Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. január 6., szerda

Negyedik éjszaka

Sajnos az a nehéz, hogy most három területen kell korrigálnunk. Először is napközben igyekszem meghatározott időpontok szerint etetni és nem igény szerint. Aztán napközben igyekszem nem szoptatás közben altatni. A harmadik terület, hogy kiságyaikban aludjanak el önállóan.
A tegnap elaludtak az ágyban egy sírásözön után...közben járkáltam egyik szobából a másikba ötpercenként. Aztán letettem a kiságyba és hozzájuk bújtam, símogattam...elaludtak. Ezt is sikerként könyvelem el és áldom Istent az előrehaladásért.
Este fürdetés után szoptak...s persze aludni akartak, de nem engedtem. Kb. háromnegyed órán át próbálták érvényre juttatni akaratukat. Aztán hála Istennek sikerült elaludniuk. Kilenc óra körül volt. Rebaka ébredt fel háromnegyed tizenegykor. Ismét fergeteges sírás, de gyorsan visszaaludt. Anna kiszökte ezt az időpontot. Éjszaka fél egykor ébredt, és néhány percre rá Rebeka is. Együtt szoptattam. Miután visszaaludtak Anna felébredt négy óra körül. Rebaka kb. fél órával később.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése