Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. szeptember 12., szerda

Július első felétől mamáéknál töltöttük a nyarat.

A nagy hőség és csapadékmentes időszak ellenére jól telt a nyár. Az udvar hűvös volt. A gyerekekkel egész nap az udvaron lehettem. Nem láttam fontosnak a nyári szünidőt - a gyerekek igényelték a játékos foglalkozásokat. Észrevétlenül, játsszva tanultunk Istenről, állatokról, növényekről. Naponta egy kis feladatlapos foglalkozást is beiktattam. Belefért, mert örömmel végezték. Formafelismerés, vonalvezetés, színezés, festés, ragasztás, tépés, vágás...
Nagy élvezettel bringáztak az udvaron. Gyakran vittem őket egy közeli csendesebb utcába biciklizni. A rollert is napirenden használták. Gyakran rollereztek egy közeli boltig velem. A libikóka is jól fogott...különösen mert erre Izsák is ráfért. Annyira szerette, hogy le sem akart szállni róla. 
Reggeli után a legtöbbször hintáztunk s közben énekeltünk vagy angol vagy valami kedves, magyar éneket. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése