Egy évet töltött Izsák

e hónap 21-én. 

Gyorsan elröpült az elmúlt esztendő és immár egy éves vagyok. Jó kedvű kis fickó vagyok. Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni, inkább mászkálok, aktívan tevékenykedem...hogy miket, azt hamarosan megtudjátok.

Magassságom: 85 cm. Felsőtestem kemény. Széles vállakkal ajándékozott meg Isten. 86-os méretű blúzikat hordok, de nadrágból a 8o-as a megfelelő.

Testsúlyom 9 kg 7oo g. Többnyire szopizok, mivel a fogzás nagyon megkínoz. Ilyenkor nincs étvágyam, de anyu tejcsije mindig jöhet. NAGYON szeretem és hálás vagyok, hogy ilyen bőségesen rendeli ki nap mint nap Teremtőm ezt a fincsi, egészséges eledelt. Bárcsak anya terve megvalősúlhatna...így még egy éven át kaphatnám ezt az igazán nekem való eledelt.

Hatalmas barna szemeimmel kíváncsian fürkészem a körülöttem levő viágot. A jobb szemem melletti folt úgy néz ki megmarad...Már születésemkor is gyanús volt, hogy nem múlik el soha. Nos, érdekes: anya nem aggódik emiatt. Enélkül nem lennék Izsák-szokta mondani.

Nem igazán élvezem a számomra készült játékokat. Ami igazán felcsigáz, az a tesókkal való hancúrozás. Aztán szeretem a kábeleket...nemhiába...nagytatám villanyszerelő. Élvezem beledobigálni játékaimat a WC-be, fürdőkádba, de az is megtörtént, hogy belepancsoltam a WC-be, amíg anya észrevette volna. Olyan jó, hogy legalább az emeleti fürdőszoba ajtó elromlott és nem csukódik. Így gyakran becsempészhetem magam és élvezhetem azt a sok izgalmas tárgyat ott. No, ami még igazán csúcsjáték, az a kályha ajtaja. Nyikorogva-csikorogva nyílik, csukódik. De el sem képzelitek, hogy milyen klassz dolog a kályhaajtóról lemaszatolni kezemmel a kormot, vagy kihúzni a hamvat! Ez aztán az igazi móka! A lépcsőn való mászkálás is nagyon izgalmas. A tesókkal együtt mászkálni fel és le az igazi! A tesók mindig ott eszik meg az inyenc falataikat...azaz az édességet: sütit, csokit. Én is csatlakozom hozzájuk, mert bár szüleim mértékkel adják az édességet és nekem még nem is szabadna ennem, mégis kikunyerálok egy-egy harapással, amit aztán jóízűen majszolgatok. Szóval, én is édesszájú vagyok. Legkedvesebb ételem amint már említettem, az anyatej. Nagyon szeretem még a paradicsomot...s hát Rebeka testvéremhez csatlakozom a húsevésben. Mi ketten nagyon odavagyunk a husiért. Anya igyekszik egészséges csirke, vagy halhusit készíteni, az előbbitt leggyakrabban párolva.

Képzeljétek! Szülinapom után egy héttel jártam! Igazán, két lábon, mint a nagyok! Mostanra már nincs határ...szaladok is ha kell. Remélem Isten megőrzi egészségem, és megáldja értelmi-testi fejlődésem az elkövetkező évben, években is.

A szülinapi süti is fincsi volt:)

Krétával az aszfaltra

A feladatok is sokkal érdekesebbek, ha nem mindig lapot nyomok a gyerekek kezébe. Színes krétákkal az aszfalton oldottunk számtalan feladatot, amelyet a lányok nagyon szerettek. Nem csupán 1o-2o perc telt el így , hanem órák...csak hely kellett, elég kréta meg kifogyhatatlan ötlettár.

A lányoknak annyi megadott tárgyat (labdát, esőcseppet, csilagot, stb) kellett rajzolniuk, ahányas számjegyet láttak az aszfalton.

Anna beleélte magát...az A betűk kifogyhatatlan méretét, színét rajzolta meg.

Különböző formákat rajzoltam, majd meghatároztam, hogy egy-egy geometriai alakzatot milyen színre színezzenek ki. Ez elég "krétaevő" tevékenység, de megéri.

Megint egy évvel öregebb lettem,

s bölcsebb is...talán...

Szülinapomból egy órácska a Malom patak partján...csend, patakcsobogás, békesség a szívemben. Örültem Isten áldásainak, amelyekkel megáldott az elmúlt évben is...érdemtelenül.

 Köszönöm Jézus Krisztusom, hogy minden áldást Általad kaphattam Atyámtól.

Látogatás Eszti dédimamánál

A nyáron kezdtek el önállóan rajzolgatni a lányok

Childhoooooood

Sétáltunk

 Rebeka igazán beleélte magát...még a polgármesteri hivatal fogadószobájában is a bannervivők közt maradt. Anna lányom nem akart zászlótartó lenni.

Izák is boldogan vett részt a programban...majdnem annyira boldogan, mint amennyire boldogan szopizik még most, egy éves korában is.

bonibon, zizi, mazsola, bonibon, zizi, mazsola...

mondogatták a lányaim, miközben mosogattam ma. És hát azért mondogatták, mert én bíztam meg egy feladat végzésével. Megfigyelőkészségüket fejlesztő valamint annak fejlettségét felmérő feladat a sorpróba. Gyakran próbáltuk már gyöngyökkel, gombokkal, apró finomságokkal...a leghatásosabb azonban ez utóbbi volt. 10-10 szemet kaptak sárga bonibonból, hófehér ziziből, barna mazsolából. Azt ígértem nekik, ha nem tévednek, vagy ha tévedésüket kijavítják, az összeset megehetik. Nagy buzghalommal vetették bele magukat az érdekes, kívánatos játékba. Ügyesen elvégezték a feladatot, majd fel is falták a "foglalkoztató készletüket". Én közben haladtam az ebéd utáni mosogatással, sepregetéssel. Munkám végzése közben ellenőriztem, hogy jól végzik-e feladatukat. Közben hálát adtam Istennek, amiért itthon taníthatom gyerekeinket. Számukra is meg számomra is élvezet.

