Előre hoztuk a szopiról való leszoktatást

ugyanis Isten magzattal áldott meg. Jó látni, hogy ebben is támaszkodhatunk Isten segítségére "formálhatóvá" tette a lányokat. Már csak este kapnak...remélem egy-két hétig.

Ibianyu, Tabaapu

Néhány héttel ezelőtt szopizás közben Rebeka ragyogó arccal rám nézett és azt mondta: anyu, Ibi anyu, majd "falatozott" tovább. Azóta Ibianyu vagyok...és Csabát is rendszeresen Tabaapunak nevezi.

Most már tőmondatokban beszélnek elég gyakran. Anna lányunk a tegnap lepett meg, amikor lefekvés előtt kérte, hogy fogínykrémmel kenjem be a megduzzadt fogínyét, ezt mondva: Anna poga páj. (azaz Anna foga fáj.) Aranyos volt Rebeka is, amikor játszott testvérével, jó nagyokat hahotázva. Néhány másodpercre megállt, közölte velem, hogy Jebe katag, majd folytatta a nevetgélést.

Szoptatás

Még mindig szopiznak a lányaim...naponta háromszor. Az egy éves kor utáni szoptatásnak is megvannak az előnyei...de a hátrányai is. Ha újrakezdhetném is vállalnám, annyira jó, mert:

1. a lányok nagy örömmel várták és várják a "hármasban eltöltött" időt. Ez olyan, mint valami kis családi szertartás, meghitt, bizalmas hangulatban együtt.

2. a lányok gyakran kiabálják "teje" azaz csere. Ilyenkor mindketten abbahagyják a szopást és cserélnek. Közben mókáznak, nevetgélnek, amíg egyik rajtam mászik át, a másik pedig megkerül.

A szoptatás kezdetén kényelembe helyeznek a kislányaim. Párnát hoznak, benyomják a fejem alá, majd kettesben lenyomnak...és én örömmel engedem:)

3. érzelmileg engem is betölt és különös örömöt ad

4. a betegségek idején, amikor a lányoknak nem volt túl jó étvágyuk, az anyatejet nem vetették el, azt mindig kérték és szívesen szoptak.

5. az aerosol terápia alkalmazásánál szoptatás közben több pára megy be a gyermek orrába. Így inkább elviseli, mert hát egy kissé hosszas folyamat.

S ha az egy éves kor előtti időre gondolok:

6. a legjobbat kaphatták gyermekeim

7. utazáskor is mindig készen állt a friss, épp kellő hőmérsékletű táplálék. Emlékszem gyakran utaztunk éjszaka. Ha az egyik gyerek felsírt, megszoptattam, hogy a másik is ne ébredjen fel és ne kelljen olyan nagy hangzavarban utaznunk. Így a szoptatás közben visszaaludt és csendben megoldottuk a problémát.

8. erősíti az immunrendszert

Néhány napja beszéltük a férjemmel, hogy hamarosan ki kell vennünk egyik szoptatást. Szeretném ha két éves koruk után rövidesen (hogy ne épp ez legyen a szülinapi ajándék)abbahagynánk a szoptatást. Nem tudom miért, de elszorul a szívem, ha erre gondolok. Annyi öröm volt benne...

Nem gondolok arra, hogy a nagyszülőkhöz vagy bárki máshoz küldeném a gyermekeket a leszoktatás idején, még akkor sem, ha előre tudom, bizony nehéz lesz. Tulajdonképpen az egyik hátránya az egy éves kor utáni szoptatásnak az, hogy nehéz a leszoktatás. Egyszerűen kérik, lehúzzák a cipzárt, lenyomnak, sírnak...szóval akaratosabbak.

Jó volt szoptatni és még ki szeretném használni az elkövetkezendő kevéske kis időt arra, hogy örüljek, örüljünk együtt ennek az áldásnak.

