Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2011. december 14., szerda

Az egyre növekvő és okosodó ajándékok

Kegyelem...minden kegyelem.
Egyre önállóbbak a lányok. Ők élvezik, hogy sokmindent maguknak kell elvégezniük, amikor Izsákkal vagyok elfoglalva. Gyakran kérem segitségüket. Szivesen hoznak valamit, ha kérem, vagy rendet raknak élveznek kotyvasztani velem, sepregetni, ruhát teregetni. Én meg igyekszem türelmesnek lenni velük akkor is, ha nagyon gyorsan kellene már elvégeznem a feladataimat mert még 1001 dolog vár rám. Mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha nem a feladataimat látom elsősorban, hanem a segiteni akaró lányaimat...és együtt élvezzük a feladatok végzését, még ha lassabban is.



Izsák

egy újabb nagy ajándék ...