Az itt található sorokat elsősorban emlékként jegyzem le családom számára. Mindig is szerettem naplót írogatni. Bejegyzéseimet később olvasgatva láthattam, hogy milyen bölcsen, kegyelemmel és szeretettel teljesen vezetett Isten bennünket. Ennek a blognak is ez a célja tehát: Istenre mutatni. Ha valamit jól tettünk a gyermeknevelés során, a gyermekekkel való foglalkozás területén, egyedül az Úré a dicsőség. Ha a gyermekeinkben felfedezünk valamilyen képességet, készséget vagy előrehaladást tapasztalunk bizonyos területeken, ezért is egyedül Istent illeti a dícséret és a hála, hisz Ő az Alkotójuk. Ha valamit elrontottunk, vagy ha valamely területeken hiányosságok vannak, még inkább megláthatjuk, hogy mennyire Isten kegyelmére szorulunk. Így az Ő segítségét kérve, igyekszünk dolgozni a hiányos területeken.

2010. január 19., kedd

A fegyelmezésről

Jutka, jó hogy eszembe juttattad a fegyelmezés kérdéskörét. Már mi is igyekszünk gyakorolni. Azt hiszem a Babywise segítsége nélkül nem is gondoltam volna, hogy már lehet fegyelmezni. A konnektor meg a kábelek rendezésénél kezdődött...Rebeka elég erőszakos. Aztán igyekeztünk gyakorolni a Babywise szerzőinek, Gary Ezzo valamint Robert Bucknam tanácsait. Szóbeli figyelmeztetés, kézre való rácsapás, eltávolítás az adott tárgytól, a gyermek kiságyba való helyezése. A szerzők határozottan állítják, hogy ez működik és a gyerek már nagyon jól össze tudja kapcsolni a tettét és annak következményeit. Rebekánál elég nehezen megy. Amikor a kábelekkel játszik, figyelmeztető Nem szabad hangzik el. Erre tájt int és tovább játszik. Rácsapunk a kezére. Bájosan mosolyog és nagyon gyorsan ismét megfogja a kábelt. Persze egy olyan csattintás kella kezecskére, hogy némi kellemetlenség érzését keltse a gyerkőcbe. No, ez nem mindig sikerül nekünk, meg néha ránktör a nevetőgörcs. Mindezt nem szabad, hisz a gyerek játéknak fogja venni és azt válthatja ki, hogy nagyobb korában is játéknak veszi a nekünk való engedelmességet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése