Mókás olvasás

Varjú tanárnéni károg és rekecsesen beszél, mégis élvezetesebb vele a tanulás, mint anyával...pedig Varjú tanárnéni pusztán egy szemüvegcsere által kel életre.
Kartonlapokra felírtam néhány szavat, amelyekhez aztán vicces cselekvést fűztünk. Ilyen szavak pl. a kaki, budi, büdi, pók, mú, vau, csoki, só, haha, hihi.  Miután Varjú tanárnénivel kiolvasták a szavakat és mókát fűztek hozzá, a Varjú tanárnéniből szemüvegcsere által ismét anyává vált Anyának lelkesen mesélték el, hogy mit és hogyan tanultak, hogyan és mit mondott az a "károgós" néni. Miközben hallgattam gyerekeim beszámolóját, a gyermeklélek világán tűnödtem.
Ma csúsztatott palacsintát készítettem. A gyerekek már alig várták, hogy megkóstolhassák ám még a levesnek főnie kellett. Amíg vártunk, egy játékot találtunk ki, amely különösen jóra sikeredett. Ismét kartonlapokra leírtam a palacsinta hozzávalóinak szavait: CU-KOR, TEJ, VAJ, TO-JÁS, SÓ, LISZT. Apa kalapjából húzniuk kellett. Felültek a libikóra és ott böngészték a betűket. Rebeka teljesen egyedül kiolvasta az általa kihúzott CU-KOR szavat. Ez volt az első alkalom, amikor önállóan kiolvasott egy szavat. Anna is fellelkesült, így ő sem engedte meg, hogy segítsek neki. Édes látvány volt, amint a napra kifeküdve sillabizálták a szavakat...aztán, amikor megfejtették, hangosan kiabálták. Olyan nagy élmény volt számukra ma ez az önálló olvasás, hogy apának is ki kellett kapcsolnia a fűnyírót és meg kellett hallgatnia az olvasást:
-Apuuu! Vaj! Az van ide írva, hogy "vaj". Kiolvastam! Egyedül kiolvastam!!!
 Ezért is egyedül Istené a dicsőség.
Isten olyan kíváncsiságot, olyan játék iránti vágyat plántált el a gyermekben, hogy arra alapozva észrevétlenül, játszva tanulnak meg rengeteg mindent. A lányok most öt évesek és négy hónaposak és nem emlékszem, hogy akár 1x is kérleltem volna őket arra, hogy olvassanak. És olvasnak.
Istenre hagyatkozva, az Ő bölcsességét kérve a tanításra is, mint életünk minden egyes területére, láthatunk eredményeket. Különös, hogy már kiskoruk óta a könyv "olvasása" volt a kedvenc szabad idős foglalkozásuk. Reggel a gyerekbibliát hozzák és ha egyebet szeretnék hamar elvégezni felolvasás előtt, figyelmeztetnek azokkal a szavakkal, amelyekkel mi tanítottuk őket:
-Anyu! A Bibliaolvasás és imádkozás kell az első legyen minden nap kezdetén!-aztán az ölömbe nyomják a Bibliát és nincs pardon. Olvasnom kell:)
Mindezért, mint mindenért SDG!!!

Betűfelismerés bonibonnal

Véget ért az A, a betűs hetünk. Ezen a héten a M, m betűk felismeréséhez fogtunk hozzá. Mindezek írott formáit is tanujuk. Valahogy nem unják meg a lányok. Az első foglalkozáshoz két különböző színű bonibont kaptak: egyiket az a betűk megjelöléséhez, másikat a m betűk megjelöléséhez. Négy szót kaptak, és mivel tudták, hogy a feladatok helyes megoldása után meg is ehetik a pici színes csokikat, gyorsan el is végezték azt.

Nem vagyok híve a sok édességevésnek, így a gyerekek sem esznek amikor akarnak és amennyit akarnak. Pl. ha ilyen jutalmazásos feladat van kilátásban, akkor ez a napi édességük is...hat szem bonobon, vagy néhány szem aszalt gyümölcs, zizi, stb.

homeschooooling - betűtanulás játékosan a gyerekeknek, a játékos tanítás tanulása nekem

A lányaink legtöbb idejüket könyveik lapozgatásával töltik. Már régóta szeretnének tudni olvasni. A nagybetűket már három évesen ismerték...és ezzel nem azt akarom mondani, hogy különös képességeik lennének, mivel bármely más egészséges gyerek képes erre...egyszerűen áldom Istent az otthonoktatás lehetőségéért! Jó, hogy kiaknázhatom kíváncsiságukat...ha az állatok érdeklik, az állatokról beszélgetünk, az állatokról olvasok nekik, az állatokról nézünk rajzfilmeket, filmeket. Ha meg épp az ABC betűi érdeklik őket, szabadon hozzáláthatunk azok megtanulásához. Nem kell azt mondanom, ha kislányom rámutat egy betűre és megkérdezi: Anya, ez milyen betű?, hogy Kislányom, megtanulod majd az iskolában.-félve attól, hogy unalmasak lesznek iskolás korának első évei.
Mivel nagyon szeretnének olvasni, hát hozzáláttunk a kisbetűk tanulásához. Bár tanítóképző főiskolát végeztem, mégsem tudom pontosan, hogyan is kezdhetném el...Soha nem tanítottam kisiskolásoknak "betűvetést". Miután végeztem, mellékszakomat használtam és angol nyelvet tanítottam. Úgyhogy próbálkoztam ezzel is, azzal is.
Először próbáltam összeolvastatni kisebb, azonos szótagokat.
Pl. ma-ma, ta-ta, ba-ba, stb. Ehhez még nem elég érettek. De nagyon akarták a betűket megismerni.
Ekkor kezdtem az ABC első betűjével megismertetni őket: az írott és nyomtatott a betűvel. Lapra írtam néhány szót, kértem, hogy karikázzák be az írott vagy nyomtatott a betűt. Hát ezt sem végezték olyan odaadással. Ekkor a mágneses tábla jutott eszembe. Felírtam egy szót, nekik meg az általuk kiválasztott mágneses alakzattal kellett a kért betű alá pecsétet nyomniuk. Na ez már igen. Naponta három szót kapnak és értékelem egy kis finomsággal erőfeszítéseiket, James Dobson módszere szerint. Nagy örömmel végzik a feladatokat, pecsételgetnek. Így terveztem, hogy minden betűre szánok egy hetet, majd egy hetet arra, amikor több ismert betűt is ki kell keresniük...ehhez persze törnöm kell a fejem, hogy újabb érdekfeszítő módszereket találjak ki...de örömmel teszem látva, hogy milyen nagy örömet szerzek ezzel kislányainknak.

Az alábbi honlap tartalmát választottam a betűk sorrendjének megtanítása érdekében.

http://www.okosito.hu/index.php/reading