A második szoptatás kiiktatását

hétfő óta gyakoroljuk. Gondolom nem túl korai, Petra. A korrekció hogyanjáról az Ezzo könyv nem ír konkrétan. Rebeka éjszaka háromkor, Anna négykor ébredt. Rebeka miután visszaaludt felébredt még négy órakor. Aztán mindketten hat órakor ébredtek, ekkor már megszoptattam.

Múlt hét végén valamint az Úr napján elég nehezen aludtak a lányok. Volt olyan periódusa az éjszakának, amikor félóránként ébredtek. Annánál talán a fogzás...Rebeka szobájában túl meleg volt, talán azért.

Apropó, az idő beosztásáról: annyira jónak találtam az áltatlad leírt hónapokra lebontott feladatokat Petra, hogy egy ima után megbeszéltem a férjemmel és februártól gyakorolni szeretném. Már a határidőnaplóba vázoltam is a tennivalókat. Elég nagy a gyülekezeti ház, s bár van segítségem, mégis mindig van mit tenni. S hogy minden szabadidőm ne takarítással teljen, hát kipróbálom ezt a jó ötletet. Köszi, hogy időt szánsz ezek leírására.

A fegyelmezésről

Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.

Az örökös kérdés: Hogy osszam be az időm?

Délelőtt 11 óra körül elaludtak a lányok. Gondoltam én is leülök egy kicsit és kezembe veszem a Bibliát meg a naplómat. Úgy gondoltam a fontosabb tennivalók megvannak már. Még a szanaszét levő cipőket tettem fel az előszobában levő polcra...akkor láttam meg, hogy milyen poros. Aztán hozzákezdtem az előszobakitakarításához. Letöröltem és lemostam a polcot, meg a cipőket, az ajtókat, majd a földet. Még be sem fejeztem, amikor felébredt Rebeka.
Azon gondolkodom, hogy osszam az időmet, hogy a csendességeimet is megtarthassam (és minőségileg, mert hát pusztán elolvasni az aznapi igerészeket nem olyan nehéz), a ház is tiszta legyen, változatos étel az asztalon, hordozni tudjam mások terheit imában, beszélgessek, minőségi időt töltsek gyerekeimmel(mondjak mondókákat, énekelgessek, játszak velük), és hát férjem is van:)és ezek csak az alapdolgok, a szükségesek... Szeretek(nék:) délutánonként leülni egy kicsit olvasgatni, vagy sétálgatni, egy-egy lélekemelő filmet megnézni. Mindezt nem panaszként írom, hisz szeretem végezni a feladataim...de ha be tudnám osztani az időm, hogy mindenre jusson...hogy Márta is lehessek, de a Jézus lábaihoz leülő és Őt hallgató Mária is, hogy a családomra is figyelni tudjak, de ne hanyagoljak el másokat sem.

Mire is jó még a kengurulabda?

fogzás idejére fogínyvakargatásra:)

Etetés

Néhány könyvben olvasva, hogy a gyermekeket meg kell tanítani enni már a hetedik hónaptól, én is próbáltam kanalat adni kezükbe és a kis tálat eléjük tenni. Valahogy nem ment. Mindent összemázoltak. Aztán én is úgy döntöttem, hogy egyszerűen megetetem őket. Persze ez nem olyan egyszerű nálunk. Rebeka elég követelőző. Ha neki kell, akkor kell, de ő nem eszik túl gyorsan. Annának pedig egyik kanállal beadom, már kéri is a másikat. Ha egyiket etetem, a másik képes mindaddig üvölteni, amíg ő is sorra kerül. Nos van néhány módszer, ahogy ezt megoldom.
1. a konyhában levő kiságyban állnak a lányok, közben etetem őket.
2. egy etetőszékünk van már Sáráéktól, a másikat is Sára szerezte nekünk, csupán el kell hoznunk. Van úgy, hogy egyiket az etetőszékbe teszem és ott etetem (rendszerint Annát), a másikat a kiságyban (Rebeka élvezi, hogy egy kiskanál étel után egy körsétát tegyen a kiságyban).
3. keddenként Csaba kurzust tart a nappaliban(és hát a nappalit a konyhától egy kályha választja el) Ilyenkor fent az előszobában eszünk. Egyiket ölbe veszem, megetetem, miközben a másiknak is adok egy-egy kanálkával. Általában Anna itt is az első, őt könnyebb megetetni.
Az szilárd ételt követően mindig vízzel itatom meg őket és fent az előszobában egyszerre szoptatom. Oda költöztünk ki, mivel jó nagy hely van. A szobánkból felszedtem a csergéket és az előszobából a rongyszőnyegeket, hogy kedvükre mászkálhassanak. Az előszoba földjére egy paplant tettem le (persze soha nem ülnek arra).
A Babywise szerzői ajánlják az etetőszékben való etetést, miközben meg lehet tanítani a gyermeket, hogy kontrollálja a kezeit. Ha elhozzuk a másik etetőszéket, mi is meg szeretnénk próbálni...ez sem lesz könnyű. Elég mozgékonyak a lányok, a kezeik egyfolytában erre-arra járnak. Tegnap sikerült Rebekának eltörnie a szemüvegem is. Szóval, ha nem teszem a tálaikat távol, egyfolytában benne van a kezük.
Nektek mikor sikerült etetőszékben etetni a gyerkőcöket?
És ha már az evésnél vagyunk...Milyen ételeket adtatok egy éves korig a piciknek? Én igyekszem betartani amit a könyvekből olvasok. Sajnos védőnő nincs, aki tanácsolna. Általában megfőzök, elkészítek egy nagyobb adagot és azt jégkockafagyasztóban lefagyasztom, majd kiszedem és egy nagyobb edényben tárolom a fagyasztóban. A cékla, sütőtök, alma, barack voltak idáig a kedvencek. Most próbálom a salátát krumplival összefőzve. Ezt is szeretik. Rebeka inkább a zöldségeket kedveli, Anna édesszájú, nála inkább a gyümölcsök mennek. Gabonából még csak rizslisztet adtam gyümölcslével keverve. A banántól és a mandarintól kiütéseik lettek, ezért azokkal még várok.
Nemrég kaptam egy letölthető babaszakácskönyvet a babablog.hu oldalon.

Újra itt vagyok! A hétvégén vendégeink voltak és nem volt időm jegyezgetni. Aztán már hétfőn kezdtem meglankadni, csak tettem-vettem, nem voltam jól. Kedden éjszaka belázasodtam, nem tudom mi volt az oka. Úgy érzem, hogy lelkileg is szükségem van feltöltekezésre.
A gyerekekről, hála Istennek, jó híreim vannak. Kimaradtak a 23 órás felébredések. 1-2 között, majd 4-5 órakor szoptatok. Közben egyik éjszaka kijött Rebeka második fogacskája. Annának még egy sincs.
Anna ügyesen elalszik egyedül egy kis nyöszörgés után. Rebeka, aki különösen "anyás" volt, már apu karjaiban is lenyugszik. (ezelőtt ha Csaba vette fel éjszaka, akkor is üvöltött) Azt kérdezném tőletek, hogy ti mennyi időt vártatok a 4-5 órás szoptatás kihagyásának elkezdéséig?
De örömmel hallanék én is a TI gyerekeitekről!!! Hogy vannak?

Legyőzve az akadályokat...

Hatodik nap

Hát haladunk...A Babywise szerzői azt mondják, hogy a korrekcióhoz maximum két hét szükséges.

Estefele már nőtt a gombóc a torkomban, hogy közeledik az az óra, amikor a lányokat le kell fektetni...minden velejárójával. Imádkoztam...és érdekes dolog történt. Annát amint letettem a kiságyba, heves ellenállás nélkül egy keveset nyöszörgött-de ha optimista vagyok nevezhetem mondikálásnak is:). Megsimogattam a hátát, és már aludt is. Éjszaka három órakor ébredt fel, majd reggel hét órakor. Rebekát az apukája fektette le-kis sírás kíséretében. Aztán bementem, felvettem, megnyugtattam és miután visszafektettem, csend volt. Néhány perc múlva felállt és játszani kezdett velem. Nem tudtam hogyan reagáljak hirtelen, hisz alvás ideje van és ezt neki is tudnia kell...de mégis úgy gondoltam, hogy viselkedését (hogy jól elvan a kiságyban és nem üvölt) mégis értékelnem kell. Hát játszottunk egy keveset, majd "táj-tájt" intve kimentem a szobából. Bájos mosollyal intett ő is tájt, miközben mondta is "táj". Ezt nem mindig teszi. Férjemmel csak ámultunk-bámultunk. Kb. öt percnyi vidám mondikálás hallatszott a szobából...sajnos ezután sírás is. Kis idő múlva bementem, próbáltam megnyugtatni. Talán a fogzás miatt nem volt nyugodt, nem tudott pihenni. Fogínykrémmel megmasszíroztam a fogínyét...aztán elaludt. Éjszaka egy órakor ébredt, három óráig nyugtalan volt, ekkor aludt vissza és ő is hét órakor ébredt fel. Mindenért Istené a dicsőség, SDG! És köszönöm a bátorításokat Petra, Zsuzsa!