Köszönöm mindazoknak, akik bátorítottak arra az elején, hogy szoptassak és ne adjam fel. Örülök, hogy Isten a székelyudvarhelyi kórházba vezetett és az újszülött osztályon az anyatejes táplálásra buzdítottak. Az újszülött osztály orvosnőjétől emlékszem kérdeztük amikor jöttünk ki a kórházból, hogy milyen tápszert ajánl, ugyanis meg szeretnénk vásárolni tartalékba, hogy legyen otthon vészhelyzet esetén. A válasza az volt, hogy ne vásároljunk tejport, mert lesznek nehéz helyzetek és akkor bizonyára hozzányúlunk...s valószínű, hogy onnan már nincs visszaút. Megfogadtuk tanácsát...S voltak nehéz helyzetek. Anna nem tudott szopni, mint később kiderült a nyelvfékje miatt. Az elején fájdalmas is volt a szoptatás. Többször begyulladt a mellem-hol egyik, hol a másik. Megérte kitartani. Istené a dicsőség, amiért átvitt minden nehézségen, kegyelméből és megadta azt a nagy áldást, hogy szoptathattam gyermekeimet.

Szóval én is ajánlom mindenkinek azt, hogy válassza az anyatejes szoptatással való táplálást-persze, ha teheti, mert vannak kivételek, amikor minden szándék ellenére nem lehet. Amit cserébe kap, az felbecsülhetetlen. Isten nagyon bölcs...mindent céllal teremtett...így az anyatejjel való táplálást is. Áldhatjuk Őt ezért is!

Ikrek alvása

Szükségem lenne ikres anyukák segítségére. Tudom, hogy Perta, a te segítségedre számíthatok, mint már annyiszor idáig...de más is ikres anyukák is írhatnak, ha olvasgatják a blogot

Hat hónapos kortól külön szobában alszanak a lányok. Gyakran ébredeztek és ébresztették egymást így. Most fontolgattuk férjemmel, hogy jó lenne egy szobába fektetni őket. Már hozzá is láttunk Isten segítségét kérve és hát voltak éjszakák, hogy működött.

A lányok egy nagy matracon alszanak ketten...ha éjszaka felébrednek és nehezen vigasztalódnak, ismét elkülönítjük őket. Napközben is együtt alszanak néhány napja.

Érdemes ezzel kísérletezni? Jó lenne ha összeszoknának és egy szobában aludnának. Eddig a mi hálószobánk volt Rebeka szobája, a gyermekszobában aludt Anna, mi pedig a vendégszobában, amikor nem volt vendég:)

Az "ártatlan" gyermekekről

Amikor betegek voltunk, gyakran kérdezgettem, lányaimtól, hogy fáj-e a torkuk (mert általában megmondták, amikor fájt a foguk) Nekem fájt a mandulám, ezért Negro cukorkát szopogattam, s persze meg kellett kóstolják a leányzók is.

Most, hogy véget kezd érni a részünkről való altatgatás, hát a lányok mindent kitalálnak, csakhogy ne kelljen aludniuk. Tegnap este Anna elkezdte mondogatni: toka, toka, fáj. Tuko, tuko. (Azaz fáj a torka és kér Negro cukorkát) Persze gyanús volt nekem, mégis az egészben az volt megfontolandó, hogy a lányaim december végén belázasodtak...aztán megszűnt a láz és kivittem őket a friss (vagy mennyire friss volt nem tudom) levegőre. Másnap ismét lázasak voltak. Ezután szegénykéim szobafogságra voltak ítélve...de nem volt olyan unalmas, így többet foglalkoztam velük, játszottunk, mókáztunk. A tegnap délután kivittem 2o percre, mert már nem köhög annyira Anna. Nos, egy kissé megijedtem, amikor elkezdte Anna mondogatni, hogy fáj a torka.

Aztán megnéztem a manduláit és kapott cukorkát. Végül kiderült, hogy az egy éves és kilenc hónapos lányunk alaposan átvert.

Amit Isten mond a gyermekekről, az igaz, még ha nehéz is elismernünk. A ragyogó szemek, a mókás kis teremtményekről gyakran nehéz elhinni, hogy a bolondság valóban hozzájuk van kötve. Minden igyekezetük az, hogy átvegyék az irányítást a szülőktől és kiskirályokká avassák magukat.

A nálunk mindig aktuális téma: az altatás-alvás

Rég nem írtam merről a témáról...hallgatásomnak nem az volt az oka, hogy minden rendben működik ezen a téren. Nos, a lányokat 2x tanítottuk meg önállóan aludni. Egyszer egy elég súlyos hörghurut miatt nem engedtem magukra sírdogálni a lányaimat. Nagyon betegek voltak és éjszaka is többször felébredtek. Visszaszoktak ahhoz, hogy mellettük vagyunk. Másodszor meg a fogzás zavart be. A fogzás történet úgy kezdődött, hogy Anna elaludt, Rebeka meg rágta a kezét és sírt. Teltek a percek, negyedórák. Féltem, hogy felébreszti Annát...meg hát sajnáltam is. Felvettem és megszoptattam. A fogzás elkezdődésekor gyakran óránként ébredtek a lányok éjszaka. Így bementünk hozzájuk, hol én, hol Csaba...s már mi is annyira fáradtak voltunk, hogy bent maradtunk olykor. Egyszerűen elnyomott az álom. Amikor nem volt fogzás probléma, nyugodtan aludtak. A fogzással járó problémák nálunk nem csak három napig tartottak, ahogy az Ezzo könyv írja. Sokkal nehezebb volt...főleg Annánál.

Nos, napközben vagy babakocsiban, vagy hintában, vagy szopizva aludtak a lányok. Ha Csaba besegített, Annát elringatta.

Most ismét mérföldkőnél vagyunk. Sokat imádkozom azért, hogy Isten könyörüljön és megtanuljanak a lányok végre aludni. Néhány napja hozzá is kezdtünk már. Áldott legyen az Úr, hogy ebben a problémában sem hagy magunkra. Tapasztalom, hogy velünk van és a lányokat "hajlékonyakká" formálta. Azért még van tennivaló...

Betegek voltunk, vagyunk

A betegségekről

Nem kerülhetjük el, bármennyire szeretnénk...vírusok és baktériumok léteznek, balesetek vannak, s ezen kívül ilyen-olyan nyavalya. Én gyermekkoromban nagyon sokat betegeskedtem. A mandulagyulladás volt gyakori nálam. Egyik alig múlt el, máris beköszöntött a másik. Talán ezért is féltem-egyesek szerint-jobban a lányokat. P. Judittal, a marosvásárhelyi SMURD-nál dolgozó keresztyén orvossal beszéltem erről. Bátran hívom fel, amikor betegek vagyunk...és mindig segítőkészen mellettünk áll. Azt tanácsolta, hogy a kisgyermekeket valóban kell óvni a fertőző betegségektől, mivel immunrendszerük még nem elég erős. "A gyermek nem kis felnőtt"-mondta. S ami mindig fülembe cseng " gyermekeid a szemed fényei. Óvnod kell őket, hisz most ők az elsők számodra". Megfogadva bölcs tanácsát, Isten nagy kegyelméből nem betegeskedtünk gyakran az elmúlt évben. Keresztyénként meg vagyok győződve, hogy Isten az, Aki elsősorban védi, óvja őket, Aki vigyáz rájuk. Naponta ajánlom Kezeibe szeretteim és kérem Őt, óvja, védje őket. Ám mi is felelősek vagyunk. A Példabeszédek könyvének alábbi szavai hiszem a fertőző betegségektől való óvakodásra is érvényesek:

"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát,

az esztelenek neki mennek, kárát vallják." -Példabeszédek 27:11-

Hálás vagyok az Úrnak oltalmáért az elmúlt évben. Most látjuk, milyen, amikor mi sem vagyunk jól, a gyermekek is nyűgösek, sírnak, lógnak rajtam-nem tudjuk végezni feladatainkat. Áldott legyen az Úr úgy az egészséges, mint a gyengélkedősebb napokért.