Gyermekszáj

Néhány napja a Izsáktól Apa hozzám küldte a szemétlapátot:

-Tessék, Ibolya.-mondta Izsák aranyos akcentussal és hangsúllyal. miközben átadta a szemétlapátot.

gyermekvilág

Néhány napja beszéltünk férjemmel az ultraibolya sugárzás veszélyeiről. Megbeszéltük, hogy a gyermekeket a kora reggeli órákban, majd késő délután visszük ki az udvarra. Többször is emlegettük az ultraibolya kifejeszést. Néhány perc múlva, Rebeka lányunk elkeseredett:
-Anyu! Ne menj útra. Maradj itt velünk!

Gyermekszáj

Anna és Rebeka lapozták az Állatok kisenciklopédiája c. könyvet. Sorolták az állatok nevét. Rebeka rámutatott egy kisebb képre és felkiáltott:
-Hű, ezek rókamanguszták!
-Né milyen szép jégmadár!-mutogatott tovább Anna.
Ilyenkor mindig abbahagyom feladataim végzését. Most is ezt tettem, hogy megnézzem, vajon tényleg tudják? Hihetetelen. Tudták.

Anna becsípte a játéktelefont a válla és a füle közé.
-Kitől tanultad ezt?-kérdeztem, miközben megpusziltam a leányom.
-TÉGEDTŐL.-jött a válasz.

A Fehérke c. könyvet olvasgattam a délutáni és az esti alvás előtt a lányainknak. Félni kezdtek az oroszlánoktól. Egy délutáni hintázásnál újra előkerült a téma.
-Nem kell félni az oroszlánoktól, mert azok csak az állatkertben vannak. És az állatok...és az állatok be vannak csomagolva az állatkertbe.-magyarázta Anna,  elsősorban önmagát bátorítva.

Gyermekszáj

Néhány napja néhány, a gyermekek számára ismeretlen személy jött el. Bejöttek a lányok is a gyülekezeti terembe. Egyik hölgy megkérdezte a lányoktól nevüket. Rebeka nem vette észre, hogy hozzá is szóltak. Anna a következőképp mutatta be magát és testvéreit:

-Én Annácska vagyok. A testvérem Rebeka és a kistestvérem, aki most született, Izsák.

Május 29-én sétálni indultam a gyerekekkel. Először mindig a lányokat öltöztetem fel és kiküldöm az előszobába. Amint Izsákot öltöztettem, hallottam, amint Anna énekelt valami általa költött dallamra:
-Ha jók leszünk, a mennybe kerülünk...lál-lá-lá. S ott minden jó lesz, nem sírunk...lá-lá-lá.
-Akkor kerülünk a mennbe, ha jók leszünk?-kérdeztem kislányomat.
-Nem.-szólt közbe Rebeka. Jézus meghalt, feltámadt. Ő lemossa bűneinket és így kerülhetünk a menyországba.
Tátott szájjal hallgattam, majd visszakérdeztem.
-Hogyan kerülhetünk a menyországba?
-Egy (mutatta kis hüvelykjét nagyobbik kslányom) Jézus meghalt a bűneinkért. Feltámadott. (mutatóújjacskáját fogta meg). Vére lemossa bűneinket. (középső újját fogta) Így mehetünk a menyországba.(forgatta újjaival gyűrűsújját). Kész. Ennyi. Erre nem jut semmi.-fogta meg kisújját.
-Dehogynem!-kiáltotta Anna. A menyországban örvendezni fogunk.

Egyik este a gyermekeimnek felolvasott történet kapcsán azokról a szülőkről beszéltem lányaimnak, akik nem törődnek családjukkal, akik otthagyják gyermekeiket...
-Vannak olyan apukák, akik elmennek és nem jönnek vissza-magyaráztam számukra érthető fogalmakkal, szavakkalal.
Annácska arca felderült:
-Nekünk olyan apukánk van, aki elmegy és visszajön.

-Anyu! Ma fürdünk?-kérdezte Úrnapján este Rebeka.
-Nem kslányom, ma nem fürdünk.
-Úrnapján nem szoktunk fürödni?
Erre felkaptam a fejem, még ha egy kissé fáradtan is végeztem az esti tennivalókat a mozgalmas, de áldott nap után.
-Honnan tudod, hogy Úr napja van?
-Hát onnan, hogy apu prédikált, mint Péter.-válaszolta a világ legtermészetesebb hangján kislányom.






Én megmutatom Izsáknak, hogy miket teremtett Isten - mondta Anna, s máris hozta a Creatia c. csodás képekkel illusztrált könyvet.
Izsák azt mondta, hogy finom:)

Tá-tá-tá-tá-tá-ez a leggyakoribb gagyogás, amit tőle hallottam. Használja még a b, p mássalhangzókat is különböző magánhangzók társaságában.

Néhány hónappal ezelőtt Rebeka sepregetett. Van kisseprűjük is, de hát ő a nagyseprűvel kedveli. Seprés közben leverte a polcon lévő orvosi felszerelését. Néhány nappal később épp főztem, amikor Anna húzta maga után a nagyseprűt.
-Miért hozod a seprűt?-kérdeztem.
-Hát hogy üssem le a polcról a játékot!-válaszolta és már hallottam is a csattanást.

Mosolyt hoz arcunkra (két éves kilenc hónapos lányaink beköpései)

Januárban Rebekának magas láza volt mint utóbb kiderült a fogzás miatt. A hirtelen felugró magas láz miatt kissé megijedtem.
-Ne aggódj anyu.-nyugtatott két éves és kilenc hónapos nagylányom:). Isten meggyógyít. Azt ígérte ott fenn a mennyországban.


Lefekvéskor plüssállatkákat választanak a lányok hálótársnak. Egyik este Rebeka lefeküdt anélkül, hogy plüssöt szorított volna magához. Anna nem hagyhatta szó nélkül és megkérdezte:
-Semmi állattal aluszol Jebeka?


-Hogy aludtál Rebeka?-kérdeztem reggel kislányaimat, miután köszöntöttem őket egy jó reggelt puszival.
-Hát én tróger vagyok. Nem aludtam. Az egész családot felébresztettem.-jött a válasz.


A reggeli Bibliaórán Dorkászról tanultunk a lányokkal. Este Anna egy dobozt vett elő és miközben érdekes mozdulatokat végezve megjegyezte:
-Vajjok juhákat (Varrok ruhákat)
-Te vagy Dorkász?-kérdeztem tőle
-Nem, én valami más fajta vagyok. Én vagyok Anna-Panna.- válaszolta kisebbik nagylányom.

-Anyu! Képzeld el, hogy Klári néni hátul adta ide az édességet (a háta mögött). Mi letettük az asztalra és egy percet sem ettünk meg belőle.-újságolta Rebeka egyik délután.

Anna lányuk gyakran beleéli magát a játszásba. Így van amikor későn veszi észre, hogy biliznie kell. Egy ilyen alkalommal ismét kiált, hogy pisikálnia kell. Gyorsan vetkőztettem és ő is mindent beleadott, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadaraboktól de már késő volt. Kislányunk elkiáltotta magát:
-Állj meg, te pisika! Jaj, már nem tudom megállítani! Csak folyik, folyik, folyik...

Anna felmászott az udvarunkon lévő több mint 100 éves ráfos kerekű szekérre és ezt kiáltotta arcán elszántságot sugározva:
-Én vagyok Anna-Panna és azért jöttem ide, hogy elmondjam a tanácsot!
-És mi a tanács?-kérdeztem
-Az, hogy Jézus meghalt a kereszten.

Önállósodási mozgalom-nem csak az öltözködésben

Ez az önállósodás persze nem csak az öltözködésre terjed ki, hanem minden egyéb területre: a mosakodásra, a konyhában való segitésre, stb. Rebeka kezdte itt is a mozgalmat. A séta vagy étkezések előtti, utáni kézmosásnál ott vagyok velük a fürdőben, de mindenképp ők szeretnének egyedül mosakodni.
A mai bundáskenyér reggeli után Rebeka a fürdőszobába indult megmosni zsiros kezét. Felálltam hát én is és utána eredtem.
-Rebeka megmossa ededül. Anu, edél nugodtan. (Rebeka megmossa egyedül. Anyu, egyél nyugodtan.)
Jó, hát kiváncsi voltam mi történik. Megengedtem a vizet és odaadtam a törölközőt, majd kimentem a konyhába. Rebeka megmosta kezeit, száját, megtörülközött, elzárta a vizcsapot és lekapcsolta a villanyt, majd diadalmasan kivonult a fürdőből...