Ötödik éjszaka

A lányokat este nyolc órakor etettem meg, aztán kilenc óra tizenöt perckor fogtunk hozzá a lefektetéshez. Amint már írtam, ez jól sikerült. Éjszaka 00.15 órakor ébredt fel Rebeka, majd 00.30 órakor Anna. Egyszerre szoptattam őket. Ezt követően ismét Rebeka ébredt fel 5.07 órakor és Anna 5.30 órakor. Négy órát folyamatosan aludhattunk(volna), ugyanis ezúttal az én éhesen korgó hasam ébresztett fel...annyira izgalomba voltam a lányok miatt, hogy elfelejtettem vacsorázni. Legelső este még zuhanyozni sem mertem, nehogy felébresszem a gyerekszobába átköltöztetett Rebekát:)

Ötödik nap

Az eltervezett program nagyjából sikerült, kivéve, hogy délelőtt 11 órakor mégis megszoptattam a lányokat. Azon kell dolgoznom, hogy ne engedjek nekik, amikor másznak felém és igyekeznek ledönteni, hogy szopni tudjanak. Ebéd után két órát aludtak kint a szabadban. A férjem volt velük, kért, hogy addig pihenjek le...pedig hát ő is fáradt volt. Igazán jó férjjel áldott meg az Úr...
Isten nagyon kegyelmes hozzánk. Látok előrehaladást a lányok alvásánál is. Jóllehet még mindig szívszaggatóan sírtak(vagy inkább hisztiztek) ma este, mégsem tartott olyan soká. Rebeka külön szobában van, Anna velünk. Kb 15-20 percet tartott a sírás, amit megszakítottak rövidebb felvevések és megnyugtatások. A lányokat egy kevés ideig magamhoz szorítva tartottam, csendben puszilgattam, majd letettem a kiságyba. Már nem volt annyira heves a sírás és miközben dúdolgattam nekik és simogattam a hátukat, elaludtak. Én ezt nagy előrehaladásnak látom és áldom Istent az Ő segítségéért.

Napi program

Ébredéskor, reggel hat óra körül, megszoptatom őket. Ezután jön a reggeli (szopással bevégezve), kilenc órakor. Tizenegy fele alvás. Az ebéd 13 órakor van, ez is szoptatással a végén. 14-16 óra közt kinnt vagyunk a szabadban. Renszerint nagyot alszanalk a babakocsiban. 17 órakor ismét etetés, szoptatással a végén. Este 20 órakor még meg szoktam etetni és szoptatni. Ezt követi a fürösztés kétnaonta. Kb. így terveztem be a napjaikat. Hála az Úrnak eléggé alkalmazkodnak a lányok. Igaz, ha leülök, már ott teremnek és kérik a szopit. A legfájdalmasabb mégis, amikor a kiságyban kell hagynom őket, miközben keservesen sírnak.

Negyedik éjszaka

Sajnos az a nehéz, hogy most három területen kell korrigálnunk. Először is napközben igyekszem meghatározott időpontok szerint etetni és nem igény szerint. Aztán napközben igyekszem nem szoptatás közben altatni. A harmadik terület, hogy kiságyaikban aludjanak el önállóan.

