Mókás olvasás

Varjú tanárnéni károg és rekecsesen beszél, mégis élvezetesebb vele a tanulás, mint anyával...pedig Varjú tanárnéni pusztán egy szemüvegcsere által kel életre.
Kartonlapokra felírtam néhány szavat, amelyekhez aztán vicces cselekvést fűztünk. Ilyen szavak pl. a kaki, budi, büdi, pók, mú, vau, csoki, só, haha, hihi.  Miután Varjú tanárnénivel kiolvasták a szavakat és mókát fűztek hozzá, a Varjú tanárnéniből szemüvegcsere által ismét anyává vált Anyának lelkesen mesélték el, hogy mit és hogyan tanultak, hogyan és mit mondott az a "károgós" néni. Miközben hallgattam gyerekeim beszámolóját, a gyermeklélek világán tűnödtem.
Ma csúsztatott palacsintát készítettem. A gyerekek már alig várták, hogy megkóstolhassák ám még a levesnek főnie kellett. Amíg vártunk, egy játékot találtunk ki, amely különösen jóra sikeredett. Ismét kartonlapokra leírtam a palacsinta hozzávalóinak szavait: CU-KOR, TEJ, VAJ, TO-JÁS, SÓ, LISZT. Apa kalapjából húzniuk kellett. Felültek a libikóra és ott böngészték a betűket. Rebeka teljesen egyedül kiolvasta az általa kihúzott CU-KOR szavat. Ez volt az első alkalom, amikor önállóan kiolvasott egy szavat. Anna is fellelkesült, így ő sem engedte meg, hogy segítsek neki. Édes látvány volt, amint a napra kifeküdve sillabizálták a szavakat...aztán, amikor megfejtették, hangosan kiabálták. Olyan nagy élmény volt számukra ma ez az önálló olvasás, hogy apának is ki kellett kapcsolnia a fűnyírót és meg kellett hallgatnia az olvasást:
-Apuuu! Vaj! Az van ide írva, hogy "vaj". Kiolvastam! Egyedül kiolvastam!!!
 Ezért is egyedül Istené a dicsőség.
Isten olyan kíváncsiságot, olyan játék iránti vágyat plántált el a gyermekben, hogy arra alapozva észrevétlenül, játszva tanulnak meg rengeteg mindent. A lányok most öt évesek és négy hónaposak és nem emlékszem, hogy akár 1x is kérleltem volna őket arra, hogy olvassanak. És olvasnak.
Istenre hagyatkozva, az Ő bölcsességét kérve a tanításra is, mint életünk minden egyes területére, láthatunk eredményeket. Különös, hogy már kiskoruk óta a könyv "olvasása" volt a kedvenc szabad idős foglalkozásuk. Reggel a gyerekbibliát hozzák és ha egyebet szeretnék hamar elvégezni felolvasás előtt, figyelmeztetnek azokkal a szavakkal, amelyekkel mi tanítottuk őket:
-Anyu! A Bibliaolvasás és imádkozás kell az első legyen minden nap kezdetén!-aztán az ölömbe nyomják a Bibliát és nincs pardon. Olvasnom kell:)
Mindezért, mint mindenért SDG!!!

Visszapillantás-

Amióta süt a nap, folyamatosan a szabadban töltjük az időt. Kinnt ebédelünk, vacsorázunk, van, hogy a szabadban készül az ebéd is. A gyerekek pedig sokkal boldogabban ülnek egy-egy foglalkoztató mellé és színeznek, karikáznak, írnak, számolnak...Rendszerint a napra nyújtoznak ki...ha melegük van az árnyékos padon kuporognak. Mostanában a csúszda tetején "olvasnak", képeskönyveket nézegetnek és gyakran odaviszik az elemózsiájukat is elkölteni. Nem csodálkozom. Amikor én is felkecmergek és leülök néhány percre valamelyik sarokba, mintha Jane Austen regényeinek világába csöppennék, vagy mintha Lucy Maud Montgomery Anne-jévé válnék:  körülöttünk a csodaszép természet, hegyek, zöldellő növények...a völgyben látni lehet a patakot és hallani lehet annak csobogását.

Aztén persze visszazuhanok a valóságba, ahol vár a mosogatnivaló, a kerti munka, a háztartás, a gyerekek, no meg a férjem:) s örömmel végzem tovább feladataim.

kéimunkázás a szabadban

poháralátéteket vágosgattak a lányok örömmel...az apró darabkák összeseprése okozott egy kis gondot a végén, annál is inkább, mivel eléggé szétsöpörte a szél. 

Naponta vágnak, ragasztanak. Rebekának nagyobb türelme van és önállóan is dolgozik. Annának szüksége van az irányításra és a bátorításra is, különben nagyon hamar feladja.