Amióta süt a nap, folyamatosan a szabadban töltjük az időt. Kinnt ebédelünk, vacsorázunk, van, hogy a szabadban készül az ebéd is. A gyerekek pedig sokkal boldogabban ülnek egy-egy foglalkoztató mellé és színeznek, karikáznak, írnak, számolnak...Rendszerint a napra nyújtoznak ki...ha melegük van az árnyékos padon kuporognak. Mostanában a csúszda tetején "olvasnak", képeskönyveket nézegetnek és gyakran odaviszik az elemózsiájukat is elkölteni. Nem csodálkozom. Amikor én is felkecmergek és leülök néhány percre valamelyik sarokba, mintha Jane Austen regényeinek világába csöppennék, vagy mintha Lucy Maud Montgomery Anne-jévé válnék:  körülöttünk a csodaszép természet, hegyek, zöldellő növények...a völgyben látni lehet a patakot és hallani lehet annak csobogását.

Aztén persze visszazuhanok a valóságba, ahol vár a mosogatnivaló, a kerti munka, a háztartás, a gyerekek, no meg a férjem:) s örömmel végzem tovább feladataim.