Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. május 24., csütörtök






Másfél évesek voltak, amikor kapták a szurka játékot-ahogy mi nevezzük. Akkor nagyon buzgón szurkáztak, különösen Rebeka tudott elbíbelődni vele hosszú ideig. Egy ideig aztán kikerült érdeklődésük központjából. Most ismét előkerült...és ez az első alkalom, amikor formákat igyekeztek szurizni, örömmel.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése