Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. május 2., szerda

Néhány hónappal ezelőtt Rebeka sepregetett. Van kisseprűjük is, de hát ő a nagyseprűvel kedveli. Seprés közben leverte a polcon lévő orvosi felszerelését. Néhány nappal később épp főztem, amikor Anna húzta maga után a nagyseprűt.
-Miért hozod a seprűt?-kérdeztem.
-Hát hogy üssem le a polcról a játékot!-válaszolta és már hallottam is a csattanást.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

1 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)