Kiságyban alszanak a lányok

Június 11-én kaptunk két kiságyat. 13-án Csaba használhatóbbá varázsolta és azóta kiságyban alszanak a lányok. Eddig matracon aludtak, össze-vissza forgolódva. Most, hogy megmutattuk nekik, hogyan is "illik" kiságyban aludni, hát nagy buzgalommal, élvezettel alszanak el...sokkal gyorsabban jön az álom, mint eddig. Igaz, még bennt kell maradnom, ameddig elalszanak. Egész ceremónia az este, de nekem is nagyon kedvesek ezek a pillanatok. Kétnaponta fürdünk. Fürdetés után meztalanül rohangálhatnak a szobájukban, és jön az esti móka. Ha apunak van ideje, úgy az igazi. Aztán öltözködés, családi ima. Ők is imádkoznak rendszeresen: Köszönöm Istenem a csokit, ételemet, hogy egészségesek vagyunk. Ha valaki beteg, buzgón imádkoznak érte: Istenem, gyógyitsd meg Ion bácsit.-mondják.

Ezt követi az esti történet. Sokáig kitaláltam egy-egy történetet egy bizonyos fiktiv Zsofiról, akivel nagyjából ugyanazok a dolgok történtek, mint a lányokkal. Vagy egy-egy kedves történetet Zsofi kirándulásairól, lepkefogásairól, stb.

Néhány napja azonban A zárba illő kulcs c. evangéliumi könyből olvasok fel nekik történeteket. Persze ez amolyan mesemondós olvasás...nem figyelnének, ha folyamatosan nem tartanám a szemkontaktust velük, ha nem mimikáznék, ha a hangom szinét nem változtatnám.

No hát ezután jön az alvás. Ezen a felén kell még dolgoznunk...Néhány percet még bohóckodnak és ezt engedem is. Aztán jön a határozott parancs: Mostmár aludni kell. Tegna, jún. 21-én este aranyos volt Rebeka lányom. Lefekvés után szokásosan még simogatták, szurkálták egymást, játszottak. Miután rájuk szóltam, hogy mostmár elég volt a játékból, aludni kell, Anna még egyet bökött Rebeka oldalába. Rebeka megszólalt:

-Hallod, Anna? Ne bohóckodjunk! Aludni kell!

Még mindig nem olyan egyszerű, mert az elcsendesedés után Rebekának rendszeresen pisilnie kell. Persze ő vetkőzik le egyedül. Eután még egy pipeivóverseny következik és Anna egy kispárnára mászva, dalmát kutyáját megölelve, Rebeka oldalára fordulva elalszik.

Már "komolyabban" beszélgetek lányaimmal:)

Elmerülve gondolataimban végeztem feladataim, amikor odajött hozzám Rebeka és így szólt:

-Anyu, mi a baj? Szomorú vagy.

Megöleltem és arra gondoltam, hogy mennyire fontos gondjainkat valóban letenni Istennél és ott is hagyni. A gyermekek különösen érzékenyen veszik észre, ha valami nincs rendben. Gyakran ők is nyűgössé, ingerültté válnak, amikor "érzik" rajtam a feszültséget.

Este lefekvéshez készülődtünk. Zokni és papucs nélkül kimentem a gyermekszobából a mosdóba. Anna utánam jött és a tőlem látott mozdulatokkal így figyelmeztetett:

-Anyu! Mezítláb ne gyere!

Gyermekszáj

Gyermekeinket már kisbaba koruktól tanitottuk imádkozni. Amikor öt hónaposan először kaptak anyatejen kivül valamilyen gyümölcspépet, etetés előtt mindig imátkoztam. Hat hónaposan már tudták, hogy ima van evés előtt és türelmesen kivárták azt a néhány másodpercet. Hét hónaposan már összefogták kezeiket ők is.

Mindig tanitgattuk őket, hogy ne játszanak az étellel, értékeljék azt. Tanitottuk azt is, hogy Isten rendeli ki az eledelt számunkra.

Az elmúlt héten Rebeka egyedül akarta felhúzni a cipőjét és elküldött engem.

-Ha anyu elmegy ki fog nektek főzni? Ki ad nektek fincsi ebédet?-kérdeztem a lányomat. Miközben húzta a cipőjét, rávágta:

-Jézus.