Lepkeházban

A mese szerepe a keresztyén oktatásban 1

"Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól."-Példabeszédek 22:6

A szívemben van már elég rég, hogy leírjam gondolataim erről a témáról. Elsősorban önmagam számára...no meg gyerekeim számára. 

Valahányszor szóba kerül ez a téma, általában megdöbbennek az emberek, amikor azt mondom nekik, hogy nagyon ritkán olvasok, mondok mesét gyermekeimnek...és ha teszem is körülményesen, alaposan válogatom meg, hogy mindenképp mondanivalója megeggyezzen az alapelveinkkel. Vajon tényleg szükséges, hogy keresztyénként holmi sárkányokkal, boszorkányokkal, tündérekkel és egyéb mesebeli butaságokkal tömködjem tele gyerekeim fejét? De hát a képzelőerejük fejlesztése...-jön az ellenérv.

Isten igéjére alapozva úgy vélem, ahhoz, hogy gyermekeim egészségesen fejlődjenek, nincs szükség ezt a területet alkalmaznom képzelőerejük fejlesztésére.  Több gyereket ismerek, akikkel esténként szüleik még az ágy alját is meg kell nézzék, nincs-e ott a hétfejű sárkány...Istennek legyen hála lányaim az esti történet és imádkozás után boldogan térnek nyugovóra.

Valóban szükség van a képzelőerő fejlesztésére, ám ezt a valóságból merített történetek olvasása, filmek nézése is hatékonyan szolgálja. Most épp egy természetismeret könyvet választottam délutáni, elalvás előtti történetek olvasásához. A gubacsdarázsról olvastunk, amely szépen le van ugyan rajzolva, elképzelni nem kell, ám képzelőerő szükséges ahhoz, amikor arró beszlünk, hogy hogyan építi lakását, hogyan viszi petéinek a táplálékot. Vagy a hernyó lepkévé való átalakulásához, a pók hálószövéséhez, stb. mind miond szükséges a gyermek képzelőereje. 

Ezáltal gyermekeim nem egy mesebeli, nemlétező világba csöppennek, hanem a valóságot ismerik meg, Isten csodálatos teremtett világát. Úgy vélem nincs szükség arra, hogy nemlétező dolgok ecsetelésével tömködjük tele gyermekeink fejét, amelyből semmi hasznuk nincs. Sokkal építőbb, ha a valóságról beszélünk nekik, természetesen az ők szintjükre leereszkedve, érdeklődést ébresztve bennük. Ennek különös nagy haszna, hogy már ilyen zsenge korban megtanulják csodálni Isten bölcsességét és ismeretet szereznek környezetükről. 

Néha azonban el-elmondok gyerekeimnek egy-egy tanítómesét, megnéznek egy-egy kedves, tanulságos, vidám rajzfilmet. Az állatok megszólaltatása természetesen itt is mesei elem, ám a levonható tanulság miatt mégsem látom ezt annyira veszélyesnek.

Amit azonban gyakran alkalmazok tehát a valóságból vett kedves történetek (kedvelem Gárdonyi Géza történeteit), a megtörtént vagy megtörténhető események olvasása, elmondása. 

Reggelenként naponta tartunk Bibliaórát flanelogramm segítségével. Azt hiszem mindenik közül ezek a kedvenc történeteik. szívesen veszik ők is kézbe a papírból kivágott figuirákat és buzgón rakosgatják miközben újra meg újra elmondják a történeteket.  

Mivel nagyon kedvelik a Bibliából vett történeteket, esténként ilyen témákat választok számukra. Elég sok történethez kedves, esztétikus képsor is fűződik. Természetesen ezeket kedvelik a leginkább. De a Példabeszédek könyve alapján íródott Bölcsesség gyermekei című könyvből is nagyon gyakran olvasok számukra. Ezek a történetek különösen tanulságosak és az élet Isten szerinti, helyes élésére készíti fel a gyermekeket. Úgy vélem, erre van igazán szükségük gyerekeinknek. 

Anyukám sugárzott a boldogságtól...többféle testi problémáit elfeledve vetette bele magát a teendőkbe: sütött, főzött, takarított és hát együtt örült az unokákkal. 

Kedves testvérünk, Joli néni látogatott meg. Mindig öröm vele találkozni.

Július első felétől mamáéknál töltöttük a nyarat.

A nagy hőség és csapadékmentes időszak ellenére jól telt a nyár. Az udvar hűvös volt. A gyerekekkel egész nap az udvaron lehettem. Nem láttam fontosnak a nyári szünidőt - a gyerekek igényelték a játékos foglalkozásokat. Észrevétlenül, játsszva tanultunk Istenről, állatokról, növényekről. Naponta egy kis feladatlapos foglalkozást is beiktattam. Belefért, mert örömmel végezték. Formafelismerés, vonalvezetés, színezés, festés, ragasztás, tépés, vágás...

Nagy élvezettel bringáztak az udvaron. Gyakran vittem őket egy közeli csendesebb utcába biciklizni. A rollert is napirenden használták. Gyakran rollereztek egy közeli boltig velem. A libikóka is jól fogott...különösen mert erre Izsák is ráfért. Annyira szerette, hogy le sem akart szállni róla. 

Reggeli után a legtöbbször hintáztunk s közben énekeltünk vagy angol vagy valami kedves, magyar éneket.