappalit és konyhát. Hálás vagyok férjemért, bárcsak mindig tettekben is ki tudnám fejezni, hogy mennyire nagyra értékelem őt.

Remélem az Úr megadja ebben a próbában is a kellő erőt. Elég nehezen hordozom, úgy látszik aggódó anyuka vagyok. A helyzet hordozását megnehezíti az a tény, hogy tudtuk, a gyermekek megbetegedése valószínű, mivel kényszerből, a békesség megmaradása végett kellett tennünk egy lépést. Ez az eset még inkább nyílvánvalóvá tette számomra azt az igazságot, hogy a feleség számára Isten után első helyen a férje, második helyen pedig gyermekei állnak...legyen a férjnek bármilyen hivatása.