Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. április 5., kedd

Hiszti

Elkezdődött nálunk is a hiszti időszaka, amikor szorosabbra kell fognunk a gyeplőt. A férjem sokat segít a fegyelmezésben-és tanítgat, hogy hogyan kell csinálnom ahhoz, hogy ne boruljak ki. Hálás vagyok, amiért a fegyelmezés eszközét Isten a kezünkbe adta és tudhatjuk, ez a hatékony módszere annak, hogy gyermekeink érett, önmagukon uralkodó felnőttekké váljanak. Ugyanakkor meg kell tanulniuk azt, hogyha valamire megkérjük őket, azonnal mozduljanak.(pl. ledobnak egy kiskanalat evés közben, azt fel kell venniük, de szeretnék nem meghallani kérésünk)
Annát tanítgatjuk arra, hogy ha valami problémája van, rögtön ne toporzékoljon és sírjon, hanem mondja el mi történt, mit szeretne. Mindketten kitartóak tudnak lenni és hát nem is olyan könnyű a fegyelmezés egy-egy nehezebb nap, amikor a ház fut, az ebéd készül és már ötödször kell "megbeszélnünk" a lányok közt felmerülő problémát. Ezért, amikor főzicskézek, jobban szeretem a lányokat a számítógép elé ültetni, hogy megnézzenek egy kedves kis rajzfilmrészletet, meghallgassanak és megnézzenek egy animált kedves dalt.

1 megjegyzés:

  1. Én úgy találom, ezért is ajándék egy gyermek, mert annyi mindent meg kell tanulni mellettük!
    Már régebben kaptuk tanácsként, nem tudom, ti hallottatok-e ilyesmit, hogy jó dolog néha különszedni az ikreket. Hogy ne csinálják mindig ugyanazt, ne játszanak folyton csak együtt. Egy családi kirándulásnál is ketté lehet válni, apa megy egyikkel balra, anya másikkal jobbra, és így egy darabig lehet vele külön beszélgetni, szokja meg, hogy ők nem ketten vannak, hanem ő egy külön ember. Majd egy darab idő után persze megint együtt van mindenki.
    Én szoktam egyesével is foglalkozni velük, ráadásul sokkal hatékonyabb, annak ellenére, hogy háromszor kell ugyanazt végigcsinálnom. Addig a másik kettő elfoglalja magát valamivel.

    A hisztinél is Zoli szokta kérni, hogy vegyük az ikreket ketté, mert ketten együtt hatványozottan erős ellenállásra képesek. Mire az egyik beadná a derekát, a másik dacolni kezd, ez átragad emerre is, és megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Nem a jó felé szokták egymást terelni, hanem az ellenállás felé. Az esetek 95 százalékában!
    Mikor nincs itthon, muszáj megoldanom így is, de ha itthon van Zoli, sokkal könnyebb.

    Kitartás!!!

    Petra

    VálaszTörlés