A tegnap elaludtak az ágyban egy sírásözön után...közben járkáltam egyik szobából a másikba ötpercenként. Aztán letettem a kiságyba és hozzájuk bújtam, símogattam...elaludtak. Ezt is sikerként könyvelem el és áldom Istent az előrehaladásért.
Este fürdetés után szoptak...s persze aludni akartak, de nem engedtem. Kb. háromnegyed órán át próbálták érvényre juttatni akaratukat. Aztán hála Istennek sikerült elaludniuk. Kilenc óra körül volt. Rebaka ébredt fel háromnegyed tizenegykor. Ismét fergeteges sírás, de gyorsan visszaaludt. Anna kiszökte ezt az időpontot. Éjszaka fél egykor ébredt, és néhány percre rá Rebeka is. Együtt szoptattam. Miután visszaaludtak Anna felébredt négy óra körül. Rebaka kb. fél órával később.

Helytelen altatás

Szombaton elkezdtük a lányokat szoktatni arra, hogy az éjszakát végigaludják. Megkaptuk a Babywise fénymásolt változatát és látjuk, hogy ezen a területen tévedtünk. A keresztyén szerzők azonban arra bátorítanak, hogy még egyáltalán nem késő a korrekció. Köszi, Petra a segítséged! Nagyon hálás vagyok, hogy időt szántál és leírtad tapasztalataid, gyakorlati megoldásaitok. Sokat segítettek.
Nos, hol is tévedtünk?
Elsősorban igény szerint szoptattam...ha kellett 12-szer egy nap. Most olvastam, hogy az éjszakai felébredések épp az igény szerinti szoptatás következményei. Másodsorban, hogy szoptatás közben aludtak el a lányok. Ezután csendben letettük az ágyba.
Vártam, hogy spontán kialakul az éjszaka végigalvása...de egyre rosszabb lett. Már oda jutottunk, hogy a két lány éjszakánként egyidőben szopott...és hát nem is annyira a tejre volt szükségük, hanem rám, a közelségemre.
Terveztük a változtatást, de hát nem volt szívem a lányokat síratni...ugy-e, ugy-e, milyen könnyen lehet majomszeretettel, helytelenül szeretni gyerekeinket. Pedig hát én meg voltam győződve, hogy én aztán soha ilyet nem tennék...:)
Szombaton amolyan kényszernekivágást kellet végrehajtanunk. Rebeka nem akart ellaludni. Aztán átvittük az ágyát a szobánkból a gyerekszobába és nem szoptattam, hanem ötpercenként dajkáltuk...én is sírtam a gyerekkel. Éjszaka egy órakor egszoptattam és a következő szopás reggel hatkor volt. Máskor, amint írtam majdnem egész éjszaka fel-felsírt, szoptattam, Csaba hordozta oda-vissza őt. Rebeka elalvása után visszaosontunk a szobánkba, ahol békésen aludta Anna. Ő szopásidőben ébredt, nem kelt fel a 23 órás szopásra. Viszont nagyon nehezen aludt vissza.
Az Úr napján éjszaka kb. hasonló volt az előbbihez.
Hétfő éjszaka nem akartak elaludni a lányok. Már 23 óra volt és még ébren voltak. Így, amikor elálmosodtak, kezdőthetett a szokásos szopás nélküli bonyodalom...Egyik szobában én, a másikban férjem igyekeztünk helytállni a lányok mellett. Mindkettő elaludt...sajnos csak ringatással. Anna elég korán felébredt, egy órácskát aludt. Talán afoga is zavarja. Aztán elég nehezen Csabával felváltva elringattuk őt. Rebeka négy óra fele ébredt...Anna is. Egyszerre megetettem őket. Ezután már csak hét óra körül ébredtek fel.
Ma, kedden délelőtt elaludtak a lányok a kiságyaikban. Persze mindezt megelőzte a szokásos sírás, üvöltés, már majdnem feladtam. Nehezebb a rossz szokásokon változtatni. S persze nekem is nehéz, hogy ne vádoljam magam ezen a téren való helytelen eljárásért.
Igyekeztem folyamatosan szem előtt tartani a hosszú távú célokat. A gyermeknek valóban szüksége van a pihenésre, idegrendszre különben kimerül. Ugyanakkor fontos, hogy ne a testközelség adja számukra a biztonságot, hanem a kapcsolat. Ezért is lényeges, hogy megtanuljanak kiságyaikban elaludni.
Remélem Isten könyörül, hogy kitartsunk és sikerül korrigálni a helytelen beidegződést.

Később leírom Petra azt is, hogy hogyan etetem a lányokat ...most ezt fontosabbnak láttam, hogy megosszam elsősorban veled, hisz ez az aktuális problémánk.