Otthonoktatásra hangolva

Különösen hálás vagyok az Úrnak az otthonoktatás lehetőségéért. Elsősorban azért, mert tudom, Istennek kedves ez. Másodsorban azért, mert tudom a gyerekeinknek ez a legjobb oktatási forma: velünk lehetnek, mi, a szülők formálhatjuk, alakítgathatjuk, "hajlítgathatjuk" kis csemetéinket Isten tetszésére kiválasztva a legmegfelelőbb tananyanyagot, és egyéb eszközöket. Napjainkat Isten igéjével kezdhetjük, természetesen azt is a gyerekek életkori sajátosságainak figelembevételével: szemléltetőket használva és az ők szintjükön dolgozva fel a Bibliai történeteket, aktívan bevonva őket is, hogy ne csak passzív hallgatók legyenek.

Az ősz elején bekerült nappalinkba egy kétszemélyes íróasztal...és ebben a hónapban előkotorásztuk és megtisztogattam az innen-onnan kapott, nagyméretű angol nyelvet meg környezetismeretet célzó szemléltetőket is. Ezek is felkerültek a falra. Tegnap az ABC nagy- és kis-, valamint nyomtatott- és írott alakjait tartalmazó, esztétikus képeket ábrázoló szemléltetőket is felkopácsolta férjem a nappali falának legfelső részére. Jó volt ma reggel lemenni a nappaliba...olyan homeschooling-os hangulat lebegett. Nagyon hálás vagyok! Napi imám, hogy tegye lehetővé Isten a továbbiakban is az otthonoktatást.

Betegeskedtünk

 Két hete kezdődött Izsáknál. Először azt hittem a fogzás miatt van hasmenése és hőemelkedése, ám amikor ezt magasabb láz és hányás is követte no meg láttam kisfiam holtsápadt arcát, nagyon megijedtem. Nem kellene...De mi van akkor, ha...és itt következik a lehetséges következmények sokasága. Tudom, hogy Istenre kell bíznom a gyerekeket, tudom, hogy Ő gondot tud visielni rájuk, tudom, hogy bármit megenged Isten életemben, életünkben vagy életükben, az a legtökéletesebb, legjobb. Ám meg kell harcolnom ezt is minden egyes alkalommal, mert a "józan eszem" egyebet ordít.
Aztán folytatódott velem. A lányok nem betegedtek le. Ám a Vulkánba való hazaérkezésünkkor Izsák újra lebetegedett, majd újra én...rég nem voltam ennyire rosszul, de a délutánt ágyban kellett töltenem. Amint leámbolyogtam estefele a lépcsőn Izsákkal a karomban, a lányok szinte egyszerre rázendítettek, hogy fáj a hasijuk, amit néhány perc múlva hányás követett...mozgalmas éjszaka volt. Isten kegyelméből másnap már elég erős voltam ahhoz, hogy én vigyem a család zászlóját (ahogy a párom szokott fogalmazni ilyen esetekben). Boldogan ápoltam a lányokat és az ágynak eső férjemet is. Milyen más egy-egy betegség után a világ! S bár a bűn következménye a betegség, nagy haszna van életünkre nézve: segít abban, hogy hálásabbak legyünk a betegségmentes napokon "pusztán" azért, mert nem vagyunk betegek és végezni tudjuk mindennapi feladatainkat, segít a gyerekeknek való bizonyságtételben és a család összekovácsolódásában is.