"Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól."-Példabeszédek 22:6
A szívemben van már elég rég, hogy leírjam gondolataim erről a témáról. Elsősorban önmagam számára...no meg gyerekeim számára.
Valahányszor szóba kerül ez a téma, általában megdöbbennek az emberek, amikor azt mondom nekik, hogy nagyon ritkán olvasok, mondok mesét gyermekeimnek...és ha teszem is körülményesen, alaposan válogatom meg, hogy mindenképp mondanivalója megeggyezzen az alapelveinkkel. Vajon tényleg szükséges, hogy keresztyénként holmi sárkányokkal, boszorkányokkal, tündérekkel és egyéb mesebeli butaságokkal tömködjem tele gyerekeim fejét? De hát a képzelőerejük fejlesztése...-jön az ellenérv.
Isten igéjére alapozva úgy vélem, ahhoz, hogy gyermekeim egészségesen fejlődjenek, nincs szükség ezt a területet alkalmaznom képzelőerejük fejlesztésére. Több gyereket ismerek, akikkel esténként szüleik még az ágy alját is meg kell nézzék, nincs-e ott a hétfejű sárkány...Istennek legyen hála lányaim az esti történet és imádkozás után boldogan térnek nyugovóra.
Valóban szükség van a képzelőerő fejlesztésére, ám ezt a valóságból merített történetek olvasása, filmek nézése is hatékonyan szolgálja. Most épp egy természetismeret könyvet választottam délutáni, elalvás előtti történetek olvasásához. A gubacsdarázsról olvastunk, amely szépen le van ugyan rajzolva, elképzelni nem kell, ám képzelőerő szükséges ahhoz, amikor arró beszlünk, hogy hogyan építi lakását, hogyan viszi petéinek a táplálékot. Vagy a hernyó lepkévé való átalakulásához, a pók hálószövéséhez, stb. mind miond szükséges a gyermek képzelőereje.
Ezáltal gyermekeim nem egy mesebeli, nemlétező világba csöppennek, hanem a valóságot ismerik meg, Isten csodálatos teremtett világát. Úgy vélem nincs szükség arra, hogy nemlétező dolgok ecsetelésével tömködjük tele gyermekeink fejét, amelyből semmi hasznuk nincs. Sokkal építőbb, ha a valóságról beszélünk nekik, természetesen az ők szintjükre leereszkedve, érdeklődést ébresztve bennük. Ennek különös nagy haszna, hogy már ilyen zsenge korban megtanulják csodálni Isten bölcsességét és ismeretet szereznek környezetükről.
Néha azonban el-elmondok gyerekeimnek egy-egy tanítómesét, megnéznek egy-egy kedves, tanulságos, vidám rajzfilmet. Az állatok megszólaltatása természetesen itt is mesei elem, ám a levonható tanulság miatt mégsem látom ezt annyira veszélyesnek.
Amit azonban gyakran alkalmazok tehát a valóságból vett kedves történetek (kedvelem Gárdonyi Géza történeteit), a megtörtént vagy megtörténhető események olvasása, elmondása.
Reggelenként naponta tartunk Bibliaórát flanelogramm segítségével. Azt hiszem mindenik közül ezek a kedvenc történeteik. szívesen veszik ők is kézbe a papírból kivágott figuirákat és buzgón rakosgatják miközben újra meg újra elmondják a történeteket.
Mivel nagyon kedvelik a Bibliából vett történeteket, esténként ilyen témákat választok számukra. Elég sok történethez kedves, esztétikus képsor is fűződik. Természetesen ezeket kedvelik a leginkább. De a Példabeszédek könyve alapján íródott Bölcsesség gyermekei című könyvből is nagyon gyakran olvasok számukra. Ezek a történetek különösen tanulságosak és az élet Isten szerinti, helyes élésére készíti fel a gyermekeket. Úgy vélem, erre van igazán szükségük gyerekeinknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése