Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. március 31., csütörtök

27.-én este Anna hirtelen szortyogni kezdett és volt egy kis hőemelkedése is. Hétfőn már Rebeka meg én is csatlakoztunk. A porszívó a gyermekszoba éke lett...az orrszívózás miatt. Rebeka bátorítgatta Annát, aki nem akarta bevenni a Nurofent. Anna, finom.-mondta édesen. Aztán meggyőzte a kistesót. Házi készítésű limonádéval, fokhagymával, grapefruittal, fiziológiás oldatos meg természetes illóanyagos párával kezelgettük magunkat. Hála Istennek, ma már teljesen jobb a helyzet. Mindenesetre annyira kifáradtunk mindannyian a betegeskedés és az éjszakai és délutáni álmatlanság miatt (hiába porszívóztuk az orrukat, mégsem tudtak rendesen szuszogni), hogy ma reggel alaposan hasunkra sütött a nap... fél kilenckor ébredtünk fel. Meglepett, hogy Rebeka sokkal türelmetlenebbül hordozta betegségét, mint Anna. Anna jókat aludt éjszakánként, csak a Rebeka gyakori sírása ébresztette fel. Így Rebekát a mi hálószobánkba vittük át és olyan gyakran ébredezett, hogy mellette aludtam. Nos, kegyelmes volt Isten...hála Neki kifele tartunk a virózisból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése