Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2012. szeptember 15., szombat

Megint egy évvel öregebb lettem,

s bölcsebb is...talán...

Szülinapomból egy órácska a Malom patak partján...csend, patakcsobogás, békesség a szívemben. Örültem Isten áldásainak, amelyekkel megáldott az elmúlt évben is...érdemtelenül.

 Köszönöm Jézus Krisztusom, hogy minden áldást Általad kaphattam Atyámtól.







2 megjegyzés:

  1. Isten aldjon , kedves Ibolya es meg sok boldog szuletesnapot kivanok!Aldott szep csaladod van!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, kedves Iri. Az Úré legyen a dicséret az Ő áldásaiért!

    VálaszTörlés