Varjú tanárnéni károg és rekecsesen beszél, mégis élvezetesebb vele a tanulás, mint anyával...pedig Varjú tanárnéni pusztán egy szemüvegcsere által kel életre.
Kartonlapokra felírtam néhány szavat, amelyekhez aztán vicces cselekvést fűztünk. Ilyen szavak pl. a kaki, budi, büdi, pók, mú, vau, csoki, só, haha, hihi. Miután Varjú tanárnénivel kiolvasták a szavakat és mókát fűztek hozzá, a Varjú tanárnéniből szemüvegcsere által ismét anyává vált Anyának lelkesen mesélték el, hogy mit és hogyan tanultak, hogyan és mit mondott az a "károgós" néni. Miközben hallgattam gyerekeim beszámolóját, a gyermeklélek világán tűnödtem.
Ma csúsztatott palacsintát készítettem. A gyerekek már alig várták, hogy megkóstolhassák ám még a levesnek főnie kellett. Amíg vártunk, egy játékot találtunk ki, amely különösen jóra sikeredett. Ismét kartonlapokra leírtam a palacsinta hozzávalóinak szavait: CU-KOR, TEJ, VAJ, TO-JÁS, SÓ, LISZT. Apa kalapjából húzniuk kellett. Felültek a libikóra és ott böngészték a betűket. Rebeka teljesen egyedül kiolvasta az általa kihúzott CU-KOR szavat. Ez volt az első alkalom, amikor önállóan kiolvasott egy szavat. Anna is fellelkesült, így ő sem engedte meg, hogy segítsek neki. Édes látvány volt, amint a napra kifeküdve sillabizálták a szavakat...aztán, amikor megfejtették, hangosan kiabálták. Olyan nagy élmény volt számukra ma ez az önálló olvasás, hogy apának is ki kellett kapcsolnia a fűnyírót és meg kellett hallgatnia az olvasást:
-Apuuu! Vaj! Az van ide írva, hogy "vaj". Kiolvastam! Egyedül kiolvastam!!!
Ezért is egyedül Istené a dicsőség.
Isten olyan kíváncsiságot, olyan játék iránti vágyat plántált el a gyermekben, hogy arra alapozva észrevétlenül, játszva tanulnak meg rengeteg mindent. A lányok most öt évesek és négy hónaposak és nem emlékszem, hogy akár 1x is kérleltem volna őket arra, hogy olvassanak. És olvasnak.
Istenre hagyatkozva, az Ő bölcsességét kérve a tanításra is, mint életünk minden egyes területére, láthatunk eredményeket. Különös, hogy már kiskoruk óta a könyv "olvasása" volt a kedvenc szabad idős foglalkozásuk. Reggel a gyerekbibliát hozzák és ha egyebet szeretnék hamar elvégezni felolvasás előtt, figyelmeztetnek azokkal a szavakkal, amelyekkel mi tanítottuk őket:
-Anyu! A Bibliaolvasás és imádkozás kell az első legyen minden nap kezdetén!-aztán az ölömbe nyomják a Bibliát és nincs pardon. Olvasnom kell:)
Mindezért, mint mindenért SDG!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése