Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. szeptember 15., szombat

bonibon, zizi, mazsola, bonibon, zizi, mazsola...

mondogatták a lányaim, miközben mosogattam ma. És hát azért mondogatták, mert én bíztam meg egy feladat végzésével. Megfigyelőkészségüket fejlesztő valamint annak fejlettségét felmérő feladat a sorpróba. Gyakran próbáltuk már gyöngyökkel, gombokkal, apró finomságokkal...a leghatásosabb azonban ez utóbbi volt. 10-10 szemet kaptak sárga bonibonból, hófehér ziziből, barna mazsolából. Azt ígértem nekik, ha nem tévednek, vagy ha tévedésüket kijavítják, az összeset megehetik. Nagy buzghalommal vetették bele magukat az érdekes, kívánatos játékba. Ügyesen elvégezték a feladatot, majd fel is falták a "foglalkoztató készletüket". Én közben haladtam az ebéd utáni mosogatással, sepregetéssel. Munkám végzése közben ellenőriztem, hogy jól végzik-e feladatukat. Közben hálát adtam Istennek, amiért itthon taníthatom gyerekeinket. Számukra is meg számomra is élvezet